Hová vezet az USA és Kína vetélkedése? - az AUKUS megállapodásról volt szó az MCC-ben

Tenczer Ádám, a Mathias Corvinus Collegium Nemzetközi Kapcsolatok kutatója szerint az angolszász országok közötti kohézió erősebb, mint az euro-atlanti együttműködés.

Első és legfontosabb érve erre a Covid-járvány kellős közepén, 2021. szeptember 15-én aláírt un. AUKUS megállapodás, ami mélységesen felháborította Franciaországot és Kínát. Az AUKUS keretében az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Ausztrália között jött létre első lépésben egy haditengerészeti megállapodás, ami később kiberbiztonsági és egyéb elemekkel is bővült. Ausztrália az USA szavára felbontotta a 2016-ban kötött megállapodását Franciaországgal, amely szerint 12 dízel-elektromos tengeralattjárót vásárol az európai államtól. Ehelyett az AUKUS megállapodás keretein az USA és Nagy-Britannia technológiát és képességeket biztosít számára, hogy nukleáris meghajtású tengeralattjárót rendszeresítsen. A világháború óta ez a második alkalom, hogy az USA egy másik országgal oszt meg nukleáris tengeralattjáró technológiát. Az első eset 1958-ban volt, amikor az Egyesült Államok Nagy-Britanniának segített.

Tenczer Ádám kutató előadása a fehérvári MCC-ben

Tenczer Ádám szerint az AUKUS országok közötti megállapodás rámutat arra a körülményre, hogy az USA és az EU között sok esetben csak a retorika szintjén érvényesül az érdekazonosság.

Míg az Európai Unió átfogó, sokszereplős nemzetközi multilaterális megállapodásokban gondolkodik, addig az Egyesült Államok ezt csak az elmélet szintjén fogadja el és legszorosabban az angol nyelvű világgal szövetkezik. Washington sokkal nagyobb hajlandóságot mutat a kevesebb résztvevőt számláló, és hatékonyabban működtethető, úgynevezett minilaterális együttműködések létrehozására.

Tenczer Ádám rávilágított arra is, hogy az Egyesült Államok egy exkluzivitásra épülő, szűkebb körű megközelítést alkalmaz a csendes-óceáni térségben, mely megterheli az európai szövetségesekkel való közös stratégiai gondolkodást. Az EU tehát a csendes-óceáni térség biztonságpolitikáját tekintve is olyan megállapodásokat szeretne kötni, amelyek a lehető legtöbb szereplőt bevonva, széles együttműködési keretet hoznak létre. Az USA viszont a Kínával szembeni direkt katonai egyensúlyozás politikáját preferálja, melynek egyik eszköze a három ország közötti kooperáció.

Az AUKUS együttműködés elsődleges célja az ausztrál haditengerészet nukleáris meghajtású tengeralattjárókkal való felszerelése. Az együttműködés 2040-ig legalább egy bevethető ausztrál atomtengeralattjáró csatasorba állítását irányozza elő.

A következő 18 évben tehát az ausztrál kormánynak meg kell teremtenie az üzemeltetéshez szükséges infrastrukturális feltételeket, ideértve a nukleáris hajtóművek szereléséhez használt berendezéseket, a nyersanyag utánpótlási terveket, és nem utolsó sorban a megfelelően kiképzett legénységet. A végső cél, összesen nyolc bevethető nukleáris meghajtású tengeralattjáró hadrendbe állítása. Az AUKUS egyezménnyel létrejött trilaterális megállapodás egy hosszútávú együttműködést követel meg, aminek évtizedes távlatban lesznek érzékelhető katonai eredményei. Politikai értelemben viszont már most is kézzelfogható hatásai vannak. A nukleáris meghajtású tengeralattjárók építésére vonatkozó technológiacsere ugyanis nem minden. A mesterséges intelligencia, kiber- és kvantumtechnológia területeire is kiterjednek az együttműködés keretei. Az ilyen és ehhez hasonló hightech információhoz való hozzáférés kulcsfontosságú.

Tenczer Ádám kitért arra is, hogy a történeti tapasztalatok azt mutatják, hogy az angolszász országok (különösen az Egyesült Királyság és az USA) között egyszerűen tartósabb együttműködési keretek tudtak kialakulni. Az “Öt Szem” (Five Eyes) hírszerzési kooperáció, a brit-amerikai különleges kapcsolatiság (ún. special relationship) és az Egyesült Királyság “globális Britannia” (global Britain) koncepciója csak néhány példa arra, hogy milyen formában működnek együtt a legnagyobb angolnyelvű országok.

A kutató megállapítja azt is, hogy az angloszféra magországai (USA, Nagy-Britannia, Új-Zéland, Ausztrália, Kanada) között létezik egy olyan történeti tapasztalatokon nyugvó kölcsönös bizalom, illetve kulturális identitásazonosság, ami korszakokon átívelően tartósnak bizonyult.

Tenczer szerint az AUKUS-egyezmény legfontosabb geopolitikai célja Kína növekvő katonai potenciáljának térségbeli ellensúlyozása. Kérdéses azonban, hogy milyen mértékben lesz képes a három ország közötti egyezmény visszatartó erővel szolgálni a kínai terjeszkedési igényekkel szemben..