Ifjabb Nagyrépási Orrángató Ugrancsnak most lenne a szülinapja, de a buta nyúl tönkreteszi a neki készített ajándékot, egy gyönyörű kalendáriumot. Így annak lapjai összekeverednek, ráadásul Ugrancs még össze is firkálja azokat, mondván, hogy minden nap az ő névnapja, és különben is mindig húsvét van, bármit is ünnepelünk.
Tíz évvel ezelőtt született Zsurzs Kati „Nyuszi ül a hóban” című zenés gyermekműsora a Komédium Színházban, január 9-től pedig a Vörösmarty Színház következő bemutatójaként a fehérvári gyerekek is megismerkedhetnek ifjabb Nagyrépási Orrángató Ugrancs kalendáriumi kalandjaival a Pelikán Kamarateremben.
- Eredetileg az volt az elképzelésem, hogy egy bábbal csinálok egy gyerekelőadást és elkezdtem bábost keresni - mondja Zsurzs Kati, a játék írója, rendezője és egyik szereplője. - Ám akkor nyílt meg a Komédium Színház, és Verebes István rábeszélt arra, hogy a nyuszi ne az előadást megmerevítő báb legyen, hanem élő szereplő. Ekkor született meg ifjabb Nagyrépási Orrángató Ugrancs figurája.
- Miről szól a játék?
- Az ünnepekről. Arról, hogy tudunk-e ünnepelni; mikor, mit és hogyan ünnepelünk. A buta nyúl - akinek aznap épp születésnapja van, de összetépi az ajándékba kapott kalendáriumot - azt hiszi, hogy mindig húsvét van: télen, nyáron, ősszel és tavasszal is húsvétolni akar, és nem tud semmit az ünnepekről. Mivel mi (vagyis a gyerekek és én) többet tudunk az ünnepnapokról, a gyerekek mindig okosabbak a buta nyúlnál, így együtt megtanítjuk a nyuszit az ünnepekre.
- Mesében nem érdemes logikát keresni, de vajon miért szereti azt hinni a nyúl, hogy mindig húsvét van, hiszen neki olyankor van a legtöbb dolga?
- Egy gyereknyúl hiheti ezt, miért ne? - nevet Zsurzs Kati. - Hiszen neki ez a legfontosabb ünnep. Mert mit is csinálna egy nyúl például karácsonykor?
- Várná az ajándékokat, amit olyankor nem neki kell cipelnie...
- De azt is meg kell tanulnia, miről szólnak az ünnepek. Olyan ez a nyúl, mint egy rossz gyerek. És a gyerekek egy bizonyos szintig mindig azonosulnak a rossz gyerekkel, mert azt látják: lám, ő ezt meg merte csinálni; összefirkálta a könyvet - tehát sok olyan dologról beszélünk, amit ő is meg akart (vagy meg is mert) csinálni, esetleg ki is kapott érte. Ugrancs nyuszisága felemás: igazából ő csak egy rossz gyerek. A gyerekek pedig nagyon érdekes módon állnak hol a nyúl mellé, hol énmellém: amikor már ők is érzik, hogy ez nagyon szemtelen dolog volt, akkor inkább nekem adnak igazat - az igazságérzetük nagyon működik.
- Vagyis (most divatos szóhasználattal élve) interaktív játékról van szó?
- Igen, mert tulajdonképpen három szereplője van a darabnak, hiszen a gyerekek is szerves részei a játéknak: nélkülük nem működne a dolog. Sőt, látszólag a gyerekek irányítják a történéseket - valójában ez egy precízen kitalált és megírt történet, amit igazából én irányítok. A játék attól jó, hogy a gyerekek teljesen beleélik magukat, és azt hiszik: azt csináljuk, amit ők mondanak. Bármilyen sokszor is adtuk már elő, ahogy telik az idő, mindig új dolgokkal gazdagodik a játék: nincs két egyforma előadás.
Egy kolléganőm elhozta a pici lányát az egyik előadásra, és azt mondta: ebből baj lesz, mert a gyerek nagyon élvezte a játékot, szinte végig a színpadon volt és szerepelt - és azt fogja hinni, a színház ilyen, és mindig fel akar majd menni a színpadra. Pedig ez tévedés: a gyerekek inkább csak akkor nyilvánulnak meg, ha megkérdezik őket. A "Vigyázz, mert jön a farkas!" típusú bekiabálások csak akkor fordulnak elő, ha például jön a buta nyúl, és a fejét fogva kérdezi tőlük: "Jaj, Istenem, hol lehet a farkas?" Ha nincs így megszólítva, akkor csöndben van a gyerek.
Az ilyen interaktív játékokhoz nagyon jó az olyan pici hely, mint a Pelikán Terem, ahol olyan közeli kontaktusba lehet kerülni a gyerekekkel, hogy bemutatkozunk egymásnak (a nagyon aktív gyerekek nevét a játék végére már tudom), és baráti viszonyban válunk el az előadás végén.
- Kovács Zolit ismerve fergeteges nyúl lesz a gyerekek között...
- Az elmúlt években már elfogyasztottam néhány nyulat: akivel a Komédiumban eredetileg bemutattuk a darabot, elhagyta a pályát; aztán játszottam egy tanodás fiúval (de nem is ezt, hanem a következő részt, amiben a nyuszi már iskolába jár), így Zoli személyében már a harmadik nyulamat tanítom be. Ez improvizációs készséget igénylő feladat, és azért is nehéz, mert ketten improvizálunk egyszerre - nagyon vigyáznunk kell, hogy mindketten egy irányba induljunk el. Zoli mindenképpen jó választás, mert kiválóan improvizál, nagyon jól énekel és táncol, ráadásul ez jól is áll neki - a darabban egyébként sok zene és tánc van.
- A színház internetes vendégkönyvében többen is szóvá tették, hogy a sok új színész mellett a társulat régebbi tagjait (köztük Önt is) ritkán lehet látni...
- Én nem panaszkodhatom: a nyuszis mese mellett benne vagyok a Remixben, a Hair-ben és a Diótörőben, és benne leszek az évad következő két nagyszínházi bemutatójában is (ha nem is hatalmas szerepekben): A salemi boszorkányokban Titubát, a Tündérlaki lányokban pedig Malvin nénit alakítom - vagyis végigpróbálom és végigjátszom az egész évadot.
Kapcsolódó anyagok:
