III. Béla csontjai - megjelenésre vár az onkológiai intézet szakmai publikációja

"Elkészült a szakmai publikáció, leadtuk a kéziratot, jelenleg a megjelenésére várunk. Mivel sok kollégám munkája van benne, addig nem mondhatok el részleteket, hiszen azzal megsérteném az ilyenkor kötelező szakmai közlési protokollt” - mondta el a muemlekem.hu oldalnak Kásler Miklós professzor, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója.

Az intézmény munkacsoportja 2013-ban kezdett dolgozni a jelenleg a Mátyás-templomban található, azonban eredetileg a székesfehérvári bazilikában eltemetett emberi maradványok azonosításán. A munkát nemzetközi összefogással végzik, három külföldi laboratórium is elvégzi a genetikai vizsgálatot, így nem vitatható a kontrollált eredmény. A program vezetője, Kásler professzor 2014 márciusában vett mintát a korábban már meglehetősen nagy szakmai egyetértéssel III. Bélaként meghatározott férfi, illetve az eredetileg balján nyugvó felesége, Châtillon Anna maradványaiból.

Az elsődleges cél annak a DNS-szakasznak a meghatározása volt, amely az Árpád-ház tagjaira volt jellemző.

A királyné DNS-ének vizsgálata pedig azért volt fontos, mert így a többi maradvány esetében meg lehet állapítani, hogy az illető felmenője, vagy leszármazottja volt III. Bélának.

„A genetikai vizsgálatok mellett komoly részt kaptak a morfológiai megfelelések. III. Béla 190 centiméternél is magasabb, erős testalkatú férfi volt, ennek megfelelően a csontjai is robosztusak. Immár biztosra vehető a leírások alapján, hogy ezek a testi jegyek jellemzőek voltak a család több férfitagjaira. A genetikai anyag vizsgálatával azt is kimutattuk, hogy ezek a genetikai jegyek Eurázsia különböző területein fordulnak elő” - tette hozzá a professzor.

A székesfehérvári bazilika területén először 1848-ban bukkantak árokásás közben III. Béla és felesége temetkezésére, más sírok között. Őket már akkor – a korszak tudományos színvonalán, temetkezési mellékletek alapján – azonosították és Pestre szállították. A környezetükben lévő emberi vázakat is feltárták és a Nemzeti Múzeumba kerültek. 1862-ben Zichy Miklósné költségén a budavári Mátyás-templom főoltára alá épített kriptában helyezték el az emberi maradványokat, innen került aztán a királyi pár 1898. október 21-én mai helyére, a kápolnába. Kilenc azonosítatlan maradvány azonban a kriptában maradt, azoknak a genetikai anyagát hasonlították össze III. Béláéval.

„Szerencsére a temetkezések feltárásakor pontosan felmérték és dokumentálták azok helyzetét. A vizsgált váz egynéhánya III. Béla közvetlen környezetében feküdt" - magyarázta Kásler Miklós. „Az eredményeinket a programban kontrollként működő intézmények is igazolták.”

 Az osszáriumot bárki megnézheti a Nemzeti Emlékhelyen minden évben a Királyi Napok alatt augusztusban. 

A szakmai publikáció megjelenése után kezdődhet el megfelelő anyagi források birtokában a Székesfehérváron a Nemzeti Emlékhelyen található osszáriumban, vagyis csontkamrában lévő, a feltárásokból származó emberi maradványok genetikai vizsgálata. Bár a kutatás az Árpád-ház tagjaira koncentrál, a leszármazás miatt a Mátyás-templomban eltemetett két Anjou uralkodó (I. Károly és I. Lajos) is azonosítható lenne. A Mátyás-templomban lévő kilenc maradvány további vizsgálata is szükséges, hiszen alapos a gyanú, hogy van közöttük további uralkodó, ha nem is az Árpád-ház tagjai közül. Ráadásul a program új adatokkal gazdagíthatja a rokoni kapcsolatok miatt Európa többi uralkodói családjáról meglévő ismereteket is. A genetikai kutatások során tényeket állapítanak meg – azok magyarázata és korszakba illesztése már a történészek feladata lesz.

Az írás forrása a www.muemlekem.hu oldal.