Könyv jelenik meg a Víziváros történetéről

 Június 6-án az Ünnepi Könyvhéten jelenik meg  Kovács Eleonórának Víziváros – Egy fehérvári városrész története című könyve. Néhány éve régi vízivárosi fotókból rendeztek kiállítást a Budai Úti Könyvtárban, ahol felvetődött az ötlet, hogy készüljön egy olyan kiadvány, mely átfogó képet ad a városrész történetéről. A könyv a Városi Levéltár és a Tarsoly Kiadó gondozásában jelenik meg 500 példányban.
2013.05.21. 06:18 |
 Június 6-án az Ünnepi Könyvhéten jelenik meg Kovács Eleonóra Víziváros – Egy fehérvári városrész története című könyve. Néhány éve régi vízivárosi fotókból rendeztek kiállítást a Budai Úti Könyvtárban, ahol felvetődött az ötlet, hogy készüljön egy olyan kiadvány, mely átfogó képet ad a városrész történetéről.

 A Vízivárosban szinte semmi nem látszik már abból, ami volt – mondja Kovács Eleonóra, aki a Városi Levéltár főlevéltárosa. A városrész gyökerei a 18. századba nyúlnak vissza és a 19. század elején kezdik emlegetni önálló részeként Fehérvárnak. A főbb utcái már az 1850-es években megvoltak az akkor még falusias városrésznek, a 19. század második felében pedig a villanygyár és a gázgyár környéke már ipartelep képet mutat és néhány évtizede a lakótelepi házak határozzák meg az egész városrész képét.
 A könyv a Víziváros kialakulását, úgy mutatja be, hogy a fejlődő, terjeszkedő városrészben nem csak az épületeket, de az itt élők történetét, életmódját, közösségeiket is megismerteti az olvasóval.
 
A könyvben sok tősgyökeres Vízivárosi család neve is felbukkan, akiknek a leszármazottait szeretnénk megtalálni a megjelenés kapcsán. Érdekes volna tudni, hogy a családok leszármazottai a környéken élnek-e, éppen ezért a készült egy olyan lista, ami összegyűjti a Víziváros iparosainak nevét. Ez alapján szeretnék, ha a leszármazottak közül minél többen jelentkeznének a szerzőnél a bojar@enternet.hu e-mail címen.
LETÖLTHETÕ lista a városrész iparosairól (.doc)
 
Levélári kutatás előzte meg a könyv megírását, hiszen fontos volt kideríteni, hogy először mikor fordul elő a városrész neve és mikor mérik ki a telkeket. A 20 század elejétől pedig kalendáriumok és különböző kiadványok is segítették a kutatást. A legtöbb adat a harmincas évekből volt, ugyanis a Szent István Év kapcsán megjelent a Székesfehérvár Ipara és Kereskedelme Szent István Évében című kiadvány, amiben nagyon sok hasznos forrás volt.
 
Ott ahol élünk kötelességünk elmondani a gyerekeinknek a múltunkat, mert jövő nincsen a múlt és a múlt ismerete nélkül – mondja Horváth Miklósné a Víziváros önkormányzati képviselője. Pillanatnyilag lehet, hogy a lakótelepek jellemzik a Vízivárost, de nem csak ez volt régen ezen a területen. Jelenleg mintegy 8000 ember lakik a Vízivárosban és jó lenne tudni azokról az elődökről, akik megalapozták a mi életünket. Szívügyem a Gőzmalom kérdése is, ami egyedülálló Európában. Ipartörténeti ritkaságnak számít egy olyan városban, ahol rendkívüli ipari fejlődés és nagy népességszám növekedés volt a II. Világháború után. Úgy gondolom, hogy erről az ipari fejlődésről is meg kell emlékeznünk. A könyv a Városi Levéltár és a Tarsoly Kiadó gondozásában jelenik meg 500 példányban.