Székesfehérváron nem tervezi a Fejérvíz, hogy leszereli az utcai közkutakat. Az Alba Regia előtt pedig a napokban egy újabb ivókutat helyezett üzembe a társaság. A városban általában működőképesek a közkutak is még ha rozsdásak is, ha nem üzemképes kútról van tudomásuk, azt a Fejérvíz Zrt-nek kell jelezni.
Az utcai kutakat eredetileg a hatvanas években azért állították fel, mert a házakban még nem volt mindenhol vezetékes ivóvíz. Székesfehérváron a Városgondnokság üzemeltet néhány ivókutat a Belvárosban, a közkutakat, amik ma már csak a kertvárosi részekben vannak a pedig a Fejérvíz üzemelteti. Azt, hogy ezekből mennyi víz fogy nem lehet megmondani, mert nincsenek mérővel felszerelve, éves üzemeltetése pedig néhány ezer forintjába kerül a társaságnak -mondta Karászi Gáspár a Fejérvíz Zrt. műszaki igazgató helyettese.
A társaság a napokban szerelt fel az Alba Regia előtt előtt egy ivókutat, ami ma már működőképes és ivóvíz folyik belőle.
A Királykúton is működik a kút és finom, friss, iható vizet ad. A középkorban az épület helyén szabadon álló kút volt. A hagyomány szerint a Fehérvárra érkező királyok itt mosták le magukról az út porát, hogy illendő módon érkezhessenek a koronázó városba. A kút 1911-ig, a városi vízvezeték megépítéséig a legfontosabb közkút volt a városban. A helyén ma is álló copfstílusú épületet 1790 körül emelték, és Liptay János 1797-es várostérképén már szerepel. A főhomlokzat jobb oldalán látható a közkút kifolyója és vályúja
Székesfehérvár a vizek városa
A Rózsaligetben található Csitáry kút már csak egy azok közül a források, kutak közül, amik a századelőn még a város hírnevét öregbítették. A víz nagy kincsnek számított, ugyanis nem volt vezetékes hálózat, volt olyan idő amikor még hivatásos vízhordók vitták a vizet a Székesfehérváron. A századelőn azonban elindult a közműrendszer építése, így a híres kutak, ahol néha sokadalmak jöttek össze, kezdték elveszíteni népszerűségüket.
Székesfehérvár ivóvizét, a híresen jó „vizű” korszakban a Királykút biztosította, egészen 1911-ig, amikor megépült az első vízvezeték -ezt használta aztán a város nagyobbik fele. A kutat, ami a hagyomány szerint a városba érkező királyok felfrissítésére is szolgált egykoron, a 18. században vették körül klasszicista emeletes épülettel, ami még ma is áll és a Királykút könyvtár működik benne.
Sokan megfordultak annak idején a kútnál, amit bizonyítanak a régi fényképek is, mivel kovácsműhely is volt mellette, ezek pedig általában forgalmas helyekre települtek. A vízhordás rendjét is szabályozta egykoron a város: délelőtt a Belváros, míg délután pedig a Felső- és Víziváros számára hordták a vizet. A hatóság állandó vízhordókat is alkalmazott. A Belvárosban néhány helyre be is vezették a vizet, azonban ez a 18. sz-ban nem volt túl gyakori. Zichy grófné a Belvárosi palotájába (ma Városháza) a víz bevezetéséért 400 forintot fizetett a városnak. 1911-13-ig mintegy 50 km-nyi vízvezetéket építettek Székesfehérváron. 1933-ban pedig megépítették a sóstói kutat is, ez egészítette ki a város vízellátását.
1818-ban a Királykút csövei már rossz állapotba kerültek, ezért újakat kezdett a város fúratni, azonban egy lajtos még pénzért is árulhatta még a Királykút vizét. A kútfúrások következményeként, pedig megannyi híresen jó vizet adó forrást sikerült találni.
Székesfehérvár egykoron híres volt ásványvizeiről is. A századelőn ismert volt, Felmayer-gyári, Árpád-fürdői, a György és a Zsuzsanna forrás, illetve a strand környéki forrás. Ez utóbbinál melegvizet kerestek, azonban a máig jól ismert Csitáry vizet találták. Egykoron palackozták is ezeket a vizeket. A mai Piac téren találkható bevásárlóközpont alatt egykoron közép Európa legnagyobb vastartalmú vizet szolgáltató kútja volt található, a bevásárló centrum építésénél ezt bebetonozták. Az Árpád-fürdő is eredetileg a természetes gyógyvizekre épült, a gyógyulni vágyók pihenése miatt építették hozzá az Árpád Szállót.
