2008. június 6. – augusztus 24. A fotográfiatörténet legjelentősebb művészeinek alkotásai láthatók a Szépművészeti Múzeumban június 6-án nyíló nagyszabású kiállításon. A Lélek és Test - Kertésztől Mapplethorpe-ig, a fotográfia legnagyobb mestereinek szemével című tárlaton csaknem 90 - felerészben magyar, felerészben külföldi - fotóművész több mint 220 műve tekinthető meg.
2008. június 6. – augusztus 24. A fotográfiatörténet legjelentősebb művészeinek alkotásai láthatók a Szépművészeti Múzeumban június 6-án nyíló nagyszabású kiállításon. A Lélek és Test - Kertésztől Mapplethorpe-ig, a fotográfia legnagyobb mestereinek szemével című tárlaton csaknem 90 - felerészben magyar, felerészben külföldi - fotóművész több mint 220 műve tekinthető meg. Képgaléria itt...
A Szépművészeti Múzeum történetében először ad otthont fotográfiai kiállításnak, ezzel hangsúlyozva, hogy a fotóművészet egyenértékű társa a képzőművészet hagyományos ágainak.
Ez idáig Magyarországon a jelentős fotóművészeti kiállítások vagy egy jól körülhatárolható korszak termését, vagy egy egyéni alkotói életutat, vagy pedig művészcsoportok alkotásait mutatták be. A Szépművészeti Lélek és Test című kiállítása szakít ezzel a hagyománnyal: a látogató nemcsak a fotóművészet kiemelkedően rangos alkotásait tekintheti meg, hanem – az emberi létezést meghatározó dualitás szerint – hat tematikus egységbe rendezve követheti nyomon a fotótörténet esztétikai, illetve technikai változásait az 1800-as évek végétől napjainkig.
A művészettel foglalkozók körében közhely, hogy hazánk a két világháború között a fotóművészet területén a legjelentősebb alkotókat felvonultató országok között volt. André Kertész [Kertész Andor], Moholy-Nagy László, Brassaï [Halász Gyula] és Robert Capa [Friedmann Endre Ernő] a két világháború közti fotográfia meghatározó ikonjai, alkotásaik a világban bárhol garanciát jelentenek a sikerre. A négy alkotó – nem mellesleg a XX. századi művészettörténet legismertebb magyar származású alakjai - csaknem 60 művel képviselteti magát a tárlaton.
A kiállításon szereplő képek az első világháborút megelőző évektől a második világháború utánig követik nyomon e nagy fotográfusok munkásságát. Emellett azonban látható lesz azt is, hogy milyen fotográfiai viszonyrendszer mentén alakult pályájuk hazánkban. Kortársaik, Balogh Rudolf, Escher Károly, Máté Olga, Pécsi József vagy akár Rónai Dénes munkái nélkül nem érthetjük meg gyökereiket; mint ahogy nem tudjuk munkáikat beilleszteni az egyetemes fotótörténetbe sem, ha nem ismerjük nemzetközi viszonylatban a kortársak alkotásait. Ezért a kiállítás szövetébe beleszőttünk néhány olyan alkotást is a külföldi közgyűjtemények anyagából, melyek bárhol a világon hivatkozási pontjai e művészeti ágnak. E széles merítés azt is lehetővé teszi, hogy párhuzamot vonjunk Moholy-Nagy László és Man Ray, Martin Munkácsi és Henri Cartier-Bresson felvételei között; vagy éppen Alfred Stieglitz festőies korszaka és a hazánkban alkotó Pécsi József munkássága közt.
A kiállításon ezek mellett olyan alkotások is helyet kaptak, melyek nem fotóikonok ugyan, de mondanivalójukban illeszkednek valamely tematikai egységbe, alkotóik pedig a fotótörténet kiemelkedő alakjai: Lewis Hine, Imogen Cunningham, Tina Modotti, Sebastião Salgado, Berenice Abbott, Ilse Bing, Werner Bischof, Yousuf Karsh, Dorothea Lange, Joan Myers, Helmut Newton, Alexandr Rodcsenko és Cindy Sherman.
Emellett a szervezők nem feledkeztek meg az elmúlt évtizedek termésének, illetve a kortárs munkáknak a bemutatásáról sem. Olyan gondolati rokonságra bukkanhatunk például Robert Mapplethorpe és Tóth György, vagy Yousuf Karsh és Máté Olga alkotásait szemlélve, mely csak akkor válik láthatóvá, ha a magyar fotóművészetet a világ fotóművészetének tükrében mutatjuk be.
A kiállítás törzsanyagát a Magyar Fotográfiai Múzeum kölcsönözte a kiállításra, de a New York-i MOMA-ból, a párizsi Pompidou Központból, a kölni Ludwig Múzeumból és a világ legrégebbi fotográfiai múzeumából a George Eastman House-ból (Nemzetközi Fotográfiai és Film Múzeum, Rochester) is érkeztek művek a kiállításra.
A kiállítás hat tematikus egységben mutatja be az alkotásokat. A Test maga című részben a társadalmi állapotok megváltozásával összefüggően a test ábrázolásának változásait figyelheti meg a látogató. A Számkivetve című egységben a társadalom perifériáján élőkről készült alkotásokat láthat a közönség a „szociofotóktól” a társadalmi tényfeltáró fotográfiákig. Az Egyedül című részben a magány, az egyedüllét és a halál különböző aspektusokból készült művészi ábrázolása kerül a középpontba. Az Együtt-lét elnevezésű kiállításrészben látható fotográfiák foglalják el a legnagyobb helyet a kiállításon. Itt olyan alkotások láthatóak, amely az emberi kapcsolatok sokféleségét (szerelem, barátság, család) mutatják be. Az Én-képek című részben háromféle portréval találkozhat a látogató: az első csoportban azok az alkotások láthatóak, ahol saját magát fényképezte le a fotográfus, a második csoportban egy pályatárs által készített portrék láthatóak, a harmadik részben pedig azokat az alkotásokat gyűjtötték egybe, ahol az alkotó valamely fotóművészeti céllal fényképezte le a modelljét. Az utolsó, a Pusztítás démona elnevezésű kiállításrészben a háborús borzalmak dokumentálásának történetét és legfontosabb alkotásait ismerhetik meg a látogatók.
A kiállítás kurátora: Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója.
A tárlat főtámogatója az MKB Bank
