A lengyelországi Lublinban járt a Kodály Zoltán Lánykar

A Kodály Zoltán Lánykar a lublini La Musica kórus meghívásának eleget téve látogatott Lengyelországba január 10-e és 14-e között.

A lengyel énekkart a tavalyi – a Székesfehérvári Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium által hagyományosan minden évben megrendezett – helyi kórusfesztiválon ismerték meg a diákok és tanárok.

Fata Ilona és Raisits Tivadar nemcsak a szervezésben vett részt, hanem meg is örökítették a kórus kint töltött napjait, élményeit. Beszámolójuk az alábbiakban olvasható:

"A Kodály Zoltán Lánykar vendégszereplése ez alkalommal is lehetőséget adott a lengyel kulturális értékek megismerésére. Az utazás első napjának délutánján a lengyelországi Zakopanéba érkeztünk. Csodálatos havas táj, a Magas-Tátra hegyei és maga Zakopane, az európai téli turizmus egyik közkedvelt városa fogadott bennünket. Szerencséseknek érezhettük magunkat, mivel szállásunk, egy 1905-ben épült gerendaház a goral népi építészetet, Zakopane hangulatát idézte. A történelmi főutca forgataga után, ahol arra is volt lehetőségünk, hogy megízleljük a helyi jellegzetes ételeket, egy különleges élmény várt még ránk. Tudomásunk volt arról, hogy az idelátogatók körében egyre népszerűbb a lovasszánkózás, ezért mi is részt vettünk egy ilyen programon. Fáklyák fényénél vittek ki minket a lovas szánok a Zakopanét környező vidékre. A szánkózás után jól esett a forró tea, a sült kolbász és a közös éneklés a lobogó tűz körül.
Másnap reggel fellépéseink helyszínére, Lublinba indultunk. Úti célunk Délkelet-Lengyelország jeles városa volt, melyet a történelemben betöltött szerepe alapján a lengyelek „Kis Krakkónak” is neveznek. Az elnevezést mi is találónak éreztük, látva a belváros évszázados utcáit és épületeit. Már az első este találkozott egymással a két kórus. Bár hosszú út állt mögöttünk, a közös éneklés, a jó hangulatú próba a La Musica énekkarral feledtette fáradtságunkat.
Szombat délelőtt kórusunk tagjai szabadprogram keretében ismerkedtek Lublin belvárosával. Utazásunk első fellépésére is ezen a napon került sor. Este 17 órakor kezdődött a lublini Fryderyk Chopin Iskolában a Kodály Zoltán Lánykar és a vendéglátó La Musica kórus közös hangversenye. A koncerten – nekünk, magyaroknak talán szokatlan módon – karácsonyi énekek és kórusművek hangzottak el. Megtudtuk, hogy Lengyelországban a karácsony ünneplése hagyományosan január végéig is eltart, ezért mindenütt az ünnep jelképei és fényei díszítették a város utcáit és tereit. A hangverseny nagy sikert aratott, sokan voltak kíváncsiak a lengyel és a magyar kórus fellépésére. Közös kórusművek is felcsendültek az est során, valamint a két énekkar önálló műsorral is bemutatkozott. Az ünnepi estet fogadás zárta, melyen a La Musica kórus baráti köre látta vendégül a fellépőket. A lengyel kórus vezetője, Zdzisław Ohar nagy szeretettel köszöntötte a Kodály Zoltán Lánykar karnagyát, Feke Mariann tanárnőt, valamint iskolánk igazgatóját, Kneifel Imrét.
A vasárnap délelőtti városnézésünk alkalmával kellemes meglepetésben volt részünk, mert lengyel vendéglátóink idegenvezetőnknek Honti Attilát, egy magyar-lengyel származású atyát kértek fel. Neki köszönhetően anyanyelvünkön hallhattuk a város történelmi épületeinek a bemutatását. Lublinban volt alkalmunk megnézni az európai hírű középkori várkápolnát, ahol a nyugati gótikus építőművészet és az 1418-ban készített bizánci freskók alkotnak csodálatos és egyedülálló egységet. A belvárosban felkerestük a Királyi Bíróság épületét, megcsodáltuk a Trinitárius Tornyot és a mögötte álló katedrálist, valamint sétánk során útba ejtettük a Domonkos templomot és kolostort, valamint a város jelképének számító, Nagy Kázmér által a 14. században épített Krakkói Kaput.

A városnéző sétánk befejezéseként Attila atya javaslatára eljutottunk lengyelországi utunk legmegrázóbb helyszínére, a majdaneki koncentrációs tábor területén létesített emlékmúzeumba is. A második világháború előtt Lublinban és környékén élő zsidó közösség, valamint a lengyel ellenállásban részt vevő 400 ezer ember pusztult el a majdaneki lágerben. Bár az élmény megrendítő volt, mégis fontosnak tartottuk, hogy a lublini reneszánsz emlékei mellett megismerkedjünk a város tragikus közelmúltjával is.
Kórusunk este a katedrálisban, a mise során énekelt, majd a mise után önálló koncert keretében hallhatta a lublini közönség a Kodály Zoltán Lánykar és a La Musica kórus által előadott kórusműveket. A nap végén az énekkarok szabadtéri koncertet is adtak Lublinban, a Litván téren felállított jászol előtt, ezzel szerezve örömet a város polgárainak. Szállásunkra tartva még egy hógolyócsatába is belekeveredtünk. A néhány helyi fiatal hógolyóitól csak a helyszínre érkező buszunk mentett meg bennünket.

Hétfőn reggel elbúcsúztunk vendéglátóinktól, és elindultunk utunk utolsó állomására, Krakkóba. Bár csak egy rövid városnézés erejéig tudtunk ismerkedni Krakkó látnivalóival, így is emlékezetes órákat töltöttünk a városban. Városnéző sétánkat a Wawel székesegyházzal kezdtük, ahol felkerestük a jeles, magyar vonatkozású emlékeket. Tiszteletünket tettük Szent Hedvig, Nagy Kázmér és a Jagelló királyok síremlékeinél. Átsétáltunk a székesegyház szomszédjában álló királyi várpalota reneszánsz udvarába is. A Wawel megtekintését Krakkó főterének meglátogatása követte. Sétánk állomásai a Posztócsarnok, a Városháza tornya, a Szent Adalbert-templom voltak, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Városnézésünk végén még a Mária-templom tornyában megszólaló Hejnalt is volt szerencsénk meghallgatni. A város heves hóviharral búcsúztatott minket. A sűrű hóesés végigkísérte utunkat Szlovákiában is, komoly nehézséget okozva buszvezetőinknek.

Lengyelországban nemcsak a szívélyes vendéglátás, hanem a csodálatos tájak, a sok látnivaló is elvarázsolt bennünket. A koncertek, a közös éneklés maradandó élményt nyújtott lánykarunk tagjainak, a karvezetőknek és a kísérő tanároknak egyaránt. Lublini városnéző sétánk során Honti Attila atyától azt is megtudtuk, hogy ő maga is kórust vezet, és el is fogadta meghívásunkat az idén tavasszal Székesfehérváron megrendezésre kerülő kórusfesztiválunkra. Örülünk annak, hogy ezzel a látogatással a jövőben is tovább szövődnek kórusaink kapcsolatai Lublinnal és a lengyel énekkarokkal. A kórusút szervezői és résztvevői köszönettel tartoznak a szülők hozzájárulása mellett a Székesfehérvári Tankerületi Központ anyagi támogatásáért."