Magyarország helyzetét értékelték az EU-ban a háború és a francia elnökválasztás tükrében

Rodrigo Ballester európai jogi szakember, a Mathias Corvinus Collegium Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője és Csurgai-Horváth Gergely, az MCC PhD Program kutatója nehéz témáról beszélgetett szerdán Székesfehérváron: áttekintették azt a politikai környezetet, ami ma Európát jellemzi az orosz-ukrán háború és a franciaországi elnökválasztás után és az egyre erősödő nyugat-európai "eltörléskultúra" közepette.

Rodrigo Ballester európai jogi szakember, a Mathias Corvinus Collegium Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője tizennyolc évig dolgozott az uniós intézményrendszerben.

Dolgozott az Európai Parlament politikai és jogi tanácsadójaként, foglalkozott a Bizottság igazságügyi főigazgatóságán kisebbségvédelemmel, majd a migrációs főigazgatóságon az unió Marokkóval és a szubszaharai országokkal fenntartott kapcsolataival foglalkozott. 2014-2020 között Navracsics Tibor kulturális biztos kabinetének tagja volt.

Ballester előadásában visszatekintett a 2008-2009-es gazdasági világválságra, megállapítva, hogy innentől kezdve az EU folyamatosan kríziseket kezel.

A világválság után jött a Brexit, majd a koronavírus járvány, majd amikor azt hitte minden európai, hogy végre fellélegezhet, akkor jött a orosz-ukrán háború annak beláthatatlan gazdasági és geopolitikai következményeivel. A háború kirobbanása után két fontos választást is tartottak az EU-ban, Magyarországon és Franciaországban.

A magyarországi választással kapcsolatban elmondta, hogy Brüsszelben nagy meglepetést okozott a választás eredménye.

Ballester szerint az Európai Parlament 90%-a örült volna az ellenzék győzelmének, annak megsemmisítő veresége látható frusztráltságot okozott: az EP szerepköréből kilépve a személyeskedés szintjére süllyedt. A nyugati politikai elit a cancel culture, az "eltörléskultúra" bűvkörében él, megpróbálják elhallgattatni, kiközösíteni és vállalhatatlanná tenni Magyarországot, amiért más utat választott mint amit ők követendőnek tartanak. Ennek következménye volt a jogállamisági eljárás azonnali megindítása, amit politikai gumibotként használtak.

Rodrigo Ballester elkeserítőnek nevezte, hogy miközben a világ visszatartott lélegzettel figyelte egy lehetséges világháború kitörését, az Európai Parlament képviselőinek volt ideje arra, hogy pénzügyi szankciókat követeljenek a két leginkább kiszolgáltatott európai országgal - Magyarországgal és Lengyelországgal - szemben, akik épp ukrán menekültek százezreit fogadták be.

A Franciaországi választásokkal kapcsolatban elmondta, hogy egy atomizált társadalom képe rajzolódik ki az eredményből, a társadalmi csoportok között nincs párbeszéd. A statisztikák azt mutatják, hogy a 65 év feletti idősek Macronra szavaztak kényelmes életük megőrzése érdekében, a társadalom perifériájára került leszakadó társadalmi rétegek pedig Marine Le Pen szavazóbázisát alkotják. A radikális baloldal a választáson leginkább a fiatalok és a muszlimok szavazataira támaszkodhatott.

A V4-ekkel kapcsolatban Ballester leszögezte, hogy szinte az egyetlen olyan politikai csoportosulás az EU-ban, amely pragmatikusan gondolkodik attól függetlenül, hogy az adott ország élén szociáldemokrata, liberális vagy konzervatív vezető áll-e. A háború repedéseket okozott a V4-eknél, például Lengyelország teljes mellszélességgel kiáll a szankciós politika és a fegyverszállítások fokozása mellett szemben a békepárti Magyarországgal, de a Európai Parlamentben továbbra is lesznek olyan témák amelyek érdekében, vagy amelyek ellen közösen léphetnek fel a V4-ek.