Nem vagyunk egyenrangúak az uniós országokkal a munkavállalás feltételeiben 

 Munkajogi korlátozásaik miatt az Európai Unió jelenlegi tagjai valóban egyenrangú partnernek tekintenek e minket, vetődött fel a kérdés az Országgyűlés Európai Integrációs Ügyek Bizottságának ülésén. 
 
 Indokolatlan a jelenlegi európai uniós országok félelme a magyar munkavállalók tömeges megjelenésétől. A közvéleménykutatások alapján ugyanis a magyar lakosság mindössze egy százaléka fontolgatja, hogy Nyugat-Európában vállal munkát a csatlakozás után. Mindez az Országgyűlés Integrációs Bizottságának ülésén hangzott el.

 A testület a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkárának tájékoztatóját hallgatta meg. Csizmár Gábor elmondta: természetes, hogy minden ország védi a munkaerőpiacát, a magyar kormány a viszonosság elvét követi. A velünk egyidőben csatlakozó államokkal szemben Magyarország egyelőre nem vezethet be védőintézkedéseket, de ha a munkaerőpiaci helyzet ezt indokolja, elképzelhető, hogy sor kerülhet korlátozásokra.

 Szent-Iványi István, a bizottság szabad demokrata elnöke arról beszélt, hogy a csatlakozási szerződés szerint a jelenlegi tagok hét évig bizonyos feltételek mellett korlátozhatják a magyar munkavállalók lehetőségeit.

- Nem is feltétlenül érdekünk az, hogy a legfelkészültebbek, a leginkább keresettek, tehát számítógépfejlesztők, vagy orvosok nagy számban elmenjenek, ugyanakkor ez egy elvi kérdés. Hogyan fogadnak minket az unióban, és valóban egyenrangú polgárai lehetünk-e május elsejétől az uniónak. Hat ország egyértelműen azt ígérte, hogy meg fogja nyitni a munkaerőpiacát, ehhez képest van egy visszalépés – mondta Szent-Iványi István. Nem a csatlakozási szerződéshez, hanem ezekhez a szóban, illetve írásban tett ígéretekhez képest. A magyar kormánynak - ez meggyőződésem - ezt határozottan szóvá kell tennie. Helyeselték a bizottság tagjai a válaszlépéseket is, amelyek arányosak, és elsősorban arra hivatottak felhívni a figyelmet, hogy mennyire abszurdak a korlátozások. Nem azért vezetjük be, mert mi is félünk attól, hogy majd franciák és németek elözönlik a magyar munkaerőpiacot, hanem azért, mert úgy gondoljuk, hogy ezzel föl tudjuk hívni a figyelmet arra, hogy az ilyen korlátozásoknak semmi értelme nincs.