„Jó lenne elkerülni! Vajon mikor mehetek én haza? Meddig tart ez még? Megemeljem a C-vitamin-adagomat? Elkaphattam vajon?“ Ugye ismerősek ezek a nagyon is hétköznapi gondolatok? Megtalálnak bennünket szinte bárhol, és kéretlenül gyötrik a lelkünket. A reménytelenség és a csüggedés hadteste zúdítja ránk ezeket napi huszonnégy órában, hogy aztán egy kis hajszálrepedést találva bekússzon személyes "vezérlőtermünkbe”, a lelkünk mélyébe. Ha már bejutott, elkezdi átvenni az irányítást.