A Honvéd három győzelem után érkezett Fehérvárra, ráadásul többször tudott itt nyerni az előző években, nem ígérkezett könnyűnek a mérkőzés a Vidi számára. Nem is volt az, hiába sikerült megszerezni a vezetést Nikolics révén. A Honvéd egyenlített és védte az egy pontot, sikerrel, sőt, a találkozó legvégén egy ellentámadással a meccset is eldöntötte a maga javára. A Vidi hét hazai meccs után először vesztett pontokat a Sóstón, mindjárt hármat, amivel csökkent előnye a táblázat élén.
Brachi a kezdőcsapatban, Zé Luis a kispdon sem - avagy megint okozott némi meglepetést José Gomes az összeállítással. A portugál csatárt kisebb sérülés miatt kellett kihagyni, a spanyol jobbhátvéd ellenben felépült mára, és a stabilan teljesítő Szolnoki helyett bekerült a csapatba. Miként Kovács István is, aki a Puskás Akadémia ellen csereként már visszatért kulcscsonttörése után, tőle ismét a színeket, a lendületet, a váratlan megoldásokat remélte a fehérvári közönség. A góllövés feladata pedig elsődlegesen Nikolics Nemanjára várt, aki 10 gólt szerzett előzőleg a bajnokságban, igaz, az utolsót még szeptemberben, majdnem egy hónapja, Pápán. Hazai pályán utoljára az MTK ellen volt eredményes, azóta a Kecskemét, az Újpest és a Puskás Akadémia megúszta Nikolics-gól nélkül a látogatást.
Ahogy egy olasz edző csapatától várható volt, a területet szűkítve, fegyelmezetten védekezett a Honvéd, és keményen is: az első öt percben három fehérvári is lent maradt kisebb-nagyobb tüskék után. A 10. percben mégis teljesen egyedül maradat Nikolics Ignjatovics hatalmas hibája után, meg is állíthatta a labdát, de 11 méterről, középről mellé csavart... Következő ziccerét azonban már kihasználta: a 21. percben Kleinheisler-Sándor összjáték után utóbbi bal oldalon betört az ötösig, középre gurított labdáját Nikolics egyből passzolta a jobb sarokba. Alig hat perc múlva elég váratlanul jött a válasz: Nagy Gergő 18 méterről igen pontosan lőtte ki a bal alsó sarkot. Jó volt az iram, és a játékosokon kívül a hangosbeszélő is megdolgozott a pénzéért, három percenként kérte sportszerű szurkolásra a két tábort. Kleinheisler belőtt szabadrúgásáról kevéssel maradt le Nikolics, majd Kovács tornáztatta meg távolról Kemenest. Élvezhető meccs volt, amelyen támadott, de nem találta a kispesti védekezés ellenszerét a Vidi.
Godoy könyököse váltotta ki az első érzelmi reakciót szünet után, a szenvedő fél Kleinheisler volt. Szerencsére felépült: az 55. percben Kovács éppen vele kényszerítőzve került helyzetbe, de az ötös sarkáról fölé bombázott. Válaszként Hidi célozta meg messziről a jobb felső sarkot, Calatayud légi út végén mentett. Kettőt cserélt José Gomes, de csak egyet "előre megfontoltan": Brachi ismét megsérült, őt hordágyon vitték le a pályáról. A 67. percben megint csak majdnem jutott el Nikolicshoz egy jó beadás, az ötösön maradt le róla. Hiába volt mezőnyfölény, ennél komolyabb helyzetbe már nem kerültek a fehérváriak, az idő múlásával egyre magabiztosabb Honvéd viszont tett néhány látogatást a másik térfélen. És amikor azt hittük, döntetlennel zárul a hosszú hazai veretlen sorozat, még rosszabb lett a helyzet, mert a 91. percben Ikene-KIng remek lekészítését Perea fordulásból bevágta. A váratlan vereséggel nem ellépett üldözőitől a Vidi, hanem ellenkezőleg: azok kerültek közelebb hozzá.
Videoton - Bp. Honvéd 1-2 (1-1)
Videoton: Calatayud - Brachi (Gyurcsó), Caneira, Vinícius, Stopira - Sándor, Vitor Gomes - Nildo, Kleinheisler (Szolnoki), Kovács - Nikolics (Torghelle).
Gl.: Nikolics, ill. Nagy G., Perea
