Az idén Pro Civitate díjat kapott Szabó József, a Teleki Blanka gimnázium címzetes igazgatója. Az igazgató közel 40 évig dolgozott Fehérvár oktatásában. Nevéhez kapcsolódik az első hatosztályos gimnáziumi osztály elindítása Székesfehérváron, illetve az ő igazgatósága alatt került ismét az országosan elismert középiskolák közé az általa igazgatott intézmény. Szabó József keze alatt akadémikusok, tudósok, politikusok nevelkedtek.
Szabó József 1931 -ben született a közlekedési útvonalaktól messze eső Jászfelsőszentgyörgyön egy szegényparaszti család sarjaként. Elemi tanulmányait is ebben a faluban végezte, majd a családjából elsőként, a helyi plébános motiválására lehetősége nyílt a gyöngyösi Koháry István Gimnáziumban középfokú tanulmányokat folytatni. Az iskoláztatását támogató nagybátyja halála után a gyöngyösi népi kollégiumban tanult. A Rajk László által patronált NÉKOSZ felbomlása után tanulmányait a Bajza József Gimnáziumban folytatta, ahol 1951-ben érettségizett. Majd tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetem Bölcsész Karán folytatta.
- Mi motiválta Önt abban, hogy tanár legyen?
- Nyilván rám is, mint nagyon sok diákra a tanárai hatnak. Kiváló tanáraim voltak Gyöngyösön és Hatvanban is. Az osztályfőnököm Bán Imre, aki később a debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetem Irodalomtörténet Tanszékének professzora lett. Kiváló történelem tanárom volt, de valamennyit fel tudnám sorolni. Ezek az emberek fantasztikus egyéniségek voltak, belém ivódott, hogy követnem kell azt. Azt, hogy Debrecenbe kerültem, a kényszer adta, de végül is nem bántam meg, hogy Budapest tőszomszédságából ilyen messzire kerültem. Szerencsém volt, mert arra a karra kerülhettem, amit a legjobban szerettem. Bár adódott némi probléma, mert ebben az évben csak egy szakos képzés indult, tehát választanom kellett, hogy vagy magyart vagy történelmet tanulok, végül is a történelem szakot választottam.
- Hogyan emlékezik vissza egyetemi éveire?
- Nagyon szép éveket töltöttem és tudatos törekvésem volt, hogy minél jobban felkészüljek, a lehetőségeket felhasználva minél több tudást, műveltséget szívjak magamba. Ennek az eredményeként már az egyetem második évében kineveztek demonstrátornak, azaz bizonyos gyakorlatokat vezettem alsóbb évfolyamokon. Végül kitüntetéses oklevéllel zártam az egy egyetemet.
- Hogyan került mégis az ország másik feléről Székesfehérvárra?
- Ki voltak függesztve a középiskolai állások és akkor találtam rá Székesfehérvárra. Azelőtt egyszer jártam csak itt. A professzorom által vezetett nagy dunántúli tanulmányi úton voltunk Mohácstól Székesfehérvárig. A prof. egy-egy tanulót bízott meg a városok történelmének ismertetésével. Én a székesfehérvári romkertet kaptam. Megtetszett a város történelmi levegője, így egyből vállaltam a munkát. Ide érkezve pedig a Teleki Blanka Lánygimnáziumban neveztek ki történelem szakos tanárnak.
- Milyenek voltak az első évek a Telekiben?
- Nagyon nagy szeretettel fogadtak minket, pályakezdőket. A mai fiatalokkal nem törődnek annyit, mint amennyit velünk a kollégáink, vezetőink törődtek. Mi botladoztunk még akkor, de vigyáztak ránk és segítettek, tapasztalataikat átadták. A hivatástudat elsősorban szeretetet jelent a szakma iránt és hogy örömmel tartom az órákat. De azt gondolom, hogy a szakmai tudás kevés, fontos az is, hogy a tudást hogyan tudom beoltani a tanítványaimba. Hogyan tudom tűzbe, lázba hozni őket, hogy rájöjjenek, hogy minden pillanat fontos, hogy minden gondolat, ami elhangzik, arról nem lehet lemaradni. Fontos még a gyerekek szeretete is és a felelősségérzet, hogy a legmagasabb szinten tanítsam őket és hogy emberségben is gyarapodjanak.
- Igazgatósága alatt sok változtatást vitt végbe, többek között Önnek köszönheti a gimnázium, hogy újra az országosan elismert gimnáziumok közé került.
- Mikor odakerültem, át kellett gondolnom, milyen irányba vigyem az iskolát. Célom volt, hogy az oktatás színvonala minél magasabb legyem, ami azt jelenti, hogy úgy felkészíteni diákokat, hogy minél többen kerüljenek be az egyetemekre, hogy elérjék a vágyukat, hiszen ezért jönnek ide. Ennek a legfontosabb feltétele a tanárok. Így napirendre került a tantestület megújítása és szerencsém volt, hogy nagyon jó kollégák jelentkeztek az iskolába. Az oktatás rendszere is megváltozott, fakultációs oktatási rendszer indult és így hosszú küzdelem árán sikerült újraindítanom a matematika tagozatos osztályt. A másik, ami hamar kirajzolódott, hogy az egész oktatási rendszert módosítani kell, így Németh László munkássága nyomán Székesfehérváron először elindítottam a hat osztályos gimnáziumot.
- Nemrégiben megkapta a székesfehérvári Pro Civitate díjat. Önnek, aki az Alföldön született milyen érzés ez?
- Az elismerés nagyon fontos az életben, de nem ezért csinálja az ember, hanem hajtja, űzi a hivatása iránti szenvedély. Engem a szüleim arra neveltek, hogy a munkát tisztességgel kell elvégezni. Természetesen nagyon nagy öröm, óriási elismerés és örömmel tölt el, hogy egy város ismerte el a munkámat...
(AZ INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT A FEHÉRVÁRI POLGÁR OKTÓBERI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK)
