Kiállítások és ritkán látható épületek a Kulturális Örökség Napjain
Kiállítások és ritkán látható épületek szak- és tárlatvezetéseivel indult el az idei Kulturális Örökség Napjai programsorozata. A délelőtt folyamán A kagán lovasa kiállításban, a székesegyházban, illetve a levéltárban is szakemberek kalauzolták az érdeklődőket, akik olyan helyekre is beléphettek, amelyek máskor nem látogathatóak, illetve számos kulissza- és műhelytitokkal gazdagodhattak.
dr Szücsi Frigyes régész, az avar kor szakértője A kagán lovasa – avagy egy avar páncélos lovas életre keltése című kiállításban kalauzolta az érdeklődőket. A vezetéssel megidézte az 1400 évvel ezelőtti világot, bemutatva Kerényt, a nehézlovast, valószínű lakhelyét, a jurtát, a kiállított fegyverekkel pedig a hadviselés jellemzőit, amelyben egy számos haderőnemet felvonultató lovasságot kell elképzelnünk. A Szent István Király Múzeum a vándorkiállítást egy egyedi koncepcióval, kifejezetten hadászati, fegyvertörténeti vonalra fűzte fel, ami fontos szegmense a korszak megértésének. Az előadás kitért az 568-as avar honfoglalás időszakának környezeti bemutatására, ami lápos vidéket, gazdag őz-, vaddisznó- vagy bölényállományt jelentett. Libor Csilla antropológus a Csontig hatoló tudomány! világa alapján mutatta be az antropológia vizsgálati módszereit, és praktikus, a szakmai következtetésekhez szükséges információkat is megosztott a résztvevőkkel – III. Béla király és Antiochiai Anna koponyáinak a másolataival, illetve eredeti csontokkal szemléltetve az elmondottakat.
Szak- és tárlatvezetésekkel indult el az idei KÖN
A Szent István-székesegyház programja a Szent Anna-kápolnától indult: Reich Szabina régész bemutatta a XV. század végi, késő-gótikus kápolnát, a gyönyörű hálóboltozattal, a csúcsíves ablakokkal, és a török kort idéző szimbolikus falfestményekkel. A vezetés megmutatta, hogyan őrzik a tér járókövei is a város legkorábbi települési egységénél álló, királyi várrá kiépült és folyamatosan bővülő erődítmény, számos világi és egyházi épület – köztük a négykaréjos alaprajzú templom – maradványait. A régész az altemplomban a kápolna és a bazilika között, illetve a székesegyház területén 2014-18 között végzett ásatásokról tartott vetítéssel egybekötött előadást, kitérve az írott, a képi forrásokra, a művészettörténészek munkájára vagy például a 21. századi talajradarozási vizsgálatok módszereire is. A bazilikában Smohay András művészettörténész, múzeumigazgató, a restaurálási munkálatok egyik szervezője, valamint a 2000 m² felületű mennyezetkép restaurálását vezető Jeszeniczky Ildikó Munkácsy Mihály-díjas festő-restaurátor művész vezették tovább az érdeklődőket.
A Fejér Megyei Levéltárat Dr. Czetz Balázs mutatta be: akik ezt a programot választották, bejárhatták a teljes épületet a kiállítóteremtől indulva a raktáron át az irodaszintekig és az előadóteremig. Az épület történetéről a számos érdekes történetet felelevenítő vezetés alapján kiderült, hogy magánháznak készült, az épület később egy katolikus nőnevelő intézet – ezt őrzi a bejáratnál lévő hármas osztatú, freskókkal díszített kápolna –, az államosítást követően pedig lánykollégium lett, majd csak ezután költözött be a levéltár a tér másik felén álló megyeházából. A raktárban a 11 kilométernyi iratanyag tárolásának módjáról és rendszeréről is kaphattak képet, illetve magukból a tárolt anyagokból is láthattak mintákat a résztvevők.
