Szolgálat legyen, ne szolgáltatás - az online hitéletről és az offline jövőről Tornyai Gábor atyával

Minden hétköznapon is online misézek; amiben le tudom mérni, hogy ez egy működő dolog, az, hogy körülbelül tízszer annyian vannak jelen, mint az offline világban. (Nem számolva, hogy egy csatlakozás nem feltétlenül csak egy személyt jelent - a szerk.) Ebben benne lehet az is, hogy nem mindenki közvetíti hétköznapokon a miséket, így feltételezhetően nem csak öreghegyiek kapcsolódnak bele ilyenkor a szentmisébe.

Egyfajta visszajelzés folyamatos; - ami ellen eleinte küzdöttünk is - a misék alatti kommentek sokasága, folyamatosan jön a dicsértessék, összetett kéz, olajfaág, ámen. Ezen rágódtunk is, hogy vajon mennyire van lélekben jelen a szentmisén, aki közben ír, de aztán eljutottunk oda, hogy ez is egy jelenlét, jelzem, hogy jelen vagyok. Így elfogadtam és elengedtem ezt a dolgot.

A másik fontos dolog, hogy - bár nem a mi találmányunk - a hívek otthonról felolvasóként bekapcsolódnak a szentmisébe. Minden napra van egy felolvasói kör, akik vállalják az aznapi olvasmányt. Egy egész kis közösség alakult, akik beosztják egymás közt, hogy ki mikor olvas.

Közben valamennyi közösségünkben próbálunk úgy tervezni, hogy ha majd véget ér ez a bezárt világ, hogyan tudjuk majd tovább vinni azt, amit eddig felépítettünk.

Közösségi szupervízió tekintetében Baán Izsák bakonybéli bencés atyával vagyunk kapcsolatban, aki, amikor meséltük neki, hogy ilyen-olyan csoportok alakultak, ilyen struktúra, olyan struktúra, megkérdezte:

és hogyan épül mindebben Isten országa?

Ez egy pillanatra megállított. Minden alkalommal imádkozunk, minden cselekedetünk előtt és után is, de azért ez a kérdés feltevődik. Szép dolog, hogy felépítünk egy jól működő struktúrát, de ez önmagában azért van, hogy a struktúra működjön vagy azért, hogy az Isten országa épüljön?

Végül is az lett erre a válaszom, hogy ezekben a csoportokban azt tapasztalom, azt élem meg, hogy az embereknek közük van egymáshoz a közösségen belül. Az egyik tényező, hogy ezek a csoportok szolgálnak, de csoporton belül létrejönnek olyan személyes kapcsolódások, kapcsolatok, napi szinten, amelyek számomra már a járvány utáni időszakra is mutatnak:

ezek az emberek, ha majd találkoznak a templomban, akkor már úgy üdvözlik egymást, hogy szia, van közük egymáshoz, vannak közös ügyeik.

Apró dolog a miseközvetítések közepette: van egy műszaki ember, aki közvetít, van a felolvasó, otthonról és vagyok én. Korábban nem imádkoztunk együtt a misék előtt. Én a sekrestyében imádkoztam, de velük nem, azért, hogy ez egy közös szolgálatunk legyen. Korábban technikailag felálltunk, működik, van hang, kezdhetjük a misét. Mára úgy kezdjük az online közvetítést, mielőtt belépnénk bármibe, hogy megállunk és imádkozunk azért a szolgálatért, amit majd együtt fogunk végezni.

Azért, hogy szolgálat legyen és ne szolgáltatás.

Húsvét előtt felépült a struktúra, a rendszer, amitől tud ez az egész online működni. A húsvét utáni időszak számomra már arról szól, hogy ezek a különböző felkínált programok és lehetőségek megjelenjenek.

Minden közösségünkhöz hívunk meg védőszentet.

Az ifjúsági csoport védőszentjének Bosco Szent Jánost javasolták a fiatalok. Ebben a nagyobb közösségben benne vannak az Antiochia közösség, a ministránsok, a cserkészek. Mert szép, hogy törődünk az idősekkel és vigyázunk rájuk, de a fiatalokkal is szerettem volna valamit kezdeni. Mindegyik csoportból meghívtam egy képviselőt, akikkel közös gondolkodásba kezdtünk. Indul plébániánkon a Szent József Kör, amibe kifejezetten férfiakat hívunk meg, mindenki hoz egy kis borocskát magának és hozunk egy témát, amiről az adott alkalommal beszélgetünk. Meghívásos alapon, de a nem hívő, vagy hívő, de nem templomba járó férfiakat is behívjuk.

Megbeszéltük, hogy majd legyen ennek személyesen is folytatása.

Szerdán este indult el az öko-körünk, a Föld Napján. Ezt a kezdeményezésünket szintén szeretnénk az offline világba átvinni. Mindenkivel megbeszéltem, ha ki tudunk lépni a bezártságból, akkor is működjenek a létrehozott dolgok.