Szombaton a Hosszú temetőben kísérik utolsó útjára dr. Warvasovszky Emilt

  84 éves korában, 2012. szeptember 29-én elhunyt Warvasovszky Emil. Szerető, környezetünkért és madárvilágáért dobogó szíve örökre megpihent. A város Díszpolgárát, a neves ornitológust, nyugalmazott iskolaigazgatót Székesfehérvár Önkormányzata saját halottjának tekinti. Temetése szombaton 11 órakor lesz Székesfehérváron a Hosszú temetőben.
2012.10.04. 12:17 |
84 éves korában, 2012. szeptember 29-én elhunyt Warvasovszky Emil. Szerető, környezetünkért és madárvilágáért dobogó szíve örökre megpihent. A város Díszpolgárát, a neves ornitológust, nyugalmazott iskolaigazgatót Székesfehérvár Önkormányzata saját halottjának tekinti. Temetése szombaton 11 órakor lesz Székesfehérváron a Hosszú temetőben.
 
 Székesfehérvár és környékének madárvilága; Bodri, a madárfiókák megmentője; Madarakról égen-földön - csak ízelítő azokból az alkotásokból, amelyeken sok diák nevelkedett és szerette meg a a biológiát, a madarakat, a környezet védelmét. Mindegyik szerzője Warvasovszky Emil ornitológus, az egykori Herman Ottó Általános Iskola nyugalmazott igazgatója.
 
 Warvasovszky Emil a tanári pályát választotta élethivatásul. Több nemzedéknyi gyermek figyelmét irányította környezetünk védelme és az általa hőn szeretett madárvilág megfigyelése, megóvása felé. Ornitológusként ő maga is több mint fél évszázadon át gyűjtötte Székesfehérvár és környéke madárvilágának jellemző adatait, és hosszú éveken keresztül fényképezte a táj szárnyasait. Élőhelyeiken igyekezett megfigyelni őket, külön figyelmet fordítva a városban fészkelő, illetve az őszi-tavaszi átvonuló madarakra, a város és környékének téli madárvendégeire. A Bakony és a Vértes hegység, valamint a Velencei-tó mellett a történelmi belváros madarai, a kertváros madárvilága mellett a panelből épült lakótelepek sajátos madarai is megelevenedtek az általa írt könyvek lapjain és cikkeiben. Warvasovszky Emil Székesfehérvár és Fejér megye helyismereti értékeinek feltérképezését tette teljesebbé munkájával és gazdagította több évtizeden át.
 
 Érdeklődésének sokszínűségét bizonyítja, hogy rendszeresen publikált a helyi irodalmi folyóiratokban is, így például a fekete fácánnak is nevezett vetési varjúból készült levesről írt, a Bástyában megjelent „Húsleves kőművespulykából” című kisprózájában. „Az első élményem a természetről, hogy anyám kitesz a körtefa alá aludni, én pedig órákig nézem a falevelek táncát magam felett. Nekem a természet volt a célom. És ha az embernek van célja, ha nem himbálózik csak úgy ide-oda, egészen más az élet.” – nyilatkozta a 80. születésnapja alkalmából vele készített interjúban. Ott vallott a kisfiúként az ukrán-román határvidéken, nagyszülőknél töltött nyarakról, amelyek „megpecsételték” sorsát. Elindult a madárvilág, és jó mesélőként a tanári hivatás felé. 74 éves koráig – nyugalomba vonulásáig – ezek töltötték ki életét.