Tíz éve hunyt el Tóth László – a fehérvári közművelődés ikonikus alakjára emlékeztek
A Szabadművelődés Háza egykori igazgatójára, a tíz éve elhunyt Tóth Lászlóra kiállításmegnyitóval, a Záróra című kötet bemutatójával és színházi előadással emlékeztek barátai, egykori munkatársai, pályatársai szombaton a Vörösmarty Színház kávézójában.
Kiállítással, múltidézéssel, könyvbemutatóval emlékeztek szombaton a Vörösmarty Színház kávézójában a csendes, halk szavú Tóth Lacira, akit mindenki szeretett Székesfehérváron, aki hosszabb vagy rövidebb időre kapcsolatba került vele.
Az est megnyitóján Nagy Judit, a Szabad Színház művészeti vezetője szólt arról, hogy Tóth Laci ma lenne 72 esztendős. Személyes élményeiről szólva felidézte, hogy a kilencvenes években A Szabadművelődés Háza portása is tudta, hogy milyen darabot próbál éppen Tóth Laci, akit Nagy Judit gyerekei csak "pót Lacinak" hívtak, mert igazgató-helyettes volt és mindenről tudott mindent.
Tóth László emlékest a Vörösmarty Színházban
Az összművészeti emlékesten Magyarits András, az egykori kolléga, mentor, barát idézte fel történetekkel, fotókkal, film bejátszásokkal és versekkel Tóth Laci személyiségét, a múltidézésben Berky Gyula, Bobory Zoltán és Koncz Károly volt segítségére. A szervezésben fontos szerepet vállalt Sipos András, a Tarsoly Ifjúságért Egyesület elnöke is, akit több mint harminc esztendőre visszanyúló barátság kötött Tóth Lacihoz. Az est szervezésében közel száz önkéntes vett részt.
A Vörösmarty Színház kávézójában bemutatták a Magyarits András által szerkesztett Záróra – Tóth László emlékkönyv című kötetet is. A könyv visszaemlékezések, versek és fotók segítségével idézi fel A Szabadművelődés Háza egykori igazgatójának szellemiségét, aki sokat tett azért, hogy Székesfehérvár gazdag kulturális életének tehetséges egyéniségeit és közösségeit minél szélesebb körben megismerjék.
Magyarits András elmondta, hogy csaknem egy éven keresztül készültek arra, hogy méltó módon emlékezzenek meg Tóth László halálának jubileumáról.
Magyarits András 1975-ben találkozott Tóth Lacival, aki nyitott, érzékeny ember volt, és akivel könnyű volt együtt dolgoznia és akit a munka iránti alázata és a közművelődés iránti szenvedélye emelt ki kollégái közül. Tóth László verseket is írt, amelyben mélyen gondolkodó, finom humorral megáldott ember gondolkodásmódja bontakozik ki, letisztult lírája szívbemarkoló.
Munkásságának ezt a részét nem sokan ismerték, de a róla megjelent könyvben fontos szerepet kapnak versei, a Záróra című kiadványban kiválogatták a legerősebb 50 verset Tóth László korábban megjelent három kötetéből. (Két tucat, Semmi baj, Hattyúkárogás) A kiadványban 14 barát, kolléga visszaemlékezéseit is olvashatjuk, emellett Tóth Laciról készült, magáért beszélő képek, fotográfiák is helyet kaptak a kötetben. A Zárórából megtudhatjuk azt is, hogy Tóth Laci színjátszókört is vezetett rendezőként és több alkalommal nyertek díjakat.
Az est folyamán a színház emeleti galériájában nyílt meg A holnap kortársai képzőművészeti kiállítás is.
A tárlat kurátora, Szentes Ottokár művésztanár, festőművész elmondta, annak idején Tóth László nagyon jó érzékkel olyan fiatal kortársakat hívott kiállítani, akik nagyon komoly művészi pályát futottak be aztán. Ezen művészek közül Banga Ferenc, Bukta Imre, ef Zámbó István, Fehér László, feLugossy László, Hegedű 2 László, Károlyi Zsigmond, Kocsis Imre, Méhes Lóránt - Vető János, Somogyi Győző, Szabados Árpád, Szemethy Imre, Ujházi Péter, Wahorn András képei is szerepelnek a tárlaton, amelyet október 31-ig láthat a közönség. A tárlatot Kovalovszky Márta művészettörténész nyitotta meg.
Az emlékest a Szabad Színház előadásával zárult, a Kozák András Stúdióban Mrožek: Emigránsok című darabját adták elő Nagy Judit rendezésében.
Nagy Judit elmondta, hogy Tóth László annak idején, a színjátszókör vezetőjeként rendezte is ezt a művet, illetve a Szabad Színház előadásai közül ez volt az egyik kedvence, ezért a színjátszók nevében így tisztelegtek emléke előtt.
