Triduum - Spányi Antal megyés püspök lelkigyakorlatos beszédei a nagyheti lelki úton

A főpásztor elmélkedéseiben a kereszténység sajátos helyzetét és küldetését elemezte a mai világban, a hívő ember lelki életének feladatait vette sorra, végül annak a felelősségéről beszélt, hogy Isten az emberre bízta földet, hogy gondja legyen rá, „művelje és őrizze a természetet.”

A megyés püspök elsőként a mai, modern világot szemlélte, amelyben élünk. Kereste célját és értelmét annak, ahogyan a kihívások, a belső gondok, a külső nehézségek, és mindaz, ami mindennapi életünkben jelen van, hogyan tudja Isten felé emelni az embert.

„Látnunk kell és értenünk a körülöttünk élőket, hogy megtaláljuk a módját, miként tudjuk hitünket számukra is vonzó módon megmutatni, hogy egész életünk az Egyház és Krisztus melletti tanúságtétel legyen.

Nekünk ebben a korban, ezek között a szellemei áramlatok között kell hitünk szerint élni, és hitünkről tanúskodni.

Ezt pedig úgy tehetjük meg, ha világosan látjuk, mi a feladatunk a saját hitéletünk elmélyítésében, mit és hogyan kell tennünk, a körülöttünk élő emberek felé közvetítenünk. Látnunk kell felelősségünket a világgal szemben, mely olykor nagyon is ellenséges a tanúságot tevőkkel szemben. Kérnünk kell Isten Szentlelkét, erősítsen és világosítson meg bennünket, hogy meglássuk és megértsük feladatunkat, és kegyelmeinek segítségével meg is tudjuk tenni a magunk és a világ javára!”

A főpásztor a lelkigyakorlat második napján a szentek életpéldáján keresztül hívta fel figyelmet arra, mit jelent a Lélek által gondolkodni és cselekedni, és ennek fényében milyen a feladatok várnak ránk a lelki életünkben. „A szentek hallgattak lelkükben az Isten szavára, azt mondjuk, karizmatikusak voltak. Ez nem azt jelenti, hogy különleges képességeik voltak, hogy más helyzetben éltek, mint a többiek, más volt az életük. Csak azt jelenti, hogy hallgattak az Úr szavára, a lelkiismeretükre, és megtanulták azt, amire szükségük volt, hogy értsék saját korukat, melyhez küldetést kaptak.”

A püspök felhívta a figyelmet arra is, hogy a hívő embernek ismernie kell a saját egyházközsége életét, gondjait vagy örömeit, feladatait, terveit és lehetőségeit is. Tudnia kell az egyház tanítását a világról, a társadalom kérdéseiről, és azt képviselnie kell mindenhol. Ki kell állnia az igazság mellett a vitákban, a támadások idején is, és meg kell védeni az egyházat, az egyháziakat, a világban élő híveket. Beszédében a főpásztor még kiemelte: „A keresztény ember élete, imádságos élet, amely nemcsak a személyes életünkért és környezetünkért kell mondanunk, hanem az egész világért és minden emberért. Ahogy ezt tették a szentek és egyházunk nagyjai. Hisz minket arra hív az Isten, hogy szentek legyünk, és a szentség felé segítsük imáinkkal is a világot.”

Lelkigyakorlatos szentbeszédeit a főpásztor azzal zárta: a világnak szüksége van a kereszténységre és arra, amit az Egyház adhat.

Felelősséggel tartozunk Istennek, aki nem odaadta nekünk, hanem ránk bízta a földet.

Ezért kötelességünk, hogy személyes, megújult életünkkel a világot is megújítsuk. „Valamiképpen láthatjuk minden mögött a jó és a rossz küzdelmét. Látnunk kell az életet szolgáló Isten tervének és a gonosz pusztító erejének eszkatológikus harcát is. Hiszen Jézus születésével és keresztáldozatával megkezdődött a végső idő. … Jézus halálával és feltámadásával a harc eldőlt, a feltámadt Krisztus győzött végérvényesen minden rossz fölött. De mi még elbukhatunk ebben a küzdelemben, ahogy a visszavonuló seregtől is lehet halálos sebesülést kapni.” - figyelmeztetett a püspök, majd arról beszélt, fel kell ismernünk, mi a dolgunk ebben a világban, amelyet az Úr nagy bizalommal és szeretettel ránk bízott.

„Világosan és felelősen kell kiállnunk Jézus és az Egyház mellett, a másik ember mellett, akiben Jézust kell látnunk. Engesztelnünk kell a bűnökért, és jóvá kell tenni, amit lehet. Ránk bízta az Úr az élet szolgálatát. Egyikünk sem ura az életnek, egyedül a Teremtő Isten. Ezt tiszteletben kell tartanunk, meg kell vallanunk, és ehhez kell az életünket, döntéseinket igazítani. Eszerint kell hozzáállnunk a még meg sem született magzatokhoz és az idős emberekhez is.”

Spányi Antal püspök nagyböjti gondolait áldással zárta. „Adja a Szentlélek, aki vezeti életünket, formálja gondolatainkat, megerősíti szívünket és akaratunkat, hogy a 21. században, Európa ezen részén, Szent István országának és az Árpád-házi szentek népének tagjaként, megértsük mit jelent tanúságtevő, Krisztust követő kereszténynek lenni.”

Kép és szöveg: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió/Somogyi Tamás és Berta Kata