Nem kisebb ambíciója van a Margot Wallström bizottsági alelnök által a múlt héten beharangozott „D-tervnek”, mint az európai vállalkozás megmentése, valódi európai közélet létrehozásával, mindenre kiterjedő vitával és ezen keresztül új legitimáció megteremtésével az Európai Unió és döntései számára.
A democracy, dialogue és debate (demokrácia, párbeszéd és vita) angol szavak kezdőbetűi alapján D-tervnek nevezett program célja, mint az Európai Bizottság állásfoglalása írja, nem az alkotmány megmentése – arról gyakorlatilag lemondott a Bizottság, mint azt számos biztos és maga Barroso elnök is többször elmondta az elmúlt időszakban –, hanem az, hogy „vitát stimuláljon az Európai Unió demokratikus intézményei és a polgárok közt”. Ennek a vitának az a célja, hogy „életet leheljen az európai demokráciába és segítse egy európai közélet kialakulását, amelyben a polgárok megfelelő ismeretekkel és eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy aktívan részt vegyenek a döntéshozatali folyamatokban, és magukénak érezzék az európai vállalkozást […] A jelenlegi válságot csak akkor élhetjük túl, ha egy olyan új konszenzust sikerül kialakítanunk az európai vállalkozásról, amely az emberek elvárásaiban gyökeredzik”.
A D-terv beindításának fő oka egyrészt a két alkotmányellenes népszavazás, amely brüsszeli elemzések szerint jelentős részben a tájékozatlanságnak, a probléma félreértésének és az európai vezetők totális kommunikációs csődjének volt betudható, másrészt pedig az európai intézményekbe vetett bizalom lassú csökkenése. A dokumentum idézi az Eurobarometer felmérését, amely szerint a megkérdezettek csak 47 százaléka van pozitív véleménnyel az Európai Unióról (noha saját országa tagságát még mindig 54 százalék támogatja átlagosan); 2004 ősze és 2005 tavasza közt az EU-ba vetett bizalom 50 százalékról 44 százalékra esett; továbbá 53 százalék nem hiszi, hogy az ő szava számít az EU-ban. A demokratikus elemek megerősítéséért kiált a Bizottság szerint az is, hogy mindezekkel látszólagos ellentétben a megkérdezettek 49 százaléka (14 százalék ellenében) azt szeretné, ha a következő 5 évben nőne az EU szerepe.
„A hatékonyabb vezetéshez nagyobb legitimációra van szükség, a legitimáció pedig vitát és az emberek részvételét feltételezi” – mondta az állásfoglalás szerzője, Margot Wallström kommunikációért felelős biztos a BruxInfo kérdésére. Wallström tézise át- meg átszövi az állásfoglalást is: nem csak hogy jobb és alaposabb tájékoztatásra van szükség az EU-intézmények imázsának javítása érdekében (a félretájékoztatások, félinformációk és az EU-t bűnbakként használó nemzeti politikusok áradatában), de aktivitásra kell ösztönözni az embereket, különben az Unió döntései illegitimnek tűnhetnek. „Az elitek vezette integráció korszaka lezárult” – jelentette ki sajtótájékoztatóján Wallström.
Ennek megfelelően a Bizottság úgy véli, hogy a vitát nem lehet a hagyományos célcsoportokra korlátozni, abban részt kell vennie a civil szervezeteknek, a szociális partnereknek, a nemzeti parlamenteknek és a nemzeti politikai pártoknak is, valamint a tömegmédiának. És persze az Európai Bizottságnak is: míg „a demokratikus megújulás [elsősorban] azt jelenti, hogy az EU polgárai hallathatják a hangjukat”, „a Bizottság célja, hogy […] megmutassa, mire és miért jó az Európai Unió”.
Brüsszel ugyanakkor úgy érzi, hogy magát a vitát jórészt a tagállamoknak kell megszervezniük, a gyakorlatban egy ilyen projektet képtelenség centralizálni, de a Bizottság pénzzel és ötletekkel segít a szervezésben. A vita konkrét megszervezését a Bizottság hasonlóképpen a tagállamokra bízná, de a dokumentumból mindazonáltal kiderül, hogy fontos szerepet szánna a nemzeti parlamenteknek; nem csak mint vitafórumoknak, de az EU-s döntések nagyját meghozó kormányok alaposabb ellenőreiként is. Ám a Bizottság azt szeretné, ha a vita konkrét kérdésekre fókuszálna: például, hogy mi a probléma az Európai Unióval, mit kellene csinálnia az Európai Uniónak, az európai gazdaság és az európai szociális modell, milyen reformokra volna szükség a versenyképesség növelése és egyúttal a magas életminőség megőrzése érdekében, Európa határai és szerepe a világban stb.
A visszacsatolást úgy kell megszervezni, írja az állásfoglalás, hogy annak észrevehető nyoma legyen az EU döntésein. Ezért a Bizottság elvárja, hogy minden tagállam prezentálja saját nemzeti vitájának szintézisét 2006 áprilisáig, ezt követően pedig a Bizottság május 9-án, az éves Európa-napon Európai Konferenciát szervez a tagállamok és a civil szervezetek, az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek képviselőivel. Ugyanabban a hónapban a Bizottság is előáll a maga következtetéseivel, melynek alapján az osztrák elnökség a 2006. júniusi EU-csúcsra összegzést készíthet az egész folyamat addigi eredményeiről.
A Bizottság maga a következőkre készül: a biztosok és különösen az elnök és az alelnökök gyakrabban fognak a tagállamokba látogatni, utóbbiak az adott országból származó biztos kíséretében; a biztosok és a nemzeti parlamentek közti kapcsolatokat intenzívebbé kell tenni; növelni kell a Bizottság tagállami képviseleteinek szerepét és nyitottabbá kell őket tenni; meg kell erősíteni az Európa Direkt információs hálózatot; fórumokat kell szervezni; ismert embereket, hírességeket, sportolókat stb. kell bevonni egyes kérdések ismertetésére, népszerűsítésére. Az emberek részvételének élénkítésére intenzívebbé kell tenni az európai bizottsági előkészítő munkában a konzultációt (például a Zöld Könyvek, Fehér Könyvek és internetes konzultációk szerepének növelésével, utóbbi esetben ideértve a brüsszeli politikák aktív propagálását és elmagyarázását különböző internetes fórumokon) és növelni kell az európai intézmények nyitottságát (például véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a Miniszterek Tanácsa zártan ülésezik).
