Via Lucis - a Fény útján Székesfehérvár tetején húsvétvasárnap hajnalán

A fölkelő nap minden kultúrában az életet jelenti. Egy régi szép ének mondja: „Krisztus, ki vagy nap és világ, minket sötétségben ne hagyj!” Húsvétvasárnap hajnalán az Öreghegyi Plébánia Antiochia közösség tavalyi zarándoklatának lábnyomait követve bejártuk a Fény útját, Krisztus feltámadásának állomásait. A Nappal együtt felérve az Aranybulla-emlékműhöz, felidézve a feltámadott Krisztus cselekedeteit.
2020.04.12. 07:31 |
Via Lucis - a Fény útján Székesfehérvár tetején húsvétvasárnap hajnalán

A keresztút véget ér Jézus sírba tételével, de a mi hitünk nem a halállal, hanem a feltámadással és az azt követő eseményekkel együtt teljes.

Az éjszaka véget ért. A szenvedés tizennégy stációját felváltja a megdicsőülés tizennégy állomása.

Negyven nap elcsendesedés után a fény elűzi a sötétséget. Mert a végén mindig Isten győzedelmeskedik.

Ahogy az első nap sugarai felbukkannak a horizonton, úgy költözik az ember szívébe a feltámadás és a remény öröme.

Krisztus bizonyságot adott róla, hogy a szeretet cselekedetei és az alázatos béketűrés Istenben való élete ugyanis nem a halál dermedtségét és a megsemmisülést vonja maga után, hanem feltámadást egy új életre, a Lélek szerinti életre. Jézus itt járt-kelt köztünk a feltámadása után is, végül pedig elküldte nekünk a Szentlelket, hogy ne maradjunk egyedül a hazavezető úton.