A szabad sajtó napján az idei évben Silye Sándor sportújságíró, a Fejér Megyei Hírlap munkatársa vehette át a Penna Regia díjat a városháza kis tanácstermében. Az indoklás alapján magas színvonalú munkásságának köszönhetően kapta az elismerést, annak ellenére, hogy nem képzett újságíró, hiszen népművelőként diplomázott az ELTE-n. A székesfehérvári média életében csak az elmúlt tizenöt évben veszt rész aktívan. Munkája a legfontosabb a számára, a család után, ezt biztosan állíthatom az elmúlt 21 év tapasztalata alapján, amit eddig együtt éltem vele a fiaként...
A vicces anekdotáiból kiderül, hogy a tanulmányait abszolút nem céltudatosan végezte. Eleinte vasesztergályos ipari tanuló volt szülővárosában, Debrecenben, amit ő kifejezetten utált, hiszen mint a mai napig is emlegeti, „én elméleti ember vagyok”. Aki ismeri, tudhatja, hogy ez valóban, így van... Az esztergapad után gimnáziumban érettségizett saját erejéből. Ahol -ahogy mondani szokta- fel volt mentve matematikából, és csak azért engedték át az érettségin, mert ugyan, hogy néz ki az, hogy valaki NB1 -ben sakkozik és matekból, megbuktatják!?
A gimnázium után tanítóképzőt végzett, majd az ELTE-n népművelőként diplomázott. Eleinte a Debrecentől 20 kilométerre található vámospércsi Művelődési Ház igazgatója volt, majd nem sokkal később édesanyámmal Bicskére költöztek, ahol nem töltöttek fél évnél többet, átköltöztek Székesfehérvárra. Itt a Felsővárosi Művelődési Ház igazgatója volt. Kevesen tudják, hogy a nevéhez kapcsolódik a székesfehérvári jelentős könnyűzenei élet kialakulása. Ennek oka talán az is, hogy életének meghatározó része a zene. Több értelemben is, hiszen szeret másokat hallgatni, de mint mondani szokta, ő muzikális alkat. Ezt szinte minden reggel megcáfolja előttünk, amikor önkívületben énekel általa kitalált „slágerlistás” dalokat. Időnként, mikor már gondolatban a konyhabárdhoz nyúlunk, és megkérjük, hogy fejezze be mert nem bírjuk már tovább, akkor szokta említeni, hogy nem tehet róla, neki dal terem a lelkében...
A tréfát félre téve, munkásságának köszönhetően több jazz, blues zenekar, így Török Ádám és a Mini a mai napig kedvenc városának tartja Székesfehérvárt. A nevéhez fűződik az is, hogy a Faxni zenekar országosan ismerté vált, hiszen sokáig segítette őket, több dalt is írt közösen Mohai Tamással. A Faxni mellett segítette a szinte szomszédnak számító Voga Jánost is, több dalának szövegét szerezte, többek között a slágernek számító Kűrtőskalácsét is.
Később a Megyei Művelődési Központhoz került át, és beindította Ifjúsági Klubját, ahol a mai napig tartó barátságok és házasságok születtek. Sokan megállítják az utcán egy kis nosztalgiára, ilyenkor megemlítik: kár hogy ma már nincsen ilyen összejövetel.
Ezalatt az idő alatt humoristaként és játékmesterként is járta az országot. Akik ismerik, tudják, hogy mai napig sem vesztette el ezt a vénáját, mindenből viccet csinál, és rengeteg olyan dolog esik meg vele, ami mással nem. Anekdotaként járja a várost még ma is a történet az emberről, aki elindult a munkahelyére és az utcán a cigijét csak a széltől hátraarcot fordulva tudta meggyújtani. Otthon eszmélt fel, hogy más irányba indult. Ez közel 30 éve esett meg apámmal...
Tanított a Vörösmarty Szakmunkásképzőben irodalmat, amit szintén sajátosan értelmezett. Könnyen megtalálta a hangnemet az (egyébként nem jó magaviseletű) diákokkal. Történetei a tanításról is akadnak: volt hogy órát tartott és az igazgató a folyóson „őrjáratozva” nagy röhögést hallván berontott a terembe, de amikor meglátta, hogy apám tart órát, csak annyi mondott: „ja, csak te vagy az Sanyikám...” és kiment a teremből.
Körülbelül 10-15 évvel ezelőtt Baranyi Páltól lehetőséget kapott arra, hogy a Városi tv-n sport közvetítéseket és sport műsorokat vezessen, majd innen egyenes út vezetett a hírlaphoz. Ezzel a nagy álma vált valóra. Az elmúlt 10 évben végigkísérte, ahogy az Albacomp és az Alba Volán kis csapatból sokszoros bajnokká avanzsált. Részt vállalt az öttusa népszerűsítésében, és a szakosztály alelnöke is volt. A mai napig a sport az élete és töretetlen lelkesedéssel végzi munkáját, lelkiismeretesen.
Szoktunk rajta mosolyogni, hogy egy órával a kezdés előtt érkezik a mérkőzésekre, és ha 5 percet kell késnie, akkor már ideges. Az együtteseket legtöbbször az idegenbeli mérkőzésekre is elkíséri, zavarja, mikor nem tud elmenni, kérdezvén, mi lesz nélküle a csapattal?
Saját bevallása szerint munkaideje az év 365 napján 0-24 óráig tart. És valóban, sokszor így is van, mert vasárnaponként általában estig dolgozik a hétfői cikkén Mint említettem, kicsit szórakozott, de ennek ellenére lelkiismeretes, így volt már rá alkalom, hogy pizsamából öltözött vissza, mert nem volt benne biztos, hogy egy nevet, vagy egy időpontot jól írt-e le?
A díjra abszolút nem számított, mert úgy gondolta, hogy a sportújságírók nem nagyon részesülnek ilyen elismerésekben. A városban viszont már beszélték az emberek, hogy ő az idei díjazott. Azt mondta, hogy nem hiszi el, amíg kézbe nem kapja a levelet. Így minden nap sietett a postaládához, de a sors iróniája, hogy a küldemény a szerkesztőségbe érkezett. Díjainak sorába egy újságírói munkásságát elismerő kitüntetés is került, nagy örömére.
(a cikk írója Silye Zoltán, az elismerésben részesült Silye Sándor fia)
