Ünnepi műsorral és koszorúzással emlékeztek csütörtökön a Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezredre a Zichy ligetben. A hősi halottak emlékművénél lezajlott megemlékezésen Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere mondott ünnepi beszédet, majd felvonták a gyalogezred egykori csapatzászlajának hű mását, melyet Simon László és fia készíttettek a hősi halottak tiszteletére.
A Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred megjárta a Kárpátokat, harcolt a betörő orosz csapatok ellen, majd 1915-től az olasz fronton, főként a Doberdón és környékén vívott állóháborúban töltött be meghatározó szerepet. Az ezred több ízben elveszítette a fegyvereinek jó részét, és hatalmasak voltak az emberveszteségek is. Székesfehérváron hagyománnyá vált, hogy július 18-án, az ezred emléknapján a Zichy ligetben rendezett tiszteletadáson emlékeznek meg a csatatereken életüket vesztett honvédekről, ük- és dédapákról. A helyszínnek különös jelentőséget ad, hogy annak közvetlen közelében van a gyalogezred egykori laktanyája.
A hősökre emlékező ünnepséget Székesfehérvár Önkormányzata szervezte a Magyar Honvédség Összehaderőnemi Parancsnoksága, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör, valamint a Krajczáros Alapítvány közreműködésével. Az ünnepségen Székesfehérvár Önkormányzatát Róth Péter alpolgármester, a Fejér Megyei Önkormányzatot dr. Kovács Zoltán aljegyző, az MH Összhaderőnemi Parancsnokságát Oláh József ezredes, megbízott törzsfőnök helyettes képviselte, illetve jelen voltak a társfegyveres szervek, a honvédségi civil szervezetek tagjai, képviselői, és a hősi halottak leszármazottai.
A történelmi zászlók bevonulását, illetve a Himnusz elhangzását követően Róth Péter alpolgármester mondott köszöntőt. „Mi, akik ma eljöttünk a 17. Honvéd Gyalogezred emlékművéhez, tagjai vagyunk egy olyan közösségnek, amely kész kezdeményezni, kész cselekedni és hajlandó áldozatokat hozni azért, hogy a figyelem középpontjába igazi értékeket helyezzen, és új minőséget teremtsen.”- hangsúlyozta. Róth Péter szavai szerint fontos, hogy őrizzük és továbbadjuk Székesfehérvár történelmi értékeit a jövő nemzedékeinek.„Nincsenek már közöttünk azok, aki el tudnák mondani a régmúlt idők történéseit. Nekünk kell ezt megtenni: tettekre buzdítani és tetteket hajtani végre annak érdekében, hogy mások is meglássák és megértsék a múltat. A történelem egy folyamat, amely múltból, jelenből és jövőből áll. Ha valamelyiket elveszítjük, mindent elveszítünk. Különösen igaz ez Székesfehérváron, ebben a hihetetlenül régi és sokszínű emlékkel rendelkező városban, ahol történelmi korok mementói alkotnak szoros egységet a modern lét elemeivel s melynek minden egyes szeglete, épülete, útja történeteket mesél. Ezekre a történetekre nagyon nagy szükség van, hiszen jönnek majd az új „kíváncsiak”: gyermekeink, unokáink, akik megkérdezik: hogy volt? Nekünk kötelességünk tudni a választ királyokról, török időkről, épületekről, jeles személyiségekről, háborúkról és a várost mindig is védelmező katonákról.” - mondta ünnepi beszédében Székesfehérvár alpolgármestere.
A megemlékezésen ünnepélyes keretek között felvonták a Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred zászlajának pontos és hiteles mását, melyet Simon László és fia készíttettek a hősi halottak iránti tiszteletük újabb gesztusaként. Simon László – akinek kezdeményezésére korábban méltó módon alakították ki az emlékmű környezetét - beszédében hangsúlyozta: „Mint volt hivatásos katona, és mint Székesfehérvárt szívből szerető lokálpatrióta, mindig is úgy gondoltam, hogy ennek az emlékműnek itt többnek kell lennie, mint egy kevesek által ismert ligeti szobornak. Ezért is áldoztam időt, pénzt és energiát arra, hogy a talapzatot méltó díszítés, virágok ágyása fogja körbe. És ezért gondoltam azt is, hogy ezen felül is tartozunk újabb gesztussal a hősöknek. Most már fiammal együtt állítottuk ezt a zászlórudat, és készíttettük el az ezredzászló mását, hogy a lobogó, mint a katonacsapat legfontosabb jelképe, őrködjön emlékük felett.”
A Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred emlékére rendezett ünnepség keretében a résztvevők elhelyezték koszorúikat és virágaikat az emlékműnél. Az esemény a Szózat közös eléneklésével, és a magyar Takarodóval ért véget.
