A Don-kanyarban 1943. január 12-én, a reggeli órákban indult meg a Vörös Hadsereg támadása, melyet „urivi áttörés” néven jegyeztek be a magyar hadtörténet fekete könyvébe. A szovjetek megsemmisítő vereséget mértek a 2. magyar hadseregre, amely nagyrészt elpusztult. Néhány nap alatt több mint százezer magyar katona halt vagy sebesült meg, tűnt el örökre, vagy esett hadifogságba. A magyar társadalom kollektív emlékezetében mély nyomokat hagytak a veszteségek, ezért emlékezünk meg minden évben a doni hősök helytállásáról és hazájukért, nemzetükért tett áldozatvállalásáról.
Ökumenikus megemlékezés a don hőseiért Székesfehérváron
Jelenleg folyamatban van a katonák tiszteletére emelt pákozdi Don-kanyar Emlékkápolna felújítása, ezért az idei megemlékezést a székesfehérvári Szent Imre-templomban tartották a Székesfehérvári Római Katolikus Egyházmegye, a Székesfehérvári Református Egyházközség, a Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség, a 457-es Prohászka Ottokár Cserkészcsapat, valamint a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség szervezésében.
Berdó Gábor Károly, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség elnöke, az esemény moderátora elmondta, hogy idén már 29. alkalommal emlékezünk a magyar hadtörténelem legnagyobb tragédiájára. A 79 évvel ezelőtt történt események során a magyar hadsereg elveszítette technikai eszközeinek egészét, állományának mintegy 70 százalékát. A túlélők közül szinte mindenki megsebesült, fogságba esett vagy fagyási sérülést szenvedett, a visszatérők lelkébe pedig örökre bevésődtek a háború borzalmai. „A mi tisztünk az emlékezés és a tiszteletadás. A hazáért küzdeni és meghalni a legnagyobb dicsőség, amit az utókor soha nem feledhet!” – fogalmazott Berdó Gábor Károly.
Az 457-es Prohászka Ottokár Cserkészcsapat tagjai a Születés templomából származó betlehemi békelánggal gyújtották meg az emlékezés gyertyáját, majd Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője mondott emlékező beszédet. Elhangzott: „A doni katasztrófa a magyar hadtörténelem legszomorúbb, s mégis talán az egyik legnagyobb erőt mutató eseménye. A mögöttünk hagyott 20. század az értelmetlen pusztítás, a bosszú és a rombolás évszázada volt. Azonban még ez a borzasztó időszak is kevés volt ahhoz, hogy a magyar lélekből kiölje a tisztesség, a család és a nemzet iránti elkötelezettséget. A 2. magyar hadsereg doni helytállása ezen értékek megőrzésének ékes példája… Amit mi ma megtehetünk, azt megtesszük. Ápoljuk és őrizzük a hősök emlékét, és nem hagyjuk, hogy áldozatuk valaha is feledésbe merüljön.”
Vargha Tamás megemlékezett Vitéz Smohay Ferenc magyar királyi zászlósról, az utolsó doni veteránról, aki tavaly hunyt el életének 99. évében.
Az ökumenikus megemlékezés a történelmi egyházak helyi vezetőinek imádságaival folytatódott. Spányi Antal megyés püspök arra emlékeztetett, hogy sokáig beszélni sem volt szabad a doni tragédiáról, és az emlékezést ki akarták törölni az emberekből. „Emlékeznünk kell, mert nem engedhetjük, hogy a katonák áldozata, hősiessége feledésben maradjon! … Amikor emlékezünk rájuk, példaként állítjuk őket új nemzedékek elé, és példát akarunk tanulni tőlük a hazaszeretetre, a kötelesség teljesítésére, a család szeretetére és szolgálatára.” – mondta a megyés püspök.
A Székesfehérvári Református Egyházközség nevében Berze János református lelkész mondott imát a doni hősökért, valamint a hazánkat most is védő katonákért és rendőrökért.
A Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség részéről Bencze András evangélikus esperes mondott imát. „Szükségünk van új teremtésre, mert a Don közelében, gyakran még közelebb ma is háborúk dúlnak. Mintha az ember semmit sem tanult volna saját nyomorúságából… Nem fagyhalálra, nem ágyútűzre, nem félelemre és aggódásra teremtettünk, hanem ünnepre!”
