Augusztus nyolcadikán fellobban Pekingben az olimpiai láng, s a fehérvári öttusázók is útra kelnek. Vörös Zsuzsanna, Gyenesei Leila, a női tartalék Máthé Vivien, valamint Horváth Viktor nem Kínában, az olimpiai faluban várják a nagy versenynapokat, hanem a dél-koreai Szöulban hangolódnak a nyári játékokra. A fehérvári olimpikonokat, valamint a szintén utazó edzői stábot Warvasovszky Tihamér Székesfehérvár polgármestere ünnepélyes keretek között búcsúztatta a Városházán.
KÉPGALÉRIA
”Nem szabad elfelejtkezni az úszókról sem, hiszen két fehérvári úszó már kint van Pekingben. Az öttusázóknak viszont alkalmunk nyílt sok sikert kívánni. – mondta Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár polgármestere, aki elsőként láthatta el kézjegyével és jókívánságaivl azt a nemzeti lobogót, melyet a az Alba Volán-Bericap öttusa-szakosztályának fő támogatója, dr. Papp Dénes visz el a verseny helyszínére. - Vörös Zsuzsanna, Gyenesei Leila, Máthé Vivien, és Horváth Viktor révén büszkék lehetünk arra, hogy szinte a teljes magyar öttusacsapatot – Balogh Gábor és a férfi szövetségi kapitány kivételével – fehérvári sportolók és vezetők képviselik Pekingben. Az, hogy ennyi fehérvári versenyző kijut az olimpiára, az már egy óriási siker Székesfehérvárnak. Én azt várom a fiataloktól, hogy ugyanolyan lelkesedéssel, hittel és kitartással küzdjenek kint, mint ahogy tették ezt több hazai és nemzetközi versenyen, és akkor biztos vagyok abban, hogy éremmel térnek haza.”
Vörös Zsuzsanna athéni aranyérme és az utóbbi évek számtalan sikere láttán nem is várhat mást az öttusázóktól a sportkedvelő közvélemény, mint érmet.
- Olimpiai lázban égek már, hiszen pénteken utazunk, így elkerülhetetlen a láz. – mondta Székesfehérvár első olimpiai bajnoka, Vörös Zsuzsanna, aki Pekingben harmadik ötkarikás játékán versenyzik. - Minden nap szó van arról, hogy a magyarok már megérkeztek az olimpiai faluba, már felvonták a zászlót.
A közvélemény most is érmet vár, de úgy gondolom, az öttusától vár érmet, nem feltétlenül tőlem. Magas a mérce, hiszen 1952 óta szinte minden olimpiáról hoztak haza az öttusázók valamilyen érmet. Szerintem realitás, hogy a négy emberből valamelyikünk hozzon haza valamilyen érmet, de hogy melyikünk lesz, az majd aznap derül ki. Egy napra sűrűsödik az öt sportág, és van közte egy lutri, a lovaglás…Nem lehet tudni, hogy alakul a végkifejlet.
- Lehet már most a versenyre gondolni?
- Mindenképpen arra kell gondolni, hiszen ezért teszünk meg mindet az edzéseken, ennek az egy napnak rendelünk alá mindent, tehát nem lehet nem erre gondolni.
- Igazából én még nem érzem, hogy olimpiára megyünk, persze a készülődés, és a pakolás már spannolja az embert, de úgy gondolom az olimpiai láz majd csak akkor fog engem elkapni, amikor már Pekingben leszek és beköltözök a faluba. Akkor fogom átélni, hogy tényleg ott vagyok. – fogalmazott Gyenesei Leila, a fehérváriak ifjú tusázója, aki 2006-ban még Torinoban állt rajthoz sífutásban…
- Akkor még a versenyre sem gondolsz igazán?
- De, már foglakozom a gondolattal, hogy mi fog ott várni, készülünk rá, eddzünk rá. Ez is egy ugyanolyan verseny, mint bármelyik másik, csak éppen olimpiának hívják. Voltam már ugyan téli olimpián, Torinóban, de egy nyári olimpia teljesen más lehet. Nagyobb léptékű verseny, sokkal több résztvevővel. A téli olimpián például a kevesebb sportolót három részre osztották a faluban. Kétségtelen, hogy szereztem tapasztalatot, amiből tanulnom kell, még egyszer nem akarom ugyanazokat a hibákat elkövetni. Most olyan emberek állnak mögöttem, akik nagyon sokat tudnak segíteni abban, hogy mit is jelent egy öttusaverseny az olimpián. Zsuzsa például már a harmadik olimpiájára készül, ugyanazzal az edzői stábbal, mellyel én is együtt dolgozhatom.
Igazából azt várom, hogy amikor befejezem a 3000 méteres futást, akkor ne tehessek magamnak szemrehányást, hogy valahol jobban küzdhettem volna. Ha mindent kiadok magamból helyezéstől függetlenül, akkor elégedett leszek. A Világbajnokságon hatodik lettem, ez megismételhető teljesítmény, de ez bravúr lenne, hiszen a rutintalanságom miatt ellenkező előjellel is elsülhet számomra az olimpia.
- Most még leginkább a pakolással vagyok elfoglalva. – mosolygott Horváth Viktor, aki az idei Világbajnokságon megsérült, de a lábprobléma már a múlté. - Maga a versenydrukk még nincsen meg, szerintem majd akkor jön elő, amikor odaérünk Pekingbe, és a helyszíneken fogok edzeni. A versenyre már nagyon sokat gondolok, hogy azon az egy napon minden flottul és jól működjön. Sokszor végiggondolom a versenyt, mindezt pozitívan, hiszen másképp nem is lehet készülni egy-egy versenyre. Gondolatban azért mindig sikeres vagyok, s remélem ez a valóságban is közelíteni fog hozzá. Mivel még nem voltam olimpián, az olimpiai hangulatot nem tudom a gondolataimban felidézni, de remélem nem lesz problémám ennek kezelésével a helyszínen. Nagyobb drukk lesz bennem, mint egy VB előtt, a lovaglást például egy teltházas stadionban rendezik 40 ezer néző előtt… Már korábban is tapasztaltam, ha jó a hangulat és egy kis izgalom is motoszkál bennem, akkor talán még jobb eredményre is képes vagyok.
A férfiak viadalán az Alba Volán-Bericap öttusázója Horváth Viktor augusztus 21.-én száll versenybe, míg Vörös Zsuzsanna és Gyenesei Leila másnap viaskodik a minél előkelőbb helyezésekért Pekingben, ahol szemmel láthatóan lesz támogatottsága a magyar csapatnak.
