Az egészség társas kontextusa

 A korszerű test- és lélekgyógyászat bio-pszicho-spirituo-szociális szemlélettel közelít az egészséghez, és annak megbillenéséhez, a problémákhoz, betegségekhez is. Alapja, hogy az emberi élet négy szférája – a biológiai alapul szolgáló test természettudományos jellegzetességei és törvényszerűségei, a lélektani folyamatok nem-racionális sajátosságai, a társas igényből keletkező folyamatos igazodás a környezetünkhöz és a világmagyarázat igényére épülő spirituális dimenzió –egymással folyamatos kölcsönhatásban vannak. Egész-ségről négyük összhangja esetén beszélhetünk, és bármelyik dimenzióban keletkezett zavar kihat az összes többire. – így kezdte előadását Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta a konferencián.
 

 Nincs ez másként a drogfogyasztás és függőségek esetében sem:- folytatta- a biológiai esékenység, társas hatásokkal, lelki nehézségekkel és a nihilizmussal társulva egymást erősítő folyamatként vezethetnek ismétlődő, rendszeres szerfogyasztáshoz.
 

 A kiemelt jelentőségű társas közegek, a család, az iskola, később a munkahely és a választott szabadidős baráti társaságok tagjai egymással folyamatos, kölcsönösen alakított kapcsolatban vannak, amelyet a rendszerszemlélet fogalmaival írhatunk le. Minden közösségben van fekete bárány és mintaszemély – mert a közösségeknek szükségük van ezen szerepek betöltésére, a betöltőik pedig komoly előnyöket élvezhetnek a szerep betöltése révén. A közösségek életét a rítusok színesítik – vagy jelen kultúránkban a rítustalanítás teszi nehezebben követhetővé.
 

 Közhely, hogy a szerfogyasztás pótlék. Pótolja a hiányzó vagy rosszul működő kapcsolatokat, átsegít egyik napból a másikba, strukturálja az időt, élményekhez, sőt transz-élményekhez juttat – instant, azonnali módon, különösebb erőfeszítés nélkül. Hasonló funkciókkal bír tehát, mint egy közösségi rítus. A minket körülvevő kultúra bármely hiányra megoldásként szinte minden esetben könnyen hozzáférhető „szer”-eket kínál: fáradtságra pihenés helyett kávét vagy energiaitalt, feszültségre kikapcsolódás helyett cigarettát vagy egyéb orális örömöket, boldogtalanságra csokoládét, magány ellen virtuális közösséget, természetes öregedésre csodálatos kencéket, lazítókat és feszesítőket, lágyítókat és keményítőket. A kultúránk tehát a rítustalanításból fakadó űrre magától értetődő módon a „szer”-fogyasztás megoldását kínálja.

Miért lepődünk meg, ha sokan ezeket a szereket a saját és a közösségük számára is, életet veszélyeztető módon használják?
 

Ha a szer pót-szer, akkor eredménye az alternatívákat megismertető, adaptív, szer-mentes önregulációt segítő életmód-prevenciónak lehet, amelyet szerencsére egyre több szervezet, így természetesen a székesfehérvári KEF is követendő példának és elérendő célnak tekint.