Az FC Fehérvár jelenlegi vezetőedzője, Disztl László 1989-től öt éven át Belgium egyik legpatinásabb és eredmények tekintetében sem szegényes csapatában az FC Bruges együttesében futballozott. Disztl László a múlt héten visszatért Bruges-be, az UEFA Pro-licences edzőképző tanfolyam egyik feladataként látogatott el korábbi sikerei egyik színhelyére. A magyarországi képzésben résztvevő edzőknek egy külföldi, lehetőleg már az európai nemzetközi porondon is rutint szerző csapat munkájáról kellett tanulmányt készíteniük. Kézenfekvő volt, hogy a Vidi trénere egykori otthona csapatának munkáját követi figyelemmel, Jacky Mathijssen, az FC Bruges vezetőedzője pedig készséggel állt fehérvári kollégája rendelkezésére.
- Az egész klub felépítését, működését kellett feltérképeznem.
– kezdte élménybeszámolóját Disztl László - Mivel profi edzőknek készülünk, természetesen az első csapat munkájának, és az edzők tevékenységének figyelemmel kísérése volt a fő feladat. A legfontosabb küldetésemnek azt tartottam, hogy megfigyeljem, miként osztják meg a munkát az edzői team tagjai, milyen hatással van a tevékenységük az edzésekre, a meccsekre. Kértem, hogy a lehetőségekhez mérten már a megbeszélések idején is mellettük lehessek. Figyeltem, hogy készültek az edzésekre, és a mérkőzés előtti két megbeszélésen is részt vehettem. Tanulságos volt a belgiumi kirándulás.
- Mik az alapvető különbségek a magyar és a belgiumi munkavégzés között? - Természetesen a környezet, a közeg, a labdarúgás elfogadottsága, megbecsültsége – még annak ellenére is, hogy Belgiumban nem a legmagasabb szinten űzik a focit Európában. Pozitív a légkör, a szurkolók, a közvélemény, a sajtó viszonya a csapatokhoz. Egészen más a felszereltség: az edzői öltözőben hatalmas plazmatévé, valamint számítógépek találhatóak, melyeken tökéletesen ki tudják elemezni a mérkőzéseket. Az edzéseken polar-órákkal segítik a teljesítmények mérését, az adatok rögzítését. Azonban szakmailag és játékban nem vagyunk úgy elmaradva, mint ahogy azt sokan hangoztatják. Nem értek azzal egyet, hogy a magyar edzők nem felkészültek, nem jók. Semmiben nem végzett különb munkát a Bruges négytagú edzői csapata, mint mi itt Fehérváron, szinte csak annyi a különbség, hogy mi kézzel irogatjuk az edzésterveket, és nem tároljuk a computerben a tesztjeinket, de a keretek között mindent megteszünk azért, hogy jól működjön a csapat.
- A programban szerepelt egy bajnoki összecsapás megtekintése is. - Az FC Bruges – Cercle Bruges városi rangadón teltház, tehát 28000 néző volt, ez egészen fantasztikus élményt nyújtott. Ha mi most a csapatunkkal kimennénk, és teltház előtt szerepelhetnénk, biztos, hogy szuperjó mérkőzést játszanánk a Bruges-el, és egyáltalán nem biztos, hogy kikapnánk… Az a közeg rákényszeríti a játékost arra, hogy küzdjön, hajtson, menjen előre. Természetesen mi is mindent megteszünk, de óriási pluszt adhat, ha látja a labdarúgó hogy szeretik, buzdítják, bemelegítés közben a nevét skandálják.
- A játék szórakoztató volt? - A harmadik és negyedik helyen álló FC és Cercle vívott presztízs-meccset, ahol az FC Bruges nyert 1-0-ra, hét ponttal ellépett riválisától, és szinte már biztosan európai-kupában indulhat. Nagyon izgalmas, feszült hangulatú mérkőzést láttam. Rengeteget dolgoztak, igaz, nem volt kombinatív játék az FC-nél, egy magas éket próbáltak előreívelt labdákkal megjátszani, és felzárkózni. Sok futás volt a pályán, de kevés látványos játék. A Cercle talán jobban játszott, de a kapusok közti különbség döntötte a meccset, az FC válogatott hálóőre Staelens két óriási bravúrt is bemutatott.
- Jó érzés volt visszatérni? - Először furcsa volt , de három nap múlva már olyan érzésem volt, mintha el sem jöttem volna Belgiumból. Szinte ugyanaz minden, a stadion, az edzők, az öltözők… Az utánpótlásedzők között is sok régi ismerőssel találkoztam. A klub körül tevékenykedő emberek is megkerestek minden nap, az újságban és az internetes honlapon is megjelent, hogy Bruges-ben vagyok. Örültek nekem az emberek és nekem is nagyon jól esett, hogy érdekli őket, hogy mi van velem.
