Bauer Barbara: Porlik mint a szikla című kötetét mutatták be a Királykút Emlékházban

„Ha egy regény címlapján ezt a mondatot látjuk, akkor bizony ez sok mindent meghatároz. Az Etyeken élő írónő hetedik könyvének élére természetesen nem véletlenül került a Székely Himnusz emlékezetes sora. E tény alapjaiban meghatározza, miről is lehet szó ebben a műben. A történet nagyjából igazolja is előfeltételezésünket. Például azért, mert Amanda, a regény fő alakja székely gyökereit kutatja.” - emelte ki bevezetőjében Bakonyi István, aki így folytatta: „Persze a cím mást is sejtethet. Hiszen nemcsak a maroknyi magyar népcsoport hányattatásait idézi meg Bauer Barbara, nemcsak az ősök tragikus sorsát, és némelyikük Magyarországra menekülését meséli el, hanem közvetve arról is szól, hogy emlékeink is porladnak, és bizony az emberségre is vonatkoztatható ez az állítás.”

„A cím mellett különös jelentősége van a két mottónak is. Az egyik Máté evangéliumából való: „Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.” (13,33.) A másik pedig az örök kovász legendáját idézi meg. Ezzel a szép zárszóval: „S mire felkelt a nap, új éledt sarjadt, benne minden lélekkel, ki valaha nyomot hagyott a mennybolton az ezeréves föld fölött.” A kovász szimbolikus és valóságos jelenléte nem a véletlen műve. Gondoljunk csak Amanda választott hivatására (hozzáteszem, hogy az írónő is hasonló cipőben jár…), valamint arra, hogy az erélyi úton megismert szerelme is a kovász és a kenyér mestere! Van ennek persze egyéb többletjelentése is, hiszen az összetartó erő, a magyar sors sajátosságai is eszünkbe juthatnak általa.” - fogalmazott Bakonyi István a kötetet bemutatva.

„Egy ízig-vérig mai családregény van a kezünkben, azzal a kiegészítéssel, hogy a jelen mellett a múltnak, az emlékek idézésének, a titkok feltárásának különös jelentősége van. Természetesen nem marad ki a táj leírása, az ottani emberek különleges természete, a nagytata bölcsessége és szeretete sem.” - hangzott az irodalomtörténész összegzése.

A mű rövid tartalmi összefoglalása: Amanda, az unoka a mában él egy budapesti lakópark mellett, és pékséget nyit, ahol örömmel és megelégedéssel teszi dolgát. Vannak barátnői, ő pedig derűs lélekkel várja őket ugyanúgy, ahogy minden egyes vevőjét is. Dagasztás közben vagy a friss kenyér illatában azonban érdekes dolgok esnek meg vele: olyan eseményeket lát, érez meg saját múltjából, amelyek súlyos családi titkot takarnak.

Ilont, a nagymamát és két testvérét egészen a magyar fővárosig menekíti Székelyföldről az édesapjuk. Talán az emlékek elől, hogy feledni tudják a borzalom éjszakáját, hogy végre elhallgattassák az ablakba újra és újra leszálló, halálhírt hozó kuvik hangját. Az ország gyásznapját követő hajnalon, a félrevert harangok zúgása közepette hagyják el az ezeréves „szülőhazát”. De nemcsak ellehetetlenített életük roncsait viszik magukkal a szekéren, hanem egy súlyos családi titkot is a szívükben.

Ilon mélyre, nagyon mélyre temeti a titkot és a múltat, évtizedekig nem beszél róla. Sem a lányának, sem az unokájának, Amandának. Akit egyébként nem is érdekel a család története, nem akar tudni a múltról, lázad a hagyományok ellen. Sikeres, jól kereső fiatalként csak a jelenben, s csak a pillanatnak él. Aztán új emberek érkeznek, új ismeretségek kötődnek, új barátságok szövődnek, kizökkentve Amandát megszokott, uniformizált életéből. Egy napon rádöbben, milyen keveset tud Ilon mamáról, a családjáról és önmagáról is. Most már kész meghallgatni nagyanyja történetét. És akkor Ilon mama mesélni kezd. Feltámad a múlt, megelevenednek az emlékek, amelyeknek a nyomába eredve Amanda nemcsak a család békéjéhez nélkülözhetetlen igazságot, hanem a szerelmet és saját jövőjét is megtalálja.

Bauer Barbara munkája sorsfordító történelmi események, legendák, hagyományok, egy család több generációjának évszázadon átívelő megindító és elgondolkodtató históriája. A regény a Jaffa kiadó gondozásában jelent meg, 2017-ben.