-
Beszélgetés Harmath Artemisszel A Nibelung-lakópark című drámáról
A Vörösmarty Színház soron következő bemutatója Térey János A Nibelung-lakópark című dráma-tetralógiájának színpadi változata, melyet Szikora János rendezésében láthatnak majd. Az olvasópróbán részt vett Harmath Artemisz irodalomtörténész, az író özvegye és hagyatékának gondozója is, akit a műhöz, és annak feldolgozásaihoz fűződő viszonyáról kérdeztünk.
2025.04.05. -
Kedvenc tárgyak, rejtélyek
Rejtélyes hóhérszék, a jómadarak jövetelét hirdető plakát, Csinszka által dedikált könyv és egyensúlyra törekvő csutora is helyet kapott az Egy múzeum tekintete – A Szent István Király Múzeum első 150 éve kiállításban.
2025.04.04. -
Mindig van egy jó ügyük
Az év első felében a fehérvári és az agárdi adományboltok bevételéből a kórházban gyógyuló gyermekek és a gyógyítók mindennapjait szeretnék szebb tenni. Ennek egyik lépése volt, hogy megszépült a Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház Újszülött, Csecsemő és Gyermek Osztály sürgősségi részlegének folyosója.
2025.03.29. -
Korrajz és enteriőr
A székesfehérvári Vörösmarty Színház soron következő bemutatója Herczeg Ferenc Kék róka című darabja. Ugyan Bagó Bertalan egyszer Szegeden már színpadra állította a művet, ezúttal azonban a Kozák András Stúdióban, egy sokkal intimebb térben találkozhatunk a szereplőkkel. A Kék rókát március 29-én mutatják be a Vörösmarty Színházban.
2025.03.19.
Ecsedi Mária a művész, aki változatos munkáival a világot öleli magához

Ecsedi Mária a Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szakán végzett. 1995-ben Rácváros c. fametszet sorozatával elnyerte a Székesfehérváron rendezett Országos Kisgrafikai Pályázat első díját. Főiskolai tanulmányai végeztével Székesfehérvárra költözött. A 60-as években az Egervári Művésztelepen dolgozott. 1969-től kiállító művész. Első munkái fa- és linóleummetszetek voltak. A 80-as évek közepéig elsősorban grafikusként tevékenykedett. Meghívókat, plakátokat tervezett. A Szent István Király Múzeum számára rajzokat készített a kelta régészeti leletekről. A 90-es évek közepén varrott textilmunkákkal jelentkezett. E munkáira nagy hatást gyakoroltak a kínai és a japán nyomatok, textilfestmények. Tervezett faintarziát, faplasztikákat, alumíniumból készült dekoratív plasztikát, művészi cégéreket. Az ő keze munkáját is dicséri a Kossuth-udvari órajáték.
Ezen a kiállításon bennem ismét megerősödött az az eddig is élő érzés, hogy Ecsedi Mária az a képzőművész, akit a sokszínűség jellemez. Kísérletező típus vagy, de az miként lehet, hogy minden porondon sikeres vagy? Kezdjük a cégérekkel…
A Bástya söröző volt az első: az Ikarus gyárba megálmodott alkotás után is egy barátnőm, Eördögh Edit szólt, hogy a kiskereskedők, vendéglátósok fontolgatják, érdemes volna egy-egy jópofa cégért állítani. Azt, hogy figurális körplasztikát csinálok, kizárólag az én döntésem volt. Kincsesbányán, a bányánál sokféle műhely működött – asztalosok, kovácsok egyaránt dolgoztak – onnan ismertem Kovács Károly kovácsmestert. Hozzájárultak, hogy a műhelyben munkaidőn kívül megcsinálhatjuk a cégéreket. Viaszból megmintáztam a figurákat. Étteremről és sörözőről volt szó, ezért az egyik alak egy gazdaasszony lett, tálcával, rajta kakassal, a másik pedig egy tollas kalapos, köpenyes – öltözékével az 1600-as, 1700-as éveket idéző – férfiú, sörös kriglivel a kezében. Ezt lezsűrizték, a lektorátus elfogadta, Kovács Károly pedig vörösrézből formálta meg a figurákat. Ezután jött a többi cégér.
Magam is elcsodálkozom kísérletező kedveden…ott vannak a művész-zászlók is…Te biztos, hogy másként jársz-kelsz Székesfehérváron viszontlátva a saját munkáidat… Mi fogalmazódik meg benned ilyenkor?
Természetesen örülök, ahol a gondot látom az, hogy sokszor nincs lehetőség, mód azok felújítására, pedig fontosak a karbantartási munkálatok.
A művész is ember, s vedd ezt viccesen, mennyire befolyásolja napi hangulatod a munkádat, az alkotást?
Amikor másokkal dolgozom, különösen kell koncentrálnom, mert amikor a kivitelezésre kerül sor, minden munkatársra tekintettel kell lennem.
Mi a legmeghatározóbb élmény a gyerekkorodból?
Öt lányt egyedül nevelt fel korán megözvegyült édesanyánk, aki 32 évesen munkába állt: védőnőként dolgozott. Hihetetlen tartást és pozitív életszemléletet tanultunk. Nagyon összetartozunk, meghatározó a szolidaritás és a szociális érzék, amelyeket korán megtanultunk. Ezért is a legfontosabb számomra a családom, akik mindenben támogatnak!