"Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!" - egy 33 éves hivatás hitvallása

A Székesfehérvári Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának kiemelt főelőadóját pénteki nyugdíjba vonulása alkalmából köszöntötték kollégái.

Májer László 1992-ben szerelt fel a Székesfehérvári Rendőrkapitányságra, de a hívás az igazi hivatása felé sokkal korábban, az Öreghegyi Közösségi Házban kezdődött.

Gyerekkoromban még Öreghegyi Művelődési Háznak hívták és édesapám volt az első igazgató, aki létrehozta magát az intézményt Fanta tábornok villájának helyén, nagyon sokáig én ott sertepertéltem a művelődési házban. Oda jártam könyvtárba, a Kosstuh iskolából oda mentünk színházba, moziba. Aztán az első munkahelyem is ott volt, népművelőként ott helyezkedtem el. Ott elkezdtem az ifjúsági klubot vezetni, illetve akkor még úgy hívták, hogy pajtás klub, akkor is már gyerekekkel foglalkoztam, ez mindig jött magával, később amikor a megyei művelődési központban dolgoztam, vagy Ercsiben, ahol színjátszó csoportot vezettem, mindig úgy alakult hogy gyerekkel, fiatalokkal foglalkoztam, ez belém ivódott. A gyerekkel való foglalkozáshoz szerintem kell egyfajta affinitás, ami nem tudni honnan jön. A legfontosabb szerintem az, hogy amikor egy gyerekkel foglalkozunk, néha le kell hozzá hajolni, hogy a szemünk egy szinten legyen.

Nyugdíjba ment Májer László rendőr őrnagy - 33 évnyi hivatás képekben

Ha csak egy fiókba tehetné be magát Laci bácsi, melyik lenne az, a rendőr, a közlekedési szakember vagy a pedagógus fiókja?

Inkább rangsorolnám a fiókokat, a rendőr az első, aztán közlekedési és pedagógus. Én ezt a hivatást választottam és ez a legfontosabb. Akárki akármit mond, a hivatáson kívül ez egy életforma is, itt a mindennapi életben is rendőrnek kell maradni, ez egy tartást kell, hogy adjon az embernek, egy olyan belső elhatározásnak kell lenni, hogy én ezt azért csinálom, mert ezzel szeretnék segíteni másoknak. Azért vagyok itt, mert ezt szeretem csinálni. Ha az ember valamit csinál, akkor azt vagy csinálja, vagy nem. Ha beleáll, és ezt a hivatást bevállalja, akkor odateszi magát addig, amíg lehetősége van rá, és amíg elvárják tőle. Ugye, tedd vagy ne tedd, de ne próbáld - van ez a mondás, hát eddig tettem.

Májer László rendőr őrnagy számos díjat és kitüntetést kapott munkájának elismeréseként. Pályafutása során 11 vezetői elismerést, kétszer soron kívül léptették elő, többször volt Év Rendőre és megválasztották az Év Iskolarendőrének is.

Az a sokezer gyermek, akiknek a foglalkozásaid és az előadásaid maradandó élményt okoztak, nem lehettek ott a keddi ünnepi állománygyűlésen, a kollégáid azonban jelenlétükkel megmutathatták, milyen nagyra tartják a több mint három évtizedes tevékenységed. Sikerült meglepniük?

Én erről az egészről nem tudtam, egész másként terveztem azt a napot, az hogy ez az állománygyűlés lesz, ez rendben volt, de hogy a fiúk jöttek értem rendőrautóval, és vittek be, erről nem tudtam. Amikor a feleségemmel - aki a főszervezője volt az ünnepségnek - megérkeztünk a kapitányságra, a Közlekedésrendészeti Osztály munkatársai sorfalat álltak, a sorfal végén ott állt kapitány úr. Kellemes meglepetés volt, azért megmondom őszintén, ott akkor azért szaporábban vert a szívem, mint máskor. A tanácsteremben pedig ott volt mindenki, az egész csapat, akikkel együtt dolgoztam, a főkapitány úr, a rendészeti helyettese, nagyon jól esett, hogy ott volt a családom, ott voltak a fiaim, a kislányom és a kis menyem is.

Mit jelentett ez a meglepetés az Ön számára?

Úgy gondolom, hogy ezzel azért elismerték az elmúlt harminchárom évemet, amit itt lehúztam a rendőrségen, meg azt, amit itt a balesetmegelőzés terén sikerült elérnem. Nem számoltam össze, de nagyjából ezer körül lehet az előadások száma, amit itt a rendőrség kötelékében tartottam a harminchárom év alatt. Ez ennek az elismerése volt, és nagyon nagyon jól esett. Felemelő érzés volt ez az egész.

Van a szívében szomorúság?

Egy valaminek vége, és kezdődik egy új dolog, kezdődnek a nyugdíjas évek és majd meglátjuk, hogy alakul. Inkább furcsa lesz itt hétfőtől a dolog. Kedden volt az állománygyűlés, aztán leadtam a fegyvert, az egyenruhákat, ma elbúcsúztam mindenkitől és ennyi volt, innentől kezdve már öreg nyugdíjas vagyok. Majd beszerzek egy kerekes taligát és azzal jövök-megyek a városban. De nem, holnap már tartok előadást, a Közlekedéstudományi Intézetnek lesz egy rendezvénye a Jáky iskolában, oda vagyok hivatalos.