Egy hazug világ áldozata - emléktábla őrzi Skorka Károly nevét
Október 23-án ünnepélyes keretek között avatták fel az Ady Endre utcában, a Fejér Megyei Hírlap épületének falán Skorka Károly újságíró és költő emléktábláját, amely Nagy Edit és Pintér Balázs szobrászművészek alkotása. Skorka Károly 56 évvel ezelőtt, 1963-ban hunyt el a börtönben, ahová a kommunista ítészek vetették hazaszeretetéért, bátor kiállásáért.
Skorka Károly 1903. július 23-án született a Nyitra megyei Aranyosmaróton. Székesfehérváron megörökölte azt a napilapot, amelyet Új Fehérvár néven alapítottak a húszas évek első felében.
Felavatták Skorka Károly újságíró és költő emléktábláját
"A domborművet nem fogjuk leleplezni, mert az a korszak, ami oda juttatta Skorka Károlyt, hogy 1963-ban meg kellett halnia a börtönben, az a korszak már egyszer lelepleződött. Szeretnénk, ha már az ünnepség alatt is Skorka Károly arca és emléke fényesen ragyogna a sajtóház falán." - mondta az ünnepség kezdetén Nagy Zoltán Péter, a Fejér Megyei Hírlap főszerkesztője, aki felidézte Skorka Károly életének legfontosabb pillanatait.
A legszebb és legnehezebb idők újságírójaként vezette Skorka Károly az Új Fehérvár, a Székesfehérvári Napló és az ismét Új Fehérvár újságokat 1944-ig. A harmincas évek megújuló és történelmi rangját ismét visszakapó Székesfehérvár kiváló krónikása volt.
Beszédében Cser-Palkovics András polgármester elmondta, hogy az avatás napján egyik szeme sír, a másik mosolyog: "Sír, mert valakinek - akinek nevét most emléktáblával megörökítjük az utókornak - az életét elvették, nemcsak abban az értelemben, hogy korábban hunyt el, mint normális körülmények között ez megtörtént volna, hanem egyben egy család életét is megnyomorították, felesége, gyermeke is elveszített valamit, amit a hatalom, egy nagy birodalom és a magyar árulók eltapostak, tönkretettek. De a másik szemem mosolyog, mert az ötletgazdáknak köszönhetően az emléktábla most azt hirdeti, hogy akik akkor vesztesnek tűntek, most ők győztek, az ő emléküket őrizzük meg, és tartjuk hőseinknek." - fogalmazott Székesfehérvár polgármestere, aki megjegyezte, hogy legyen ez a hely mementója annak, hogy kiknek tartozunk köszönettel és kiket ítélünk el.
A háború hazug világa Skorka Károlyba fojtotta a tudósító szót, ezért visszabújt versei közé. A trianoni diktátumkor elvesztett haza iránti szeretete 1948-ban bosszulta meg magát, mert koncepciós per indult ellene „Igazságot Magyarországnak! című verse, valamint Prohászka Ottokár melletti kitartása miatt.
Wittner Mária szabadságharcos Márai Sándor szavait idézte ünnepi beszédében, aki szerint a "gyilkosnak is hamarabb meg lehet bocsátani, mint az árulónak". Wittner Mária az 56-os árulók szellemi örököseiről is szólt, akik "a minősített hazaárulást" ma is magas szinten gyakorolják: "Mindegy, hogy kinek árulják a hazát, a nemzetet, csak a júdási ezüst gyarapodjon a számlán, mert a pénz csörgése zene fülüknek. Nem törődnek azzal, hogy hányan adták életüket a szabadságért, ők ma is szemérmetlenül dobra verik a hazánkat." - fogalmazott.
Bújva, száműzve kellett élnie, lopva találkozni szeretett feleségével és Éva lányukkal. A meghurcoltatások évében is ember maradt, aki fehérvárinak vallotta magát.
"Szóljon az emlékezet a mindig tisztákról, az áldozatokról, a mártírokról.. Sok évtized telt el azóta, de mindennek, így a számvetésnek is eljön az ideje. A vérdíjakból szerzett vagyonból, a júdáspénzekből nemcsak az érc csengése hangzik ki, hanem a kivégzett mártírok üzenete is az égbe kiált. Az áldozatok erőt adnak nekünk, mert ezt az üzenetet csak mi értjük, mi, akik sem szívet, sem hazát nem cserélünk, mert ezt a hazát megtartani csak azok tudják, akik annyira szeretik, hogy még áldozni is képesek érte, ha kell, az életüket." - tette hozzá Wittner Mária.
Az 1956-os forradalom idején ismét tollat ragadt, s az Új Fehérvár című újságot életre keltette, amelynek forradalmi számaiban is az emberek életéért aggódott, s az igazságot nem az élet ellenében akarta.
A domborművet Spányi Antal püspök áldotta meg, aki úgy fogalmazott, hogy Skorka Károly "természeténél fogva egyenes gerinccel járt, lelkére hallgatva szolgálta az igazságot, aki soha nem tagadta meg azt a magyar lelket, amely őt éltette, vezette, erősítette, amely őt segítette a nehézségek, borzalmak elviselésében is." A megyéspüspök hozzátte, "kell, hogy emlékezzünk rá, újra és újra felidézzük emlékét és emléke, mint példakép előttünk álljon."
A forradalom leverése után vádlói Skorka Károllyal szemben csak azt tudták felhozni, hogy lecserélte az újság fejlécén az akkor megszokott „Világ proletárjai egyesüljetek” kötelezőt a Szózat első soraira: „Hazádnak rendületlenül, légy híve, ó magyar!”.
Az ünnepségen jelen volt Skorka Éva, Skorka Károly lánya is, aki szerint édesapja legfontosabb üzenete az volt, hogy szeressük a hazánkat és az embertársainkat igazán, őszintén.
Börtönbe vetették a kommunista ítészek, ahol 1963-ban, az amnesztia előtti napokban teste megroppant, és meghalt. Székesfehérváron titokban kellett volna eltemetni, ám fehérváriak százai mentek akkor ki a temetőbe, s emeletek süveget, mikor a rögök kopogtak..
