Emléktűz gyúlt az urivi áttörés 75. évfordulóján a 25 éve épült Don-kápolnánál

A második világháborúban, 1943. január 12-én, az urivi hídfőnél megindult támadásban elesett, közel 130 ezer magyar katona emléke előtt tisztelegtek Pákozdon, ahol 1993-ban emeltek kápolnát és itt helyezték örök nyugalomra a Roszkino falu mellől hazaszállított ismeretlen katona földi maradványait, méltó emléket állítva a doni hősöknek.

Emléktűz-gyújtás az Urivi áttörés 75. évfordulóján

„A Don-kanyar hőseire, az alkotó férfikorban háborúba vezényelt katonákra emlékezünk. Tanulságul szolgálhatott volna Európa népei számára az első világháború vérvesztesége, ha igazságtalan békerendszere nem készíti elő a folytatást. Hazánkat a trianoni ítélet és geopolitikai helyzete sodorta az újabb háborúba, amelyben az idei esztendőben 170 éves Magyar Honvédség történetének legsúlyosabb veszteségét szenvedte el a 2. Magyar Hadsereg. A veszteség 128 ezer magyar katona és munkaszolgálatos katona. Mintegy 50 ezer magyar katona hősi halált halt, a többiek megsebesültek, eltűntek a borzalmas orosz télben, hadifogságba estek, hogy akik még ezt is túlélték, örök lelki sebekkel térjenek haza. A Don hőseire emlékezünk. Mert a méltatlan körülmények ellenére is hősök ők, parancsot teljesítő, hazájukat szolgáló katonák. A nemzet egészének múlhatatlan feladata méltónak lenni a doni hősökhöz; kötelessége megőrizni és megvalósítani a nemzeti önrendelkezés alapelvét, eszményét és gyakorlatát.” - fogalmazott ünnepi beszédében Vargha Tamás, honvédelmi miniszterhelyettes, Székesfehérvár országgyűlési képviselője.

Bobory Zoltán, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség tiszteletbeli és ügyvezető elnöke megköszönte a 457. számú Prohászka Ottokár Cserkészcsapatnak, hogy segítségükkel minden esztendőben elküldhetjük imádságos üzeneteinket őseinknek. Felidézte a három évtizeddel ezelőtti zarándokutat, amikor kétéves lélekölő huzavona után végül ellenállás és érthetetlen megaláztatások után elindulhatott egy 40 fős magyar zarándokcsoport az egykori Szovjetunióba, a Don-kanyarba, végigjárva az egykor átszakított, mintegy 200 kilométeres frontvonalat. Ezt követően a történelmi egyházak helyi képviselőinek imádságos gondolatai következtek, a Magyar Katolikus Egyház nevében Spányi Antal, székesfehérvári püspök, a Magyarországi Evangélikus Egyház képviseletében Bencze András, lelkész, a Magyarországi Református Egyház képviseletében Kardos Péter lelkész imádkozott.

„Azt tesszük, ami kötelességünk. Emlékezünk és fejet hajtunk. Nemcsak a szenvedésre, nemcsak a borzalmakra emlékezünk, hanem mindezek mögött látjuk azt, amiből e szenvedéshez erőt merítettek, a haza szeretetét, a magyarság megtartó tudatát, a családok, az otthon maradtak szeretetét, az áldozatvállalás készségét. Nem akarjuk megengedni, hogy sodródjunk a világ mindenféle kósza szelétől, nem akarunk, ki tudja milyen szándékok játékszerévé válni, hanem az ősök példáját követve akarjuk, - mint ők - a hazát szeretni, szeretni a ránk bízott családot, megőrizni azt, ami bennünk magyar.” – mondta emlékező imádságos gondolataiban Spányi Antal, megyés püspök.

Az eseményen részt vett a 95 esztendős Vitéz Smohay Ferenc, doni veterán, a Székesfehérvári Magyar Királyi „Szent István” 3. Honvéd Gyalogezred katonája. Részt vett és koszorúzott Szabó István, vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkari Főnök koordinációs helyettese, Sándor Zsolt, dandártábornok, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság megbízott Szárazföldi Haderőnem-főnöke, míg Székesfehérvár Önkormányzatának nevében Róth Péter, alpolgármester. Zenei szolgálatot végzett Cserta Gábor, verset mondott P. Maklári Éva.