Bemutatták Gáspár Ferenc Janus című trubadúrregényét a Királykút Emlékházban

A kötetbemutató kezdetén a házigazda, Dr. Bakonyi István gratulált a vendégnek, aki január 20-án Magyar Kultúra Lovagja-díjat kapott. Gáspár Ferenc rendszeresen tart rendhagyó magyar irodalom és történelem órákat az elszakított területeken, legfőképpen Kárpátalján. Határon túli iskoláknak és könyvtáraknak nagy mennyiségű könyvet ajándékozott. „A magyar történelmet a vereségein keresztül mutatják be s ez nem helyes” - fogalmazott a szerző.

Gáspár Ferenc Janus című, könnyed, vérbő fantáziával megírt művében a hagyományos történelmi regény ötvöződik a szürreális világgal, melynek cselekménye képzelet és valóság határán mozog. Noha tényekre alapoz, megjelennek benne abszurd vonások, ennek ellenére a mű élvezhető és átélhető marad. Nyelvezete nem archaizáló, sőt, itt-ott szleng kifejezések is vannak benne. Bölcseletet is tartalmaz, hiszen a szereplők a lét alapvető kérdésire is keresik a választ.

A regény kezdőképe; Janus Pannonius vitatkozik barátjával, Galeotto Marzioval, aki Ferrarában volt iskolatársa és egy alkalommal megkérdezte, hogy miért nem ír magyar nyelvű verseket? „Mert ilyen bikkfanyelven nem lehet” – válaszolja Janus. Ekkor egy kódexből kiesik egy 270 évvel régebbi kézirat…

„Bár történelmi és irodalomtörténeti tények is vannak benne, hogy csak a címszereplő életét és műveit említsem. Azt ugyanis a középiskolás diákoknak is illik tudni, hogy az első jeles magyar, bár latinul író költő, amikor 1458-ban hazatért Itáliából, nagy jövő várt rá. Nagybátyja, Vitéz János Mátyás király kancellárja lett, ő pedig pécsi püspök. Aztán később a király által adóterhekkel sújtott előkelőségek, így Janusék is szembefordultak az uralkodóval. A püspök-költő sorsa a menekülés lett, és Medvevárban érte utol a halál 1472-ben. Ezek a tények érintőlegesen ott vannak Gáspár Ferenc művében, és nem vitás, hogy igencsak élvezhetővé és átélhetővé teszik a szikárabb történelmi és irodalomtörténeti tényeket. Közben persze az epika szabályai szerint mélyebben megismerjük a szereplők személyiségét, tetteinek indítékait, erényeiket és gyarlóságukat. Például a püspök és költő szerelmi életét, az igazságosnak mondott király gyengeségeit, uralkodásának ellentmondásait.

Tulajdonképpen két regény bújik meg egymás mellett, hiszen van egy, már jelzett, két és fél évszázaddal korábbi történet is. S ez utóbbi teszi főleg „trubadúrvarázzsá” a művet. Filmszerűen váltogatják egymást az események, hol a testvérével, a későbbi II. Endrével küzdő Imre, hol Mátyás udvarának életébe kapunk bepillantást. Az előbbi történetnek szinte az egésze a képzelet szüleménye, ott kevesebb a történelmi tény, mint a Janus-történetben. Ott Gáspár Ferenc valóban nem a valódit, hanem az igazat kutatja, rendkívül izgalmasan.

Mindvégig kivételes az álom szerepe, a szereplők igen gyakran mozognak az álomlét és a valóság határán. A meseszövés izgalmas, az epika gördülékeny, az író könnyűszerrel hidalja át a két történet közötti mintegy 270 éves különbséget. Korokon átívelő gondolat a műben a folytonosan meg nem valósuló elképzelések, az elszalasztott lehetőségek miatt érzett felelős fájdalom hangja.” - fogalmazott a kötetet bemutatva Dr. Bakonyi István, irodalomtörténész. (A könyv a Historycum Kiadó gondozásában jelent meg, 2017-ben.)