Vörös Zsuzsanna 2004-es athéni olimpiai aranyérme után 2008-ban a Pekingi Nyári Játékokon Székesfehérvár városát és az Alba Volán-Bericap öttusaszakosztályát három versenyző is képviseli. A férfiak versenyében Horváth Viktor, míg a hölgyeknél a címvédő Vörös Zsuzsanna, valamint a fiatal Gyenesei Leila indul. Gyenesei Leila olimpiai részvétele azért is kuriózum, mert a versenyző csupán húszéves kora óta foglalkozik az öttusával.
Vörös Zsuzsanna 2004-es athéni olimpiai aranyérme után 2008-ban a Pekingi Nyári Játékokon Székesfehérvár városát és az Alba Volán-Bericap öttusaszakosztályát három versenyző is képviseli. A férfiak versenyében Horváth Viktor, míg a hölgyeknél a címvédő Vörös Zsuzsanna, valamint a fiatal Gyenesei Leila indul. Gyenesei Leila olimpiai részvétele azért is kuriózum, mert a versenyző csupán húszéves kora óta foglalkozik az öttusával. Gyerekkorában atletizált, ritmikus sportgimnasztikázott, majd triatlonban ért el sikereket, sőt 2006-ban részt vett a Torinoi Olimpián sífutásban…
- Triatlonoztam, és a triatlon mellett volt egy kis kitekintés a sífutás. Nem volt több egy hobbinál. Telente két-három-négy hetet eltöltöttünk havon, ami jót tett a triatlonnak, hiszen izomzatilag segített és a felkészülés monotonitását is megtörte. Aztán 2004-ben jött egy biciklis balesetem, ami után úgy döntöttem, hogy többet nem szeretnék biciklire ülni. Akkor másfél év volt vissza a téli olimpiáig. Magyarként nem kellett sok sífutóként kijutni a téli olimpiára, s mivel a fizikai alapjaim és egy kis technikai tudás megvoltak, úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom ezzel. Nem volt más cél, mint hogy kijussak, de én már akkor tudtam, hogy amint vége a téli olimpiának, Székesfehérvárra fogok jönni, és öttusázni fogok. Nagyon érdekes volt: amikor a bicikliedzésen elütött az autó, tudtam, hogy soha többé nem térek vissza a triatlonhoz. Amikor jöttem ki a kórházból, úgy döntöttem, hogy az öttusa lesz az én sportágam. Azt éreztem, hogy inkább megpróbálok megtanulni három olyan technikai sportágat, amiről azt sem tudom, hogy mi.
Gyenesei Leila az alapokat Kaposváron és Budapesten sajátította el, így nem teljesen „tudatlanul” érkezett az Alba Volánhoz.
- Bíztatást kaptam akkoriban, amikor 20 évesen Fehérvárra jöttem, igaz, láttam a kérdőjeleket az edzők szemében, de mindent támogatást megkaptam. Láttak bennem valamilyen fantáziát. A lövészetet Kaposváron kezdtem el tanulni 2004 augusztusában. Légrádi József kezdett el velem foglalkozni, és sokat fejlődtem. Mielőtt idejöttem, mind a három sportággal alapszinten megismerkedtem. A vívást Kulcsár Győzőnél kezdtem, amikor még nem tudtam, hogy hol fogok öttusázni. Néhány edzés után Fehérvár mellett döntöttünk édesapámmal, elsősorban a földrajzi fekvés miatt, valamint Kulcsár Antal és Vörös Zsuzsa személye miatt. 2004-ben ültem először lovon, és szerelem volt első látásra. Az öttusázók ismérve, ha van szorgalom, akkor a technikai számokat meg lehet tanulni egy nagyon jó szinten, hiszen semmiben nem kell kiemelkedőt nyújtani, elég egy jó átlag teljesítése, de természetesen itt sem szabad hibázni.
Nagyon fontos, hogy nem csak Vörös Zsuzsával, hanem Horváth Viktorral is együtt edzhetek nap, mint nap. Apró dolgokat fedezhetek fel, hogy ők mit csinálnak másként, hogy eredményesek legyenek. Apróságoknak tűnnek, de egy egészet felépítve, már nem is biztos, hogy apróságok. Amikor még nem is indultam öttusaversenyeken, de már itt laktam és a lovas-minősítőmre készültem 2006. őszén, akkor gondoltam végig, hogy attól függetlenül, mennyire leszek tehetséges, mindenféleképpen megérte, hogy idejöttem. Az életem részévé vált, hogy ilyen emberekkel, ilyen klasszis versenyzőkkel tölthetem együtt a napjaimat.
Leila tehetségesnek tűnt már a kezdetekkor, s az elszántsága, céltudatossága sem volt hátrány, mégsem hozott nemzetközi szinten olyan eredményeket, melyeket az edzői már vártak tőle.
- A Világbajnokság előtt a kladnoi Világkupán beszélgettünk Kulcsár Antallal arról, hogy több van bennem, mint amit addig mutattam. Kérte, hogy próbáljam meg előhozni, kifacsarni magamból azt, ami nem extra plusz ugyan, de valójában bennem van. Ha ki tudok lépni a saját árnyékomból, akkor tényleg tudnék előre lépni. Végül Kladnoban és a Világbajnokságon is sikerült ezt a feszültséget kezelni, és azt nyújtani ami bennem van, bár messze nem ez volt a maximum. Nem szabad megijedni, és át kell lépni az árnyékunkon!
Augusztus 18.-án, magyar idő szerint hajnali 2 óra 30 perckor élesben céloznak a lőállásokban a Pekingi Olimpia öttusa-mezőnyének hölgytagjai. Megkezdődik a verseny, melyen akár Vörös Zsuzsa és Gyenesei Leila is az élen végezhet.
- Nagyon nagy felelősség öttusázóként Magyarországot képviselni az olimpián. Nehéz helyzet, mert nincs rutinom, viszont ott vagyok, tehát nagy felelősséggel jár. Bármi megtörténhet a lövészeten. A vívásban már 900 ponttal elégedett lennék. Az úszásba mindig tudok kapaszkodni, azzal nem lesz gond. A lovaglásnál nagyon fontos a szerencse, így a ló-sorsolásnál bal kézzel fogok húzni, és egy-két verőhibával szeretnék zárni. Az Európa-bajnokságon nem sikerült igazán a futás, de ha úgy teljesítenék, mint a Világbajnokságon, akkor elégedett lennék. Minden számban saját magam határait kell feszegetni, nem arra figyelni, hogy a többiek éppen hogy állnak. Én nem helyezésben gondolkodom. Arra törekszem, hogy amikor befejezem a 3000 méteres futást a legvégén, akkor ne tehessek magamnak szemrehányást: valahol jobban is küzdhettem volna…
