Különleges jubileum április 28-a Székesfehérvár életében: éppen húsz esztendeje, hogy államfői találkozónak adott otthont a város. Göncz Árpád köztársasági elnök meghívására tíz ország államfője jött el a kerekasztal-tanácskozásra. Szent István városa méltó helyszíne volt a programnak, ahol az új évezredben a térség országai előtt álló közös kihívásokat, az együttműködés lehetőségeit vitatták meg a résztvevők.
fotók: Cseke Attiláné
"Együttélésünk alapjai a harmadik évezredben” – ezzel a címmel jelent meg a Fehérvári Polgár városi lap összefoglalója a 2000. április 28-án Székesfehérváron megrendezett államfői találkozóról. A közép-európai országok képviselőivel szervezett tanácskozás házigazdája Göncz Árpád köztársasági elnök volt, aki tíz államfőt látott vendégül Szent István városában.
A jubileum apropóján az egykor megjelent tudósítással és fotógalériával idézzük fel a találkozót, amelynek emlékét a Városháza épületén máig tábla őrzi.
Székesfehérvárt a magyar történelem jelentős és mindig megújulni képes városának nevezte Göncz Árpád, kiemelve egyedi és egyszeri jellegét – ezért is választotta a magyarországi találkozó helyszínéül. A Városháza Díszterme teljesen átalakult a jeles eseményre, a résztvevők a Városház téren közös fotót készítettek, az államfők itt adtak sajtónyilatkozatokat, és egy memorandum is aláírásra került.
Húsz éve találkoztak Székesfehérváron Közép-Európa államfői
„GAUDE, CIVITAS REGIA – ÖRVENDEZZ KIRÁLYI VÁROS” hirdeti a középkori városról készült metszettel díszített dokumentum, amelyet az államfői találkozó résztvevői írtak alá, és amely a Városháza kistanácstermében kapott helyet. A Városháza épületén pedig máig látható az esemény tiszteletére kihelyezett emléktábla, hogy itt tanácskoztak Közép-Európa államfői a magyar millennium évében.
A húszéves jubileumra a Fehérvári Polgár városi lapban egykor megjelent cikkel és a 2000 áprilisában készült fotókkal idézzük fel az államfői találkozót.
„Együttélésünk alapjai a harmadik évezredben"
11 közép-európai államfő találkozója Székesfehérváron
Göncz Árpád magyar köztársasági elnök volt az egyik kezdeményezője annak a kerekasztal-tanácskozás elindításának, melynek hetedik rendezvényét április 28-29-én rendezték meg Magyarországon. A 12 meghívottból 11 eljött Székesfehérvárra, a találkozó első munkanapjára.
Göncz Árpád mellett Thomas Klestil osztrák, Petar Sztojanov bolgár, Václav Hável cseh, Stipe Mesic horvát, Aleksander Kwasniewski lengyel, Johannes Rau német, Emil Constantinescu román, Rudolf Schuster szlovák, Milan Kucan szlovén és Leonyid Kucsma ukrán államfő és kísérete érkezett meg városunkba. Az Alba Regia Hoteltől a Városház térre szállították a vendégeket, ahol egy emelvényről köszöntötték az érdeklődő fehérváriakat és a sajtó képviselőit. Ezt követően került sor, immár zárt ajtók mögött a kerekasztal-tanácskozásra. A Nagytanácsterem megszépült a jeles alkalomra, régi címerek díszítették a falakat, és a megszokott széksorok helyett is egy kerek asztal állt középen. Itt tárgyaltak a következő évezred integrációs, együttélési lehetőségeiről, hiszen mint elhangzott: a közösen megélt 1000 év legfőbb tanulsága, hogy a térség népeinek együtt és nem egymás ellenében kell a boldogulás útját keresniük.
A délutánba nyúló eszmecserék után – a hagyományoknak megfelelően – közös memorandumot adtak ki a résztvevők. Ezt házigazdaként - a többiek egyetértésével - Göncz Árpád ismertette, aki elsőként a Szent István király millenniumát ünneplő Székesfehérvárnak mondott köszönetet. A közép-európai államfők az informális együttműködésben bekövetkezett bővítés és mélyítés iránti elkötelezettségüket is megfogalmazták a közös dokumentumban, mely szerintük jó üzenet Európában. Hiszen úgy tűnik, az eltérő gazdasági és társadalmi fejlettségű szomszédok közös alapokat találtak és az erre való építkezés immár mindannyiuk közös felelőssége. A nyilatkozat kitért az idegengyűlölet máig nem szűnő jelenségeire és a kisebbségek jogainak megsértésére, melyet veszélyesnek s kerülendőnek ítéltek. Az elmúlt évek jelentős változásaira is kitértek az államfők. Mindarra az útra, melyet valamennyi állam végigjárt az Európai Uniós, valamint NATO-tagságig, vagy a szervezetek „előszobájáig jutás” során.
„A legutóbbi súlyos katasztrófák intenek rá, hogy kiemelt figyelmet kell fordítanunk a természeti környezet megóvására, újabb válsághelyzetek megelőzésére... Tudjuk, hogy ezek hosszú távú feladatok nem valósíthatók meg egyik napról a másikra, vagy akár egyetlen kormányzati ciklus alatt, de fontos tartjuk, hogy kormányaink meghatározó politikai erői és pártjai e kérdésben egyetértésre jussanak. Természetesen mindez nem csak a központi kormányzatokra ró feladatokat. Fontos az önkormányzatok, a civil szervezetek és az egyes állampolgárok hozzájárulása is.” Ezen céloknak az időseket és a fiatalokat egyaránt meg kell nyerni, mert csak így nézhetünk bizakodva a jövőbe.
Az olasz köztársasági elnök nem politikai elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni a Közép-Európai Államfők 7. Találkozóján, de üzenetében támogatásáról biztosította kollégáit, és felajánlotta, hogy a jövő évi összejövetelt az ő hazájában rendezzék meg, melyen immár 13 ország képviselteti majd magát, hiszen Székesfehérváron döntés születetett Moldávia felvételi kérelméről - természetesen mindenki igennel szavazott.
A közös sajtótájékoztató után a kissé szeles, de napos időben valamennyi vendég a Városháza előtti térre vonult, ahol a felállított asztaloknál az államfők külön-külön válaszoltak a sajtó képviselőnek kérdéseire. Göncz Árpád köztársasági elnök a Fehérvári Polgárnak is nyilatkozott.
- Miért éppen Székesfehérvárt választotta a magyarországi találkozó fő napjának helyszínéül?
- Én a 79. életévemben vagyok, és magyar vagyok. Kezemen-lábamon nem tudom megszámolni, hányszor jártam már ebben a városban, hiszen az ember Budapestről Székesfehérvárra haza jön. Így teljesen természetes, hogy a millennium évében (ennek köszönhető, hogy az idei rendezés jogát megkaptuk) ide és Veszprémbe kellett jönnünk, az első magyar király és királyné városába. Ha körülnézünk, ez a város - Székesfehérvár - árasztja a magyar történelmet, ugyanakkor csinos és megújulásra képes. Ha álmomból felébresztenek és megkérdeznek, hol legyen az államfői találkozó, akkor is ugyanezt válaszolnám.
- Szóba került-e már az államfők között a helyszín, mennyire elégedettek a szervezéssel?
- Két órája folyamatosan vendégei vagyunk a városnak. A szervezők kedvesek, barátságosak, jól és elegánsan szervezték meg találkozót. Az ember büszke, ha körülvezetheti a vendégeit, hogyha körülnéznek. A város nem tagadja le a vidéki magyar város jellegét. Nem hasonlítanám össze sem Sydneyvel, sem Tokióval. Székesfehérvárt csak Székesfehérvárral lehet összehasonlítani, mert egyedi és egyszeri.
A közös ebédre a Szent István teremben került sor, itt mondta el pohárköszöntőjét Göncz Árpád is, aki mint egyik kezdeményező, utoljára vett részt a találkozón, elköszönt államfő-társaitól.
„Ha vesszük a fáradságot, hogy megtaláljuk jól felfogott hosszú távú érdekeinket – ezt hívom én hosszú távú önzésnek –, akkor valamennyien együtt lehetünk nyertesek anélkül, hogy bárki vesztes lenne. A további munka Önökre vár. Jómagam utoljára vagyok jelen Önök között. Kívánom, hogy a korábbi lendülettel és lelkesedéssel vigyék tovább közös művünket, mely annyit adhat térségünknek, Európának és a világnak.”
A leköszönő elnök munkáját Milan Kucan szlovén államfő méltatta. Beszédében úgy fogalmazott, hogy Göncz Árpád a modern Közép-Európa szenvedését és feltámadását személyesíti meg. Ő egyike azoknak, akik az európai léleknek egy különleges régióját alakították ki, s eddigi munkájának szelleme elkíséri a továbbiakban is a közös jövőért dolgozó testületet.
A program zárásaként rövid városnézésen vettek részt a köztársasági elnökök, ezt megelőzően azonban emléktáblát avattak a Városháza falán. Minden találkozó helyszínén elhelyeznek egy ilyet. Ez jelzi a rendezvény időpontját, valamint a jelenlevők kézjegyükkel is ellátják a márványlapot. Ez marad emlékül a Székesfehérváriaknak is az államfői találkozóról, és talán a személyes élmények, hiszen a Városház téren bárki találkozhatott a közép-európai államokat képviselő elnökökkel. A 11-ek és kísérőik második napja a Balaton környékén és Veszprémben már nem hivatalos programokkal telt, így a tudat megmarad: egy napig tényleg Székesfehérvárra figyelt az egész ország. Sőt egy teljes napig úgy hihettük: mi vagyunk egész Közép-Európa központja.”
