Augusztus 21-én az V. Aranybulla Művészeti Napok keretein belül nyitották meg az Öreghegyi Közösségi Házban testvérvárosaink, Swabisch Gmünd és Cento két kiemelkedő képzőművészének kiállítását. Alfred Bast és Matteo Nannini talán csak foglalkozásukat tekintve hasonlít egymásra, egyébként pedig két teljesen különböző egyéniségről van szó, akiknek kiállításai éppen ezért tökéletesen kiegészítik egymást.(Képgaléria)
Augusztus 21-én az V. Aranybulla Művészeti Napok keretein belül nyitották meg az Öreghegyi Közösségi Házban testvérvárosaink, Swabisch Gmünd és Cento két kiemelkedő képzőművészének kiállítását. Alfred Bast és Matteo Nannini talán csak foglalkozásukat tekintve hasonlít egymásra, egyébként pedig két teljesen különböző egyéniségről van szó, akiknek kiállításai éppen ezért tökéletesen kiegészítik egymást.
A kiállítást Bálványos Anna művészettörténész nyitotta meg, aki elmondta, hogy a két művész teljesen más világot képvisel, hiszen más technikával dolgoznak, más korosztály és más stílus képviselői. De ennek ellenére a kiállításról ellehet mondani, hogy nagyszerűen harmonizál, hiszen Alfred Bast a színekkel, fényekkel és a formákkal próbál játszani, míg Matteo Nannini alkotásai a fényképekkel kapcsolatosak. Bast művei térbeli alakzatok egy teljesen lapos síkon egy papírvékony fém lemezen, de a művész a színek és a fény játékával kihozta azt a víziót, mintha egy hajlított térbeli alakzat állna előttünk. Alfred másik sajátossága a képei, amelyeket nem az ecset pamacsával fest meg, hanem egy nagyítóval égeti bele a vászonba, és a kis lyukakból végül egy egységes kép jön létre, amely a távol-kelet és a buddhizmus művész és lelkivilágát tükrözi vissza a közönség számára. Alfred egyik hobbija, hogy zenére alkot, így több művét egy - egy zenei darab ihlette.
Alfredo Bast kiállításából átlépve viszont már a realitásban, a mindennapi életben érezheti magát a nézelődő.
Matteo Nannini fotórealisztikus festményein a hétköznapi olasz, dél-mediterrán ember jelenik meg. Matteo nem modelleket alkalmaz, hanem fényképekről másolja képeit, ezzel éri el azt a hatást, hogy képein mindennapi emberek érzelmei jelenek meg. A falakon nagyrészt barátai arcvonásait tekinthetjük meg, akik vidámak, szomorúak kétségbeesettek, egyszóval valamilyen érzelem tükröződik arcvonásaikon. Annak köszönhetően, hogy nem modellel, hanem fényképről dolgozik egy pillanatnyi impressziót tud a vászonra vagy a fatáblákra vinni. Így Bast álomvilágából áttértünk Nannini mindennapjaiba.
A kiállítás hangulatán csak fokozott, hogy a megnyitó vendége volt László Attila jazz gitáros is, aki erre az alkalomra külön zenei darabokat írt, így egy másik művész szemszögéből is „láthattuk” a kiállítást. Gitárjával hasonló érzelmes dallamokat szólaltatott, meg mint, amilyen érzelmeket csöndben szemlélődve láthattunk a két művész kiállításán.
