-
Mindig van egy jó ügyük
Az év első felében a fehérvári és az agárdi adományboltok bevételéből a kórházban gyógyuló gyermekek és a gyógyítók mindennapjait szeretnék szebb tenni. Ennek egyik lépése volt, hogy megszépült a Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház Újszülött, Csecsemő és Gyermek Osztály sürgősségi részlegének folyosója.
2025.03.29. -
Korrajz és enteriőr
A székesfehérvári Vörösmarty Színház soron következő bemutatója Herczeg Ferenc Kék róka című darabja. Ugyan Bagó Bertalan egyszer Szegeden már színpadra állította a művet, ezúttal azonban a Kozák András Stúdióban, egy sokkal intimebb térben találkozhatunk a szereplőkkel. A Kék rókát március 29-én mutatják be a Vörösmarty Színházban.
2025.03.19. -
A népi kultúra otthona
Egy romos házból, az egykori kézművesek munkájával, pályázatokkal, sok-sok segítséggel, adományokkal és a város támogatásával újult meg és vették birtokba a fehérvári kézművesek 2010-ben a Kézművesek Házát. Az elmúlt 15 évben a tárgyalkotó népi kultúra igazi otthona lett a Rácz utca 27. Az ÖKK Podcast következő adásában a Ház történetéről a történelmét alakítókkal beszélgetnek.
2025.03.07. -
Rendezett közterületek és fejlesztések
A Városgondnokság éves üzleti terve, az egyik legfontosabb dokumentum az önkormányzati szolgáltató cég működésével kapcsolatosan. Mik lesznek az idei évi feladatok és legfontosabb fejlesztések, mennyi pénzből gazdálkodhat, mennyi emberrel dolgozhat a Városgondnokság 2025-ben? A kérdésekre Béndek Balázs a Városgondnokság gazdasági igazgatója válaszolt.
2025.03.03.
Polgármesteri Elismerő Emlékérmet kapott Zákányi Tamás

Székesfehérvár polgármestere Cser-Palkovics András a Városházán mondott köszönetet azért a több mint 18 és fél évnyi munkáért, amit a városért végzett Zákányi Tamás.
A Petőfi Sándor Általános Iskolába, majd a Jákyba járt, utána pedig Baján végzett vízügyi mérnökként. Dolgozott a Vízügyi Tervező Vállalatnál, Kincsesbányán a vízműnél és mintegy 25 éven keresztül vállalkozóként is, mielőtt 2004-ben, az akkor még a Polgármesteri Hivatal részeként működő Városgondnoksághoz szerződött.
Mozgalmasan telt az utóbbi 18-19 év, rengeteg emberrel és feladattal. Nem volt soha egyetlen unalmas perc sem és sokszor a nap is kevés volt a feladatok elvégzéséhez - mondta Zákányi Tamás.
Mennyiben volt más 2004 környékén a városüzemeltetés, mint ma?
Teljesen más volt, mert akkor a mostaninak a tizede volt a létszám és alvállalkozói rendszerben dolgozott a Városgondnokság. Az utóbbi 14 évben pedig olyannyira felfejlődött, hogy saját gépekkel és saját munkatársakkal dolgozunk, ami sokkal könnyebb, de egyben felelősségteljesebb is, mint akkoriban volt.
Sokrétű a városüzemeltetői igazgató feladata?
Amikor erről beszélgetünk ismerősökkel akkor azt szoktam mondani, hogy amikor megy az utcán és lát valamit, akkor annak fenntartása, karbantartása a feladatunk. Négymillió négyzetméternyi zöldfelület rendkívül sok feladatot ad. Gondoljunk csak arra, hogy ha a saját kertünk körülbelül 200 négyzetméter és a ház előtt van egy-két fa az mennyi munkával jár és ehhez képest a Városgondnokságon mi négymillió négyzetméterért felelünk és nyolcvanezer fáért.
Mely munkák álltak a legközelebb a szívedhez a Városgondnokságon?
A jónéhány évvel ezelőtt kezdődött útépítési projektek indulásakor nagy öröm volt számomra, hogy sikerült egy olyan módszert találni az útfelújításokra, amivel nagyon sok utcát sikerült felújítanunk a városban. Emlékezetes volt a Csónakázó-tó kotrása és felújítása, amit sikerült a Sóstó projekt keretén belül elvégezni és a tó azóta is a város egyik gyöngyszeme. Tavaly-tavalyelőtt pedig az Aranybulla emlékmű környezetének felújítása volt nagy munka és nap, mint nap látom - hiszen azon a környéken lakom - , hogy szeretnek oda járni az emberek és népszerű hely lett.
Ha jól tudom szíved csücske a Deák Dénes-szökőkút a Csónakázó-tó szigetén...
Régről ismertem az eredeti helyén való működtetés kapcsán az alkotót és ennek köszönhetően belekeveredett a fiam is a felújításba, aki akkoriban művészettörténelmet tanult az ELTE-n és egy másik egyetemista rekonstrukciós tervei alapján sikerült, végül eredeti állapotában felállítani a Csónakázó-tó szigetén. Úgy hiszem jó helyre került és szép dolog lett belőle.
Több mint kettőszáz szobor található Székesfehérváron, amik karbantartása is sok munkát adott...
A szobrokat is takarítani kell időnként és egy-egy megemlékezés kapcsán is különös figyelmet kap egy-egy alkotás és annak környezete. Mindig alkalmas időben, rendszeresen el kell végezni a karbantartásukat, hiszen fontosak a város életében.
Szabadidődben mit szoktál csinálni?
Mit szoktam, vagy mit szeretnék? Az utóbbi időben rákaptam a kertészkedésre és egészen intenzíven gondozom a szőlőnket, a fáinkat és az egész kertet. Kifejezetten élvezem, hogy a szőlővel sok munka van. A másik hobbim a horgászat, bár tény, hogy voltak olyan évek, amikor két-három alkalommal jutottam ki a vízre. Sportolok rendszeresen és a heti két kosárlabda 1972 óta máig megmaradt. Futni már nem futok rendszeresen, de hetente kétszer elmegyek kora reggel teniszezni a Bregyóba.
Azt gondolom, hogy amikor valaki olyan munkát végez, ami mellé szükséges a mozgás, arra soha nem szabad sajnálni az időt.
Vannak már unokáid is...
Gyönyör és élmény, amikor találkozunk. Két fiam mellé két kislány unokát kaptam ajándékba.
Végig tudsz sétálni nem szakmai szemmel a városon, hogy nem azt nézed, hogy mit kell rendbetenni a közterületeken?
Ez nehéz lesz azért, mert az elmúlt húsz évben amerre csak mentem néztem mindig, sőt autóval is ha közlekedtem, akkor általában mindig másfelé mentem, hogy több helyen körbenézzek. Riogattam is a kollégáimat, hogy hol mit láttam, de azt vallom, hogy inkább mi vegyük észre és javítsuk meg, takarítsuk össze, nyírjuk le, öntözzük meg minthogy másnak szúrja a szemét.
Próbálok most úgy közlekedni, hogy nem a problémákat keresem, hanem a szépségét próbálom észrevenni annak, amit látok.
Mi volt a legnehezebb feladat a munkádban?
Sokszor átkapcsolták hozzám a legproblémásabb eseteket a kollégák és ilyenkor mindig megpróbáltam a megoldás irányába elmenni, hiszen végső soron az a cél.