-
Átvette a kinevezést
Dr. Pintér Sándor belügyminiszter Dr. Bakos Gábort bízta meg a Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház főigazgatói feladatainak ellátásával. A megbízási díszokiratot ünnepi állománygyűlés keretében vette át az új főigazgató Dr. Rétvári Bence miniszterhelyettestől, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkárától, a Szent György Kórház Romhányi Auditóriumában.
2024.07.17. -
A 17-esekre emlékeznek
A Magyar Királyi Székesfehérvári 17. Honvéd Gyalogezred tiszteletére Székesfehérvár minden évben az ezred napján, július 18-án szervez megemlékezést a Zichy ligetben. A katonai tiszteletadással zajló eseményen az emlékező beszédet követően koszorúzásra kerül sor.
2024.07.17. -
Felajánlások a mentőknek
Különböző hasznos, a mindennapi munkát elősegítő és komfortosabbá tevő eszközökkel gazdagodtak a velencei mentőállomás dolgozói. A felajánlás a JóPont Alapítványtól érkezett, akik minden alkalommal igyekeznek más és más szervezetet támogatni.
2024.07.17. -
Átvette kinevezését
Bakos Gábort bízta meg a Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház főigazgatói feladatainak ellátásával Pintér Sándor belügyminiszter. A megbízási díszokiratot ünnepi állománygyűlés keretében vette át az új főigazgató.
2024.07.17.
Rabszolgasorsra ítélve - szeptember 27-ig látható a vándorkiállítás
![Rabszolgasorsra ítélve - szeptember 27-ig látható a vándorkiállítás](/_upload/images/news/51295/rabszolgasors.jpg)
A budapesti bemutatkozás után a kiállítás útnak indult, Székesfehérváron a Művészetek Házában tekinthetik meg az érdeklődők 2018. szeptember 27-ig az intézmény nyitvatartási idejében.
A második világháború után a győztes Szovjetunió az elfoglalt és leigázott országok lakosságának munkaerejét a jóvátétel részének tekintette: több mint négymillió külföldi állampolgárt hurcolt el kényszermunkára munkatáborokba. A fogságba vetettek 85 százaléka a németek, a japánok és a magyarok közül került ki, voltak közöttük hadifoglyok és találomra összeszedett civilek is. A kényszermunkásokat városok és üzemek újjáépítésére, mocsarak lecsapolására, gyárak, utak, hidak és gátak építésére használták. A táborokban uralkodó zord körülmények, az embertelen munka, az őrszemélyzet brutalitása, az elégtelen élelmezés, a betegségek, valamint a szélsőséges időjárási viszonyok miatt a legyengült foglyok tömegével haltak meg.
A Szovjetunióba rabszolgamunkára kényszerített hétszázezer magyar közül mintegy háromszázezren soha nem tértek vissza: sokan már táborokba tartó úton életüket vesztették az embertelen bánásmód és a szélsőséges körülmények, az éhezés, járványok, betegségek miatt.
A háborúban vereséget szenvedett Magyarország polgárainak elhurcolása – munkaerejük jóvátételként való kizsákmányolása mellett – azt a célt is szolgálta, hogy a szovjet megszállók világossá tegyék, „ki az új úr a házban”. A Szovjetunió meghódított területnek tekintette Magyarországot: a kommunista ideológiának megfelelően igyekeztek megtörni a társadalmi ellenállást és leszámolni vélt ellenségeikkel.
A túlélőknek a borzalmakról évtizedekig hallgatni kellett: hazatérve rosszabb esetben börtön, jobb esetben akár élethosszig tartó hallgatás várt rájuk. A kegyetlenkedésekről szóló beszámolók szájhagyomány útján terjedtek, szenvedéseikről sokan azonban még legközelebbi családtagjaik előtt sem mertek beszélni.
A magyar kormány 2015-öt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének nyilvánította. A Terror Háza Múzeum az emlékév keretében rendezte meg a Rabszolgasorsa ítélve című kiállítását, amely nem az egyszerű eseménytörténetre, vagy a szikár tények ismertetésére szorítkozik: korabeli fotókkal, visszaemlékezésekkel, dokumentumokkal, levelekkel, térképekkel eleveníti fel a kényszermunkára hurcoltak életét.