Felkai Miklós Debrecenben kezdte gitáros pályafutását. Az ottani zenekarai után a fővárosba költözött, sokáig az Apostol együttesben játszott, de zenélt beugróként sok neves együttes koncertjén, lemezein. A múltban és ma a Bergendy zenekar tagja, de számos önálló este is van a Felkai Jam zenekarával.
Május 27-én Székesfehérváron bemutatkozik a Felkai Jam fehérvári változata, a Felkai Jam Force, a tagok dr. Bérces Viktor, Csóka Péter, Kovács Gergő, Mits Marci, Potesz Balázs.
Az alábbi interjúban ismerjék meg Felkai Miklóst, a szakma magasan jegyzett gitárosát. Régi ismeretségünk okán - „együtt” voltunk debreceni srácok - nézzék el a tegező módit.
Szüleid, hogy bírták a leendő gitárművész szárnypróbálgatását? Hiszen a száddal gitároztál, a nagy szekrény adta a dobot, de volt gyerekzongorád és xilofonod is...
Nagyon érdekes helyzet volt ez. Nem voltunk óvodások, édesanyám nem dolgozott, vele voltunk otthon. Apám reggel elment dolgozni, ebédre hazajött, aztán ment vissza. Anyu a konyhában volt, apa dolgozott, nem zavarta őket a zenei játékom.
Miként, miért “fogott” meg a beatzene, a korszak ifjúsági lázadásának a mindenhatója. Debrecenben kiváló beat bandák táncos bulijain éltük ki hétvégén a heti tanulás, munka fáradalmait. Ugye még mindig jól emlékszel eme évekre?
Életem meghatározó eseménye volt, amikor elvégeztem a nyolcadik osztályt. A szüleimmel elmentünk a Vigadóba, nagyban ettünk, amikor megjelent Farkas Ildi és férje Kiss Jancsi, apám újságíró kollégája. Ildi mondta „megyünk koncertre, mert a tesóm, Géza a Merkúr zenekarban énekel, és ők lépnek fel. Jössz?” Naná, elmentünk a Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájába a koncertre, az első sorban ültünk. Nagyon lestem Bessenyei Gyurit és az ő piros lapgitárját, amit - mint kiderült – ő faragta rajztáblából. A játékuk az valósággal megbabonázott, szinte beleragadtam a székbe, és egyik ámulatból a másikba estem. Na, ez az, ami kell nekem, gondoltam, és ezzel eldőlt a sorsom... Bár előtte hét évig zongorázni tanultam a zeneiskolában, de 1964-ben döntöttem: gitáros akarok lenni!
És hamarosan lőn gitárod, ugye?
Nem volt egyszerű a történet. Nincs nekünk erre pénzünk, mondták a szüleim, én meg írtam a nagypapának, aki pap volt az akkori Csehszlovákiában, hogy drága papa, segíts! Nemsokára jött a levél, benne a számlával, hogy itt a gitár, ki van fizetve, csak el kell menni érte! Nem piros lapgitár volt, de gitár volt. Elmentem a Csapó utcába, ott volt egy használt cikk kereskedés, ahol láttam egy piros lapgitárt. Horváth Feri volt a boltos, a Merkúr együttes technikusa, megnézte a gitárom, ideadta a piros lapgitárt, és még 60 forintot! Ettől kezdve naponta 3, 4 órát gyakoroltam. A zeneiskolában alakítottam az első zenekaromat, a Merkúr hatására Plútó lett a nevünk. A nyolcadik után mindenki elrepült más középiskolába, az enyémben megcsináltam a King Stones zenekart, a Rolling Stones mintájára. Tizenhat évesen bekerültem a nálam 4 évvel idősebbek bandájába, a Nautilusba, ami nagy előrelépés volt a számomra. Innen a Rangersbe vezetett az utam, és ebből nőtt ki később a Lux, a legjobb debreceni zenekarom. Pikó Sanyi dobos, Tikász Sanyi gitáros, Makranczi Béla énekes, meg én lettünk 1969-ben a Lux.
Utána jött a hadsereg, ahol ezüst diplomás gitáros volt a rendfokozatod és a beosztásod...
Századírnok lettem, a századparancsnok elvtárs „titkárnője”. Ott, a laktanyában volt a Radar nevű beategyüttes, amibe Heller Tamás tag volt. Mindig kinézték, Debrecenben melyik jó zenész sorköteles, és azt hamar be is rántották, és tagja lett a zenekarnak. Pipó Imre énekes mondta, a Felkást be kell vonultatni, így kerültem oda. Klassz buli volt, mert Debrecenből külön busszal turnéztuk végig az ország laktanyáit, voltunk Fehérváron és Börgönd-pusztán is. Salgótarjánban nyertünk ezüst diplomát, amolyan katona sztárzenekar voltunk.
Fő állású lakos és zenész lettél Budapesten. Beteljesült a vágyad?
Amikor 1973-ban leszereltem, létrehoztam az első profinak mondható zenekaromat, az „igazi” Luxot. Mondtam nekik, mi lenne, ha Budapestre mennénk? Ketten már voltak ott, mondták, á, nem kell az nekünk, a főváros nem fogadja be a vidéki zenészeket, jobb itt. Engem azért izgatott, hogy megtudnék-e felelni egy ekkora kihívásnak. Egy év múlva Kalmusz Józsi hívott telefonon, hogy az Apostol – akkor már országosan ismert csapat volt - gitárost keres. Mentem, meghallgattak, felvettek, és ezzel elkezdődtek a pesti napjaim. Anyukám húga a fővárosban élt, náluk laktam, és fokozatosan „laktam be” Budapestet. Mentem mindenfelé villamossal, busszal, metróval – 50 fillér, vagy egy forint volt egy jegy már nem emlékszem! –, így otthon érezem magam.
A remény nagy lehetett benned, a remények valóra váltak?
Na jó, ez bonyolult kérdés, hiszen ez az életműre vonatkozik. Az Apostol akkor progresszív zenét játszott, nem slágert. Azért kerültem oda, mert az addigi gitárosuk, énekesük, Makrai Pali kilépett. De ezzel együtt aztán megszűnt a progresszív vonal. Pali 30 éve amúgy a Madách Színházban énekel. Jött velem Meződi József énekes, aki Demis Roussos, a slágerzene vonalát képviselte. Örömmel mentem, később beláttam, ebben a zenekarban a gitárnak nincs akkora szerepe, mint gondoltam. Ez kis csalódás is volt nekem.
A mostani egyik zenekarod, a Bergendy sem más...
Igen, ők is bejárták a maguk körét. Úgy kerültem hozzájuk, hogy a Bergendy gitárosa, Oroszlán Gyuri – akinek az üzletében gitárt tanítottam –, kérdezte, nem tudnék beugrani néhány koncertre helyette a Bergendybe? Mondtam jó, de kiderült, neki már esze ágában sem volt maradni, így helyettesítőből állandó tag lettem. Jó velük játszani, kedves emberekre, képzett zenész társakra leltem, bár a gitárnak nem volt akkora szerepe, mint a Chicago amerikai együttesben. De sok szólót játszhattam, bár nem progresszív, hanem a sláger korszaka volt már ennek a zenekarnak is.
Felkai Miklós májusi fehérvári életmű koncert előtt
Az Apostol után kellemes „szín” jött az életedbe, a profivá lett debreceni Color együttes. Akiknek elképesztően jó két lemezük született, de aztán a Bokor testvérek külföldre „szivárogtak”. Aligha lehettél boldog, ugye?
Nagyon jó színei voltak ennek a csapatnak. Az Apostolban 1975-től 1979-ig voltam, utána félévet az Astor zenekarban töltöttem. Úgy volt hogy megyünk külföldre pénzt keresni, de nem mentünk. Bokor Gyuszi, aki osztálytársam volt az általános iskolában megkeresett, hogy lenne kedvem hozzájuk csatlakozni? Nem nagyon ismertem őket, de a próbákon a három Bokor sráccal nagyon egymásra találtunk. Az Új színek című lemezt már együtt vettük fel.
Nehéz kérdés következik: játéktudásod alapján benned volt a lehetőség a nagy sztárra váláshoz. Elérted a lehetőségeidet, vagy van benned hiányérzet?
Sem keserűség, sem csalódás nincs bennem. Valójában majdnem az LGT-be kerültem. A csapathoz, akik a magyar beatzenében olyan mérföldkövet léptek meg, ami addig nem volt. Egy hajszálon múlt, hogy a disszidált Barta Tamást nem én váltottam. Akkor csalódott voltam, a szerencse nem állt mellém. A Felkai Jamben, amit 1994-ben hoztam létre, kigitározhattam magamból amit tudok, amit szerettem volna megmutatni. Ráadásul Székesfehérváron találkoztam egy kiváló csapattal, Potesz Balázzsal, dr. Bérczes Viktorral, Kovács Gergő basszusgitárossal, és létrehoztunk egy jó zenekart. Jeff Beck-féle zenét játszunk, hallhatók leszünk május 23-án. Velük elérhetem azt, amit mindig szerettem volna, nevesen azt, hogy csak instrumentális zenét játszunk. Ami a hírnevet illeti: a szakmában jó hírem van, nem kell szégyenkeznem amiatt, hogy mit, és hogyan csinálok. De hogy ki lesz a híres és ki nem, az nem egyszerű kérdés. Nem biztos, hogy az lesz a közismert, aki nagyon jó, aki nagyon jót csinál. Lásd napjaink celebjeit... Lehet, hogy 25 éves koromban neki kellett volna indulnom a világnak szerencsét próbálni, de a nyelvtudás hiánya visszafogott, itthon tartott.
Május 23-án Székesfehérváron életmű koncerted lesz, ami nem azonos a búcsúval. Na, mesélj kicsit erről!
Öt éve tervezem ezt. A Nemzeti Kulturális Alapnál pályáztam és nyertem, de a pandémia miatt az elmúlt két évben nem jöhetett létre a koncert. Átgondoltam kikkel játszottam eddig együtt, és azok most mind itt lesznek. Varga Mikivel van egy közös lemezünk, Charlie 1975-ben hívott a zenekarába, de nem mertem akkor ott hagyni az Apostolt, több rádiófelvételen játszottam vele közösen, értékeljük egymást. Makrai Palival, Csákvári Lacival is sokat játszottunk, ezért itt a helyük. A zenekarok esetében igaz ez a Luxra, az Apostolra, a Colorra, a Felkai Jamre, az első zenekaromra, akikkel bluest játszhattam. És persze megmutatjuk magunkat a fehérváriakkal, a Felkai Jam Force-val is.
Mi következik május 23 után az életedben?
Van terv, nem is egy. Most készül el (a koncertre) a IV. szóló lemezem, New Age címmel... És ahogy a Color énekli „Jöhet egy új felvonás”, azaz a következő lemezem és néhány zenei meglepetés...
