Misével, kötettel és muzsikával emlékeztek a tíz esztendeje elhunyt Glósz Ervin atyára

„Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis előre ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra.” - hangzott a szentmise szentleckéjében az idézet Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből.

Dékány Árpád Sixtus ciszterci szerzetes szentbeszédében kiemelte: „Ervin atya személyes élete és szolgálata azok számára akik ismerhették őt, élő valósága az idézett szentírási szakasznak."

„Embersége, derűje és minden találékonysága ajándék volt számára Istentől. Ervin atya által pedig mindazok, akik kapcsolatba kerültek vele szintén megajándékozottnak érezhetik magukat.

Ervin atya egyénisége, stílusa, derűje, tervei, munkája érzékelteti számunkra, hogy ő valóban örök életet akart és nem csupán valamilyen életet. De nemcsak magának, hanem nekünk is. Gyerekeknek, szülőknek, időseknek betegeknek, barátoknak.

Emberként Krisztus képmásává lenni. Ez volt az ő programja. Ez a szerzetesi létforma lényege is. Ezért tudott közösségformáló és megtartó személyként szolgálni és élni. Tudása, tehetsége, humora, jó kapcsolatteremtő képessége nem érdem volt számára vagy kényelmes adottság, hanem eszköz, lehetőség a kezében mások gazdagításához, felemeléséhez.”

A szentmisét követően mutatták be az „Öreghegyi szőlőtő in memoriam dr. Glósz Ervin" című emlékkönyvet. Az Ervin atya emlékére Alapítvány kuratóriumának elnöke, dr. Schieder Katalin emlékezett:

„Éppen ma 10 esztendeje, hogy Ervin atya nincs közöttünk. Szelíd, mosolygós és mindig vidám lénye szívünkben, lelkünkben örökre megmarad.

Ervin atya iránt érzett szeretetünk, tiszteletünk indított bennünket arra, hogy szavakba öntsük a vele kapcsolatos emlékeinket, visszatükrözzük azokat az érzéseket, gondolatokat, melyek Ervin atyáról szívünkben élnek.

Ezzel az rendíthetetlen elhatározással kezdtük már évekkel ezelőtt gyűjteni az Ervin atyáról szóló visszaemlékezéseket. Felhívásunkra nagyon sokan ragadtak tollat. 2012-ben létrehoztuk az Ervin atya emlékére Alapítványt, mellyel célul tűztük ki Ervin atya emlékének őrzését, és így a visszaemlékezések könyv formájában való megjelentetését. Ekkor jött a gondolat, hogy a visszaemlékezések mellett e szentbeszédekből is válogatnunk kell az emlékkönyvbe egy csokorral, hiszen úgy szerettük, ahogy Ervin atya bölcsen, nagy tudásával, szeretetével tanított minket. Olyan jó olvasni most is gondolatait.

Így áll össze tehát ez a ciszterci színekbe öltözött emlékkönyv: az első rész a hívek szeretetteljes visszaemlékezéseit tartalmazza, a második részben pedig Ervin atya harmincöt szentbeszéde olvasható, egyházi év és ünnepek szerinti sorrendben.

Ervin atya ajándék volt számunkra, a jó és szerető Isten ajándéka.

Hálát adunk azért Istennek, hogy nekünk adta Őt. Hálát adunk azért, hogy mint Jó Pásztor hivatását és életszentségét beteljesítette és ezzel a szolgáló szeretet példaképe lett számunkra.

A beszéd után felcsendült Ervin atya kedvence Mozart: Ave Veruma, majd Tornyai Gábor atya egy, a könyvben rögzített szentbeszédet olvasott fel. Schieder Teodóra és Gál Györgyné előadásában részleteket hallhattak a hívek visszaemlékezéseiből. Az esemény végén Dékány Árpád Sixtus megáldotta a könyveket.

Az eseményen részt vett Dr. Cser-Palkovics András, polgármester, Mészáros Attila és Róth Péter, alpolgármesterek, valamint Deák Lajosné, Östör Annamária és Horváth Miklós Csaba, önkormányzati képviselők is.

Dr. Glósz Ervin 1968-ban került Székesfehérvárra, a Vasútvidéki plébániára, ugyanekkor kapta a székesfehérvári kórház kórházlelkészi megbízatását. 1974-ben plébánosi kinevezést kapott és először a Prohászka-templomba, majd 1976 júniusától Székesfehérvár öreghegyi plébániájára került, ahol egészen 2007-ig töltötte be e hivatalt. 1976-tól 2007-ig, mint börtönlelkész is szolgált Székesfehérváron, a Fejér Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. 1977-78-ban a hívekkel társadalmi munkában felépítették az új, emeletes plébániaépületet, felújították a templomot, új orgonát építettek.

A rendszerváltást követően újjáépítették a második világháborúban megsemmisült Szent Donát kápolnát, s felelevenítették az augusztus eleji Donát-búcsúk évszázados városi hagyományát. A 2000-es évek elején – irányításával – ismét bővítették az öreghegyi Magyarok Nagyasszonya templomot, valamint felújították a börgöndi Szent Antal-kápolnát.

1994-től 2007-ig ellátta Pákozd lelki gondozását, a pákozdi plébániatemplomot és orgonáját 2006-ban újíttatta fel.

Negyven éven át teljesített szolgálatot kórházlelkészként. A városért végzett áldozatos, önzetlen munkáját 2009-ben Székesfehérvár Díszpolgára címmel ismerte el Székesfehérvár Közgyűlése.