-
Beszélgetés Végh Annamáriával
Konzekvens várospolitikát folytatva minden olyan javaslatot megszavaz majd a közgyűlésben, amely valóban a fehérváriak életét teszi jobbá – ígéri Végh Annamária. A Mi Hazánk képviselője valódi sikernek érzi, hogy a közlekedési tanácsnoki poszton túl két belsős és külsős bizottsági helyet is kapott mozgalmuk.
2024.12.18. -
Beszélgetés Sándor Barbarával
Sándor Barbara, a Fehérvárért Közösen választási szövetség önkormányzati képviselője első alkalommal került be Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlésébe. A 33 éves közgazdász négy idegen nyelven beszél, Finnországban is tanult, így első kézből tapasztalta a világ egyik legjobb oktatási rendszerét. Szívügye a környezetvédelem mellett a fiatalokat segítő bérlakásprogram.
2024.12.17. -
Célunk nem a vicckampány
Az új székesfehérvári képviselőtestület talán „legszínesebb” egyénisége Fenekes Roland, akiről sokan az aszfaltfestések és a buszmegállóépítések kapcsán hallottak. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt önkormányzati képviselője mostantól azonban vagyongazdálkodási tanácsnokként konkrét javaslatokkal is próbál segíteni Fehérvár szépülésében.
2024.12.16. -
A demokráciát együtt csináljuk!
Dr. Pásztor Eszter 2024 nyarán, az önkormányzati választások után első alkalommal lett tagja Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlésének. A fiatal gyógyszerész, aki három kislányt nevel, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt képviselőjeként, listáról került a testületbe. Munkája során a helyi sajátosságoknak megfelelően szeretné megvalósítani az önkormányzatnál a közösségi költségvetés gyakorlatát, és változást szeretne elérni a fiatalok szórakozási lehetőségeinek bővítése terén is.
2024.12.13.
Színház az egész világ, játék a szerepekért, szerepjáték a jobb napokért
A diákokat Nagy Péter, a Vörösmarty Színház színművésze és rendezője, valamint Kovács Gál Nóra társával, Darabos Diánával várta az UNICEF részéről.
Előbb Nagy Péterrel beszélgettünk.
Shakespeare óta tudjuk, hogy színház az egész világ. E világban vannak színészek, akik játsszák a szerepeiket, és vannak mindennapi emberek, aki kénytelenek az élet által rájuk erőszakolt szerepjátéknak megfelelni. Mit gondol arról, hogy mit kell tenniük, miképp kell élniük a szerepjátszóknak a normális hétköznapokért?
Ha egyetlen dolgot kell mondanom, akkor azt emelem ki, hogy ennek érdekében az emberek tudjanak túlnézni önmagukon, és az élet tükrén is. A ma embere túl sokat nézi magát e „tükörben”. Jó dolog a tükör, de meg kell tudni keresni a másik emberben önmagunkat. Shakespeare mondta, hogy színház az egész világ, ugyanakkor a Hamletben hallhatjuk, hogy tükröt kell tartani a kornak. Az a mi dolgunk, hogy jobb hely legyen a világ, és a világ akkor lesz jobb hely, ha kitekintünk önmagunkból.
Mit tegyen az ember, ha belenéz a tükörbe, és görbe, vagy repedt tükröt lát?
Keressen egy másik tükröt...! És ha nem a tükör a hibás, hanem az emberben belül van a baj, akkor tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy javítsa ki a hibát, amit felismert saját magában.
Az élet színházában vannak víg játékok, drámák és néha tragédiák. Vegyünk még egy fogalmat, a traumát. Fel lehet oldani azokat, és ha igen, akkor hogyan?
A traumákat mindenképpen fel kell oldani. Ennek konkrét módjainak nem vagyok a szakértője, a magam példáiból tudom azt, hogy talpra kell állnunk és muszáj kapaszkodót találnunk az életben, az élethez. Ki kell emelni a fejünket a belső mocsárból, és nem belesüppedni abba, fontos meglátni az életünk saját távlatait, lehetőségeit. Hiszen tudjuk: az élet véges, de az embernek van módja az életén változtatni, tenni saját magáért, ha úgy tetszik a világért, de még inkább a közös dolgokért.
Az életben van katarzis...?
Hogyne, mégpedig naponta! Szimbolikusan minden nap egy életnek felel meg. Ahogy megyünk a sötétségből a fény felé, majd újra a sötétség felé nap nap után, ennek az „útnak” megvannak a katartikus pillanatai. Nyitott szemmel kell járni, észrevéve, hogy hol van a katarzis, a fordulópont, ami minket megváltoztat, vagy másképp tünteti fel a minket körülvevő dolgokat.
Kovács Gál Nóra és Darabos Diána az ifjakat leszólították a nézőtérről a játéktérre, és ott „játszottak” velük lelki egészségórát. A kérdéseimre felváltva válaszoltak.
Meglátásuk szerint szüksége van a diákoknak a lélek simogatására, és tapasztalataik szerint miért?
Igen, kell az ifjú lelkeket simogatni, hiszen az elmúlt években nem jó hatások értek bennünket. A pandémia közvetlen, vagy közvetve hatott a gyermekekre, aztán a jelenlegi ukrajnai háború is számos negatív érzelmet válthat ki a fiatalokból. Ezek miatt is szükség van a mentális egészség fejlesztésére, de a meglévő krízishelyetek után aztán mindenképpen!
Önök fiatalok, emlékezhetnek a gyermekkorukra. Ha volt konfliktusuk akkor, abból tanulva mit tudnak ajánlani a mai ifjaknak?
Azt, amit a mostani Lelki Egészségóra foglalkozáson is képviseltünk: ismerjék fel a szükségleteket, és tudják kommunikálni azokat. Mert nem az a kérdés, hogy történnek-e velünk negatív dolgok, hanem az, miképp tudjuk azokat átfordítani pozitív érzéssé. Ilyen helyzetekben a nézőpont váltásának képessége, és az önismeret nagyon fontos.
Az örök nagy kérdés: a pohár félig tele van, vagy félig üres? Hogyan tudja az ideges, feszült, a megbántott, a zaklatott fiatal inkább a pohár pozitív és nem a negatív tartalmát nézni?
Az érzelmek tudatosítása, felismerése szükséges. Létjogosultságot kell adni magunkban annak, hogy a negatív dolgok igenis megtörténhetnek velünk. A lényeg, hogy ezeket a helyzeteket fel tudjuk egészséges módon dolgozni, pozitív hozzáállást társítani az adott negatív helyzethez. Fontos azt is hangsúlyoznunk, hogy a mérgező pozitivizmus ne jelenjen meg. Lehet szörnyű minden, de jó tudni, hogy legalább fedél van a fejünk felett. A hála érzete igen fontos, de nem szabad, hogy ez mérgező pozitivizmusba menjen át.
Fontos, hogy felismerjük: negatív gondolataink vannak, de ezt szükségszerű pozitívvá fordítani, másik, jobb mederbe terelni.