Társadalmi egyenlőség és a természet közelsége – beszélgetés Sándor Barbara önkormányzati képviselővel

Milyen kötődése van ehhez a városhoz?

Alapvetően fehérvári vagyok, Székesfehérváron születtem, de azután 11 éves koromig egy tanyán nevelkedtem Martonvásár mellett, ami meghatározó élmény volt számomra. Nagyon sok időt töltöttem kint a szabadban az ottani kisgyerekekkel. Persze itt nem csak a természet szépségeivel szembesültem, hanem egy olyan környezettel is, ahol nagyon sok nehéz sorsú család él. Nálunk sem volt például vezetékes víz abban a házban, ahol éltünk. Úgy kerültünk oda, hogy édesapám martonvásári és egy Martonvásár melletti kis pusztán kapott szolgálati lakást. 11 éves voltam, amikor visszajöttünk a városba, eleinte furcsa volt, mert én addig a nagyszüleimhez jártam "nyaralni" Székesfehérvárra. A visszaköltözés nehéz volt számomra, hiányzott a természet közelsége, ezt azzal próbáltam pótolni, hogy elkezdtem járni természetvédő táborokba, gyerekkorom nagy élménye volt az Útilapu tábor.

Hova járt középiskolába?

A Hunyadi Mátyás Közgazdasági Szakközépiskolába jártam, eleinte nem igazán kedveltem, mert inkább művészeti vonalon szerettem volna továbbtanulni. De utólag nem bánom, hogy végül is közgazdasági irányba mentem el. A középiskola után Veszprémben, a Pannon Egyetemen végeztem közgazdász szakon, turizmus szakirányon. Ez azért volt különleges, mert ez volt az első angol nyelvű képzés. Finnországban is voltam egy fél évet az Erasmus program keretében, ez az időszak szintén nagyon meghatározó volt számomra. Ez is megerősítette bennem az elkötelezettséget a környezetvédelem iránt, ami szívügyemmé vált. Finnországban nagy adag impulzust kaptam ezzel kapcsolatban, mert ők tényleg természetközeli életet élnek.

Négy idegen nyelven beszél, honnan jött ez az elhivatottság?

Nagyon szeretek nyelveket tanulni, más kultúrákat megismerni, és több országban is éltem Európában. Ahogy említettem, Finnországba az Erasmus program révén kerültem, ami meghatározó tapasztalat volt. Javasolnám minden fiatalnak, de tudom, hogy erre most nincs lehetőség sok felsőoktatási intézményben. Más szemléletet, világlátást ad. Finnországban nagyon erős az oktatás, az országnak nincsenek nagy erőforrásai, nincsen erős mezőgazdaság vagy bányászat, ezért ők arra építették fel az országot, hogy az oktatásba fektetik a pénzt. Akik onnan kikerülnek, tudnak kreatívan gondolkodni, és talán nem véletlen, hogy a finnek közül olyan sokan vállalkozást indítanak és ezzel építik az országukat. Ez jó példa lehet Magyarország számára is. Finnországban a gyerekek ingyen kapják az egészséges étkezést, nem rászorultsági alapon, és nagyon jó minőségű táplálékkal táplálják őket: sok zöldség és sok hal. Az egyetemen is lehetett 4-5 féléből választani rendkívül kedvezményes áron. Tudatosan építik fel ezt is, fontos számukra, hogy a gyerekek egészségesek legyenek testileg, lelkileg. A kritikus gondolkodás és a gyakorlatiasság is nagyon fontos, Finnországban az egyetemen is vállalkozásokkal dolgoztunk együtt, élesben kellett kidolgozni projekteket, és így rá voltunk szoktatva, hogy az üzletet és a tudást összehangoljuk. Ez is abszolút követendő példa szerintem.

Említette, hogy több európai városban is élt, hol szerezett még tapasztalatokat?

Az egyetem után kiköltöztem egy évre Franciaországba nyelvet tanulni. Ezt is az Erasmusnak köszönhetem, mert Finnországban építettem ki a nemzetközi kapcsolataimat. Sok nemzetből voltak barátaim, megtetszett a francia kultúra és a francia nyelv. Franciaországban dolgoztam és mellette francia nyelviskolába jártam. A párizsi év is meghatározó volt az életemben. Itt is sokat lehetett tanulni: az emberek itt kiállnak magukért, a szabadságukért és az egyenlőségért. Például alap, hogy ha mondjuk egy alapvető élelmiszerük, a bagett drágul, akkor az már nagy felháborodást és tiltakozáshullámot vált ki. Volt, hogy belekeveredtem utcai tüntetésbe, röpködtek a füstgránátok és összecsapott a tömeg a rendőrséggel is. Ezen kívül még Spanyolországban éltem hosszabb ideig, néhány hónapig. Tőlük a közösség fontosságát tanultam meg. Munka után ők nem a tv elé ülnek, hanem kiviszik a kisszéket a ház elé, és a szomszédokkal megosztják mi történt velük aznap. Mindenkivel nagyon közvetlenek, barátságosak, nyitottak, élvezik az életet.

Mikor került vissza Székesfehérvárra?

Miután visszajöttem Párizsból, akkor elkezdtem itthon dolgozni, Székesfehérváron. Először az Alcoában, amit nagyon szerettem, és pont jól is jött, hogy franciául beszélek, mert a kanadai részlegen dolgoztam. Egy klímaváltozással kapcsolatos pályázat kapcsán a cégnél lehetőségem volt más kontinens megismerésére is, Észak-Amerikában, Kanadában kapcsolódhattam be egy természetvédelemmel és fenntarthatósággal kapcsolatos kutatásba az északi sarkkörön, Churchillben, Manitobában, a jegesmedvék városában. Nagyon-nagyon élveztem, és megerősítette az elhivatottságomat a környezetvédelem ügye iránt. Ekkor, hazatérve, a gyerekkori tábori élmények után újra felvettem a kapcsolatot a Gaja Környezetvédő Egyesülettel.

A politikával mikor került kapcsolatba?

Mindig érdekelt a közélet és mindig is követtem az eseményeket a politika terén, de aztán komolyabban úgy három évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni ezzel. Igazából az motivált, hogy láthattam, átélhettem azt, külföldön mennyire más minőségű életet élnek az emberek, mint itthon és a legtöbb magyar nem is tud arról, hogyan is élhetné az életét. Azt a pártot választottam, amelyik a legjobban kötődik az európai értékekhez, így vettem fel a kapcsolatot a Demokratikus Koalícióval. A DK a legeurópaibb párt, így a legközelebb áll az én gondolkodásomhoz. Amikor megismertem Földi Juditot, szimpatikus volt, hogy a szociális érzékenység, a társadalmi egyenlőség elősegítése neki is szívügye, és ez így biztosított arról, hogy jól választottam.

A nyári önkormányzati választások után első alkalommal lett tagja a városi képviselőtestületnek. Mik az első benyomásai, tapasztalatai az önkormányzati munkáról? Hogyan látja most már belülről ezt a feladatot?

Nagyon-nagyon izgalmasnak találom, persze még nem rázódtam bele teljesen, mert októberben volt az eskütétel. Mondjuk előtte azért már egy éve a Humán Közszolgálati Szakbizottságban dolgoztam külsősként. Jelenleg is a Humán bizottságban dolgozom, illetve a Stratégiai Szakbizottságban. Nagyon élvezem a munkát, a tanulási folyamatot és azt, hogy az emberek érdekeit képviselhetem. A civil szervezetekkel is próbálok jó munkakapcsolatot kiépíteni, különösen azért, mert a környezetvédelmi tanácsnok szerepét is én látom el.

Az életkorából is kifolyólag sokat foglalkozik a fiatalok helyzetével, problémáival. Mi a legfontosabb teendő ezen a téren?

A fiataloknak nagyon nehéz a helyzete, elsősorban a lakhatás, az önálló életkezdés szempontjából. A frakción belül is gyakran szorgalmazzuk a szociális bérlakások építését, ami fontos lépcsőfok lehetne az önálló élet felé. Nem láttam eddig még erre nyitottságot a városvezetés részéről, pedig nagyon fontos lenne, mert az ingatlanárak és az albérletárak egyre emelkednek. Egy egyedülálló fiatal például nem engedheti meg magának az önálló életet egy átlagos fizetésből, még hogy ha ketten vannak, akkor is elég szűkös. Arról nem is beszélve, hogy ha egyszer sajátot szeretne, arra is el kellene kezdenie spórolni. Van erre számos példa Magyarországon, hogy a fiatalok kapnak szociális bérlakást rendkívül kedvező áron, de kötelezik őket arra, hogy egy takarékszámlára tegyenek félre pénzt, ezzel is segítve nekik az életben elindulni. Székesfehérváron sok munkalehetőség van, de aránytalanok a fizetések az albérletárakhoz képest.

Említette, hogy a környezetvédelmet és a zöld gondolkodást is nagyon közelállónak érzi magához. Egy ilyen ipari városban, mint Fehérvár, mit lehetne még tenni a meglévő programok, például a Zöld Város - Fehérvár Tüdeje program mellett?

Nagyon jó kezdeményezés az európai uniós forrásból megvalósuló erdősítés, fásítás és ezzel a növényfelület, az élőhelyek és a biodiverzitás növelése, de a klímaváltozás miatt nem egyszerű a megvalósítás, a nyári aszályos időszakban gyakran kiszáradnak az elültetett csemeték. Örömmel hallottam arról a civil kezdeményezésről, amihez a Gaja Egyesület is csatlakozott, hogy közösségi locsolást hirdetnek időszakonként, például a Palotavárosi tavaknál is többször volt ilyen alkalom. Ezzel kapcsolatban is vannak egyébként ötleteim, például, hogy a sportegyesületek is beszállhatnának ebbe a közösségi munkába. Szintén fontos lenne a Belváros zöldítése és a belvárosi betontenger felszámolása futónövényekkel és napvitorlával – Spanyolország mintájára. Nagyon sok letérkövezett rész van Fehérvár központjában, ami még jobban forrósítja a levegőt nyáron. A panelek tetején is létre lehetne hozni tetőkerteket, vagy egyéb zöldterületeket.

Gondolom ez lakóközösségenként, alulról jövő kezdeményezésként indulhatna el, de mondjuk szerintem itt az a probléma, hogy Fehérváron a panelházas részekben rengeteg albérlő van, akik egy ideiglenes megoldásként laknak ott, és nem érzik magukénak az egész lakókörnyezetet..

Akkor ezt megint visszavezethetjük a lakásproblémákra, de egyébként szerintem attól még, hogy nem a sajátjuk a lakás, amiben élnek, akkor is valahogy felelősséget kell vállalniuk a környezetükért. A közösségépítés szempontjából is jók lehetnek ezek a zöld kezdeményezések, amiket még a sportolással is lehet kombinálni. Szerintem az emberek nagy része teljesen el van most szigetelődve, az idejük 90%-át bent töltik valahol. Ezért is javasoltam például a legutóbbi közgyűlésen a Séta az orvossal programot. Ennek lényege az lenne, hogy egy orvos vagy egy egészségügyi szakember egy 5-10 perces előadás keretében ismertet egy adott témát az egészségmegőrzéssel kapcsolatban, és ezt követően egy séta keretében lehet kérdezni tőle a témával kapcsolatban. Ez a program tehát számos fontos értéket foglal magába, többek között szolgálja a közösségépítést, a zöldterületek és a környezet felfedezését és az egészségmegőrzést is.  Ezúton is szeretném megköszönni a fehérváriak bizalmát, és kiemelni, hogy számíthatnak rám pártállástól függetlenül. Boldog Karácsonyt kívánok egész Székesfehérvárnak!