Több mint negyven éves szolgálat a gyermekekért – beszélgetés Dr. Simon Gáborral

- Nem először beszélgetünk főorvos úrral. Én mindig kíváncsi voltam arra, hogy hogyan is került erre a pályára?

Az unokatestvéreimmel nemrég voltunk Hajdúdorogon a nagyszüleink sírjánál és ott beszélgettünk a múltról, ki mire emlékszik. Édesanyám 1942-ben kezdte el az orvosi egyetemet és 1944-ben házasodtak össze édesapámmal, amikor őt elvitték, mint állatorvost katonának. Amikor visszajött - Franciaországban volt nyugati hatalmak fogságában - Szabolcs megyébe helyezték. Édesanyám néhány szemesztert elvégzett az orvostudományi egyetemen, majd követte édesapámat Szabolcs megyébe. Én 1947-ben születtem.

- A sport volt a mindene, a labdajátékok, akár testnevelő tanár is lehetett volna. Aztán a családi indíttatás erősebbnek bizonyult…

Keményen sportoltunk, már általános iskolában is óriási versenyek voltak és valóban felmerült egy időben, hogy esetleg testnevelő tanár legyek. Édesanyám öccse Pesten volt kiváló testnevelő, több olimpikont nevelt, én nyaranként jártam vele táborokba, ahol nagyon pozitív inspirációt kaptam a testnevelés felé. Szerettem sportolni, de végül bizonyos fokig édesapám javaslatára, aki ugyan nem erőltette, hogy orvos legyek, de megemlítette, hogy örülne, ha ezt a pályát választanám, hiszen végül édesanyám is befejezte az egyetemet. Én minden további nélkül mondtam igent, éreztem, hogy teljesen igaza van. Nem volt könnyű annak idején sem a felvételi, de sikerült, jó útravalót adott a szegedi Radnóti Gimnázium. Az pedig, hogy gyerekgyógyász lettem annak tudható be, hogy mindig is gyerekpárti voltam. Erős a pedagógusi véna a családban, tehát a gyerekekhez való kötődés nem véletlen, és amikor választani kellett, hogy szülész vagy gyerekgyógyász legyek akkor azt hiszem, nagyon jól választottam, hogy a gyerekgyógyászat mellett döntöttem.

- Szegedről egyenes út vezetett Székesfehérvárra, ahova követte élete párját, Dr. Gervain Juditot, aki szakmabeli, azaz orvos. Milyen volt a fogadtatás?

Nem volt könnyű a kezdetekben, mert itt volt két fiatal, egy frissen végzett meg egy szigorló orvos, elkezdtünk albérletezni, először a Prohászka templommal szemben, az egy nagyon jó albérlet volt. A tulajdonosa egy Videotonos mérnök volt, aki Bukarestben dolgozott. Igaz, hogy a költsége a fele fizetésemet elvitte, de ott kényelmesen éltünk, és oda született Gábor fiunk. Miután hazajöttek elköltöztünk, szegényesen, de megvoltunk. Később szövetkezeti lakást kaptunk a mostani Mancz János utcában és ott laktunk hosszú ideig, amíg átköltöztünk 1999-ben a jelenlegi lakásunkba.

- Ha az ember azt mondja, hogy gyermekgyógyászat, az bizony nagyon sok mindent takar, több szegmense van: izomgyengeség, mozgásfejlődés, figyelemhiány, immunhiány, ritka kórképek. Egy picit térjünk ki a fejlődésneurológiára.

A megszületett gyermek normális körülmények között egy bizonyos fejlődési skálán megy keresztül. Ha valamilyen sérülés éri méhen belül, születéskor, vagy genetikailag örököl valamilyen kóros gént, akkor ez a fejlődés rossz fordulatot vesz. Minél hamarabb felfedezzük bizonyos betegségek esetén, hogy a fejlődés nem jó irányú, és elkezdjük kezelni őket, akkor az előidézett ingerekkel az agy fejlődését jó irányba terelhetjük. Ezért fontos, hogy nagyon fiatal korban, tehát már az osztályon figyelemmel kísérjük azokat a gyerekeket, akiknél valamilyen veszélyeztető tényező van. Például extrém koraszülöttek esetén, akik vagy oxigénhiánnyal születtek, vagy valamilyen esemény, például egy súlyos gyulladás, vagy agyhártyagyulladás zajlott le a szervezetükben, és ezáltal idegrendszeri elváltozás történik. 1977-ben Katona Ferenc professzor létesített egy osztályt és országos képzést indított olyan szakembereknek, akik ezt a szűrést végezték. Én a 70-es évek végétől kapcsolódtam be ebbe a programba, és ma is csinálom.

- Gondolom, hogy ránézésre, illetve tapasztalatból tudja, hogy melyek azok a jelek, amelyek ezekre a súlyos elváltozásokra utalnak, de mégis milyen tüneteik vannak a kicsiknek?

Például az egyik tünet lehet az, hogy izomgyenge a gyerek, amit hipotóniának nevezünk. Egy egészséges újszülött, ha hanyatt fekszik, felhúzza a lábait, végtagjaival mozog, ha hason fekszik, a popsiját kiemeli. A hipotóniás gyerek amolyan „békaláb” tartásban fekszik, keze lába lóg a törzse mellett. Néhány olyan műfogással, amit 15-20 perces vizsgálattal meg lehet állapítani, tudjuk, hogy most normális az izomtónusa, csökkent, vagy éppen feszes. Ha ebbe a folyamatba időben beleavatkozunk, és kiderítjük, hogy konkrétan mi volt az oka (számtalan lehet), megkezdhetjük a kezelést.

- A gének irányítanak minden esetben?

Testi kromoszómákhoz kötött rendellenességekről van szó. Ilyen például a Down kór, amelyik a legismertebb. Ugye ez az egyik kromoszómának, - a 21-es kromoszómának- a triszómiája (többszöröződése). A Down szindrómás gyerekek méhen belüli kiszűrése már nagyon előrehaladott állapotban van, de nem szűrünk mindenkit. Igaz, hogy 35 év felett gyakoribb az esélye, de 20 évesen is születhetnek Down kóros gyerekek. 35 év felett tízszeres, 40 év felett már százszoros a valószínűsége, hogy ilyen fejlődési rendellenesség alakul ki.

- 1983-ban megszervezte a mozgássérült gyerekek integrált óvodai csoportját. Működnek ezek még itt Székesfehérváron?

Igen. Tulajdonképpen innen adódott, hogy sok sérült gyerekkel találkoztam, de nem láttam a közvetlen csecsemőkor utáni folytatólagos rehabilitációt. Összeültünk itt két lelkes pedagógussal, hogy tegyünk valamit. Akkor az integráció fogalmát még nem ismerték el a pedagógiában, úgyhogy nagyon kemény küzdelem volt, hogy egészséges - ezt idézőjelbe teszem - közösségbe fogyatékosokat tegyünk be. Végül sikerült, és 1983-ban a felsővárosi Úttörő utcai óvodában alakult egy csoport, ahol mozgássérültekkel foglalkoztak. Később az egykori Technika Háza melletti óvodába költöztek és két év múlva pedig a Rákóczi Utcai Óvodában találták meg a végleges helyüket. Ide szellemileg ép, de mozgásukban korlátozott gyerekek kerültek, kis csoportokban megfelelő szakemberek, gyógypedagógus, konduktor foglalkozott velük, tornatermet alakítottunk ki a számukra, a szünetben az egészséges gyerekekkel játszottak, akik ezáltal elfogadóbbakká váltak. Később jött, hogy mi legyen azokkal, akik még nem óvodás korúak, nem szobatiszták, számukra a József utcai bölcsődében alakítottunk ki csoportot. A harmadik fokozat keretében pedig a „kígyós” iskolában szerveztük meg ezeknek a gyerekek a nevelését, megfelelő tornateremmel, speciális pedagógusokkal.

- Az Újszülött, Csecsemő és Gyermek Osztály az elmúlt évtizedekben rengeteget fejlődött. Honnan hova jutottak el?

Amikor én 1971-ben ide kerültem, akkor egy általános városi gyerekosztály szintű ellátásba csöppentem bele. Ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy boxos rendszerek voltak, ahol egy-egy boxban oldalanként négy-négy gyerek volt, de volt olyan is, hogy egy ágyba három csecsemőt tettünk. Akkoriban több gyerek született, 5000 felett volt a fehérvári születési szám, most olyan 2700 - 2800 körüli. A lehetőségeink elég szűkösek voltak. Régen nem lehetett látogatni a gyerekeket, csak az átlátszó üvegablakon keresztül nézhettek be a szülők, rokonok. Többször igen rossz élmény volt, amikor a gyerek bent sírt, a szülő kint. Ezzel szemben ma 24 órában a gyerek mellett lehet az anya. Ha a komfortfokozatra utalok, annak idején egy kórteremben 12 ágy is volt, most maximum 5, de inkább 3 vagy 2, külön mosdó. Nem volt koraszülött intenzív ellátás, minden problémás gyereket Pestre vittünk. Annak idején 5-6 orvos dolgozott, 1 ügyeletes, ma az osztályon 27 orvos dolgozik, 17-en szakvizsgával rendelkeznek, többen második szakvizsgával is. Ez azt jelenti, hogy a gyerekgyógyászat mellett még specializálódott szakemberek, kardiológus, immunológus, újszülött-gyógyász és 3 ügyeletes látja el a betegeket. Van intenzív osztályunk, koraszülött intenzív osztályunk, sürgősségi részlegünk, és ezek a specialisták 14 szakterületnek a szakrendelését végzik.

- Hogyan lehet maradásra bírni a fiatal szakembereket? Ön, mint tapasztalt orvos mit tud ennek érdekében tenni, mert nagy a fluktuáció és a fiatal szakemberek, orvosok a megélhetés végett külföldre mennek.

Én azt hiszem, az a tény, hogy hányan jönnek, vagy mennek el, az bizonyos fokig az osztály hangulatától is függ. Ha itt jól érzi magát, megfelelően fel tud készülni egy szakvizsgára, akkor itt marad. Erre a legjobb példa, hogy az utóbbi időben, amikor rezidens hiány volt, mert sokan elmentek külföldre, volt olyan év, azt hiszem az volt a csúcs, hogy 22 rezidens jelentkezett a 2 állásra.

- Tudományos munkássága is ismert, vegyük a publikációkat. Folyamatosan fejlődő ágazatról beszélünk, mindig jelenik meg újabb és újabb dolog. Mi foglalkoztatja jelenleg a legjobban?

Tulajdonképpen a fejlődésneurológia az, amivel kapcsolatosan számos cikkem jelent meg, sok előadást tartottam magyar és külföldi fórumokon. A sürgősségi ellátás a másik, tulajdonképpen a gyerek sürgősségi ellátás magyarországi kialakításában fontos szerepet játszottam. Ennek az alapját az képezte, hogy 1999-ben a szakmai kollégium tagja voltam és ott rám testálták azt a feladatot, hogy a gyerek sürgősségi ellátás alapelveit rakjuk le. 2001-ben egy 6 hetes továbbképzésen vettem részt öt felnőtt sürgősségissel a massachusettsi Bostonban, ahol nagyon sok tapasztalatot szereztem. Nagyon nagy harcot kellett vívni azért, hogy elismerjék a felnőtt sürgősségisek, hogy van gyereksürgősségi is, de sikerült, ma már közös szekciónk is van. Tavalyelőtt itt Fehérváron szerveztem meg az első magyar gyermek sürgősségi kongresszust, ahova 240 résztvevő jött el, ezen kívül a nemzetközi gyereksürgősségi társaságnak is alapító tagja vagyok. Idén Athénban volt a kongresszusunk. Ennek tulajdonképpen az a lényege, hogy vannak a gyerekgyógyászaton belül olyan kórképek, amelyek 24 órán belül stabilizálhatók. Ilyenek például a hasfájás, hányás, gégegyulladás, ájulásos rosszullét vagy kollapszus. Ezek a gyerekek nem kerülnek be az osztályra, hanem van egy sürgősségi ambulancia, ahol ellátják őket és hazamehetnek. A gyerekeknek a 10%-a pedig az úgynevezett megfigyelő egységbe kerül. 1870 ilyen betegünk volt, akiknek a 85%-a 24 órán belül hazament. Ezt szeretnénk országosan is elterjeszteni. Elég sok gond van a nővérképzésben, valamikor a 2000-es évek elején megszüntették az egészségügyi szakiskolát és szakközépiskolát és elindították az érettségi utáni ápolónő képzést. Most nagyon sokan mennek nyugdíjba már abból a korosztályból. Meg kellene reformálni ezt a rendszert, vissza kellene térni a 80-as 90-es évek képzési rendszeréhez.

- Orvos dinasztia az önöké, egy családi vacsora vagy ebéd során szakmáznak?

Igen, szakmázunk is, habár most már a négy unoka más irányba tereli a beszélgetés fonalát. A nejemen túl, a fiammal is szakmázom, ő gyermekkardiológus, havi kétszer jön hozzánk ügyelni. A menyem gasztroenterológus, vele is konzultálok. A lányom részben Bécsben az orvosi egyetemen tanszékvezető, részben Oxfordban, ahol tanult és dolgozott is. Összetartó család a miénk, s nem csak ünnepekkor.