A hit arra hív bennünket, hogy befogadjuk az Igazságot, és tanúságot tegyünk róla, Isten és minden testvérünk előtt – mondja a Szentatya idei nagyböjti üzenetében. Tapasztaljuk, hogy a médiában sok támadás éri az Egyházat, az egyháziakat. Spányi Antal püspököt arról kérdeztük, mit tehetünk a nagyböjti időben azért, hogy új szemmel és szeretettel tekintsünk arra az Anyaszentegyházra, amelynek küldetése Jézus Krisztus örömhírének hirdetése, és amely hordozza az Isten együttérző irgalmasságát.
Amikor az apostolok mennek északról délre, Galileából Jeruzsálem felé vezető úton vannak, barátságtalan szamaritánusok nem akarják átengedni Jézust a területen. Akkor a „mennydörgés fiai” a boanergészek, Jakab és János azt mondják, hívjuk le az Isten tüzét rájuk, hadd tanulják meg, hogy nem lehet bármit megtenniük. És ekkor az Úr Jézus azt mondja, nem tudjátok, hogy milyen lélek lakik bennetek. Ma valóban szörnyű híreket hallunk, nemcsak azokról, akiknek az életét veszik el kereszténységük okán, hanem félelmetes híreket hallunk arról is, ahogy az egész keresztény kultúrát támadják: a templomokat, az imádságainkat, az erkölcsi tanítást. A krisztusi szeretet követőire rontanak rá. Mindent az eredeti értelméből kiforgatva mutatnak be, és minden, ami több évszázados érték, – vagy ha csak a magyar történelmet nézzük, évezredes keresztény kultúra – lecserélik hihetetlen gyorsan és hatékonyan, valami egészen rosszra. Azért, hogy a fiatalság, aki persze mindig fogékony az újszerűre, komolyan elhiggye ezeket az ígéreteket, hangzatos szólamokat. És persze úgy járnak, mint a lepke, amelynek tetszik a gyertya lángja, de odarepülve, szárnyát vesztve elpusztul. Halljuk a gyalázatot, a szenvedést, a rágalmakat, hogy az egyházban is jelen levő gyengeségeket, bűnöket óriásira felnagyítva hihetetlen módon általánosítanak. És persze arról, hogy az egyház mi mindent tesz az áldozatokért, a szegényekért, a bajbajutottakért, arról csend van, hallgatnak. Igazságtalanság van a világban.
Püspök úr, a Szentatya azt mondta, a Krisztusban kinyilvánuló Igazság nem az értelem szüleménye, amely néhány kiválasztott, kiváló vagy tekintélyes elmének van csak fenntartva, hanem olyan üzenet, amelyet mindenkinek meg kell kapnia. Hogyan értsük a jelenlegi helyzetben ezeket a szavakat?
Látjuk, hogy az igazságtalan támadások sokakat mélyen megérintenek. Sokan pedig próbálnak ebből a maguk karaktere szerint, saját céljaikra felhasználva előnyt kovácsolni. Ezek mögött sokszor politikai célok vannak, gyakran aktuálpolitikai célok, hiszen közeleg egy új választás. Valójában a politikai erőtéren folyó küzdelmek ezek, amelyekkel próbálnak befolyásolni – hogy erősítsék vagy gyengítsék a másikat. Amikor az egyház ezzel a jelenséggel találkozik, világossá kell tennie, hogy az aktuálpolitikába nem akar beleszólni, az nem az egyház területe, ott nincs mit tennie. Olyan szép Prohászka püspök példája, aki elindult ezen az úton, de hamarosan megértette, hogy ez nem az egyháziak pályája, és másokra hagyta, visszakozott. Nem azért, mert ez egy bűnös, rossz, vagy gonosz dolog, hanem azért, mert ez egy olyan terület, ahol helyt kell állni, a talpig keresztény embereknek – férfiaknak, nőknek, igaz embereknek – és nekik kell a politikai küzdelmet vállalni a jóért, nem az egyházi embereknek. A világban természetes, hogy védelemre szorul a keresztény igazság, és természetes, hogy azt, amit támadnak, arról igazat kell mondani, és be kell mutatni a maga valóságában. Nem kell hagyni, hogy az emberek összezavarodva tévedésekbe essenek csak azért, mert kevés információt vagy hamis információt kapnak. Hiszen a hazug híreknek a divatja itt van nálunk, ezek a hamis álhírek átjárnak mindent, és az ember már sokszor azt sem tudja, hogy valójában mi is történik körülötte. De azt gondolom, hogy ezen a területen a küzdelem elsődlegesen a világban élő keresztény embereké. Azoknak az embereknek a feladata, akik ott élnek az emberek között, akik osztoznak mások életében. Mert ugyanazokkal az örömökkel, bajokkal, aggodalmakkal élnek és küzdenek. Ugyanolyan gondjuk van a gyereknevelésben, ugyanúgy aggódnak a nagyszülőkért vagy éppen féltik az állásukat. Ezeknek az embereknek kell hatékonyan felemelni a hangjukat és szólni, hogy az egyházat ért támadásokat visszautasítják. Persze a papnak is és van úgy, hogy a püspöknek dolga például beszélni a házasság szentségéről. Mondhatják, na jó, de honnan tudhatja ezeket. Hát én is családban nőttem fel, testvéreim is családban élnek, és van tapasztalatom a gyóntatószékből, a jegyesoktatás alkalmaiból, a felnőttekkel való találkozásaimból. Van tapasztalatom, de ez mégsem olyan hiteles, mint amikor előáll egy kedves házaspár, és azt mondják, hogy a házasság hetének most ők lesznek az arcai. Tanúságot tudnak tenni arról, hogyan élik meg a keresztény házasságukat.
Az Igazság maga Krisztus, aki azáltal, hogy teljesen magára vette emberségünket, utat mutatott arra, hogy az Ő igazságáért mindenkinek harcolni kell? Hogyan lehet a keresztényeknek ezt gyakorlattá tenni?
Az egyházat ért támadásokat, úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a világban élő keresztények megfelelően, állhatatosan, hitelesen, bölcsen átimádkozva, erős lélekkel tudják visszautasítani. És tudjanak velük szembeszállni, igaz és hiteles szavakkal, pozitív életpéldával, vagyis a jó és az igaz megélésével. Meggyőződésem, hogy ez többet ér minden más törekvésnél. Persze nagyon fontos, hogy a Vatikán, a püspökök, a papok, adjanak biztos eligazítást. De nem feltétlenül minden aktuális dologban nekik kell megszólalniuk. Ezt persze sokan várják, mert kényelmes, majd ő megharcolja a mi harcunkat. Mi papok halljuk az elégedetlenségeket, hogy az egyház miért hallgat. Ez nem jó egyházkép, hiszen az egyház minden egyes hívő ember. Abba beletartozik a római pápa és a székesfehérvári püspök is, de az Alsószentivánon élő legkisebb keresztény gyermek is, aki éppen az első osztályban a keresztvetést tanulja. Mindannyian benne vagyunk az Egyházban, tehát az egyház nem hallgat, hanem az egyház szól. Csak ki szóljon és hogyan, ez a kérdés. Nyilván fontos, hogy világos és biztos tudás birtokába jusson minél több keresztény ember, az egyház szociális tanításáról, az egyház morális- erkölcstani tanításáról, az egyház szociológiai gondolkodásáról, a keresztény antropológiáról. Mert tudni kell keresztény szemmel, hogy ki az ember, mi az emberi élet célja. Pontosan tudni kell ezeket mérlegre tenni egy-egy szituációban, hogy helyesen ítéljünk meg a helyzetet. És akkor, amikor lehet, világosan szót kell emelni. Úgy hiszem, hogy ez nem elérhetetlen dolog. Ebben szeretnénk, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, vagy a különböző harmadrendek, keresztény felnőtt közösségek felelősen és bátran hallassák hangjukat. Ne várjanak a papra, hanem érezzék megszólítva magukat, mert mindannyiunknak felelőssége ez. Szólni kell, hogy ez és ez történt, és az egyháznak pedig ez és ez a tanítása vele szemben. Ehhez viszont az Egyház tanítását ismerni kell.
Mert mindannyiunkat meghívott az Úr arra, hogy védjük az egyházat, védjük a hitünket, védjük ezeréves keresztény kultúránkat.
Hadd maradjunk mi Szent István népe, hadd legyünk még továbbra is Mária országa!
Berta Kata/Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió
