Vörösmarty Társaság: élet a pandémia alatt és után - beszélgetés Bobory Zoltánnal

Székesfehérvár városának egyik fontos kulturális szervezete a Vörösmarty Társaság. Az irodalmárokat, irodalmat kedvelőket, a képzőművészet alkotóit és ennek imádóit összefogó társaság hosszú évek óta meghatározója a város életének, kultúrájának. Nemrég tartották éves közgyűlésüket, akkor beszélgettünk Bobory Zoltánnal, az egyesület elnökével.
2021.10.06. 10:12 |
Vörösmarty Társaság: élet a pandémia alatt és után - beszélgetés Bobory Zoltánnal

Teljes gőzzel készültünk a Határon túli magyar irodalom napjára. Tegnap, ma és holnap (október 5, 6, 7, a szerk.) együtt örülhetünk az újbóli találkozásnak.

- A pandémia ellehetetlenítette szinte az élet valamennyi területét. Igaz, bezárt szobában lehetett könyvet, verset írni, rajzolni, festeni, szobrot készíteni. De azért az Önök mindennapjainak is komoly hátrányt jelentett eme időszak, ugye?

- Amikor ránk köszöntött ez a „világháború”, akkor azonnal próbáltunk a körülményekhez alkalmazkodni, igyekeztünk mindent megtenni az adott körülmények között azért, hogy a társág működése a legkisebb csorbát szenvedje. Sajnos nem lehettek rendezvényeink, de azt szerettük volna, hogy a Vörösmarty Társaság neve folyamatosan forogjon az internet világában azok között, akik kíváncsiak a rendezvényeinkre.

Pályázatokat írtunk ki gyerekeknek, fiataloknak, nyugdíjasoknak. Meghirdettük a pandémia alatt született írások kiadását, ami sajnos nem valósult meg, mert nem lett rá pénz. Kiírtuk az Aranybulla díjat, amit a következő esztendőben szeretnénk átadni. Több kategóriában lehet pályázni, de csak egy Aranybulla díjat adunk át. Ez megismételhetetlen lesz a kerek évforduló miatt, de a különböző művészeti ágakban díjazzuk az első három helyezetteket.

- A határon túliakkal való kapcsolatot gáncsolta el leginkább a világjárvány?

- Igen, de igyekeztünk ezt a gondot is megoldani. A külhonból rendszeresen érkező vendégeink elküldték az előadásaikat, a szépművészeti alkotásaikat, így, ha kicsit másként, de megvolt a határon túliak irodalmi napja, bár nagyon sajnáltuk, hogy a jelenlétük nélkül, ám az adott körülmények között mégis jól sikerült. Nehéz volt a mögöttünk hagyott esztendő, mégis fontos és örömteli, hogy a társaság íróinak, költőinek a művei nem csupán a hazai, de a határon túli folyóiratokban is rendszeresen megjelentek. Voltam egy írótáborban, ahol kijelentették: társaságunk alkotói messze a legtöbbet publikálók voltak e nehéz időszakban.

- A nap nyáron Önökre is rásütött. Mennyire tudták kihasználni ezt a „napsütést”?

- A nyár az élet sok területén holtszezon, és nálunk sem volt ez másképp. Ebben az időszakban határoztuk el, hogy a Vár folyóiratunkat mindenképpen megjelentetjük. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert nem dúskálunk az anyagi javakban, de szerencsére különböző pályázatokban nyertünk anyagi forrásokat, és a Vár megjelenését örömünkre a város is támogatja, amiért köszönet a vezetőknek.

- Mit várnak az előttünk álló reményteljes, de a járvány miatt mégis bizonytalan időszaktól?

- Teljes gőzzel készültünk a Határon túli magyar irodalom napjára. Tegnap, ma és holnap (október 5, 6, 7, a szerk.) együtt örülhetünk az újbóli találkozásnak. Nagyon színes programot állítottunk össze nekik és az érdeklődőknek egyaránt. Lényegesnek tartjuk megszervezni a tavasszal elmaradt Lengyel irodalom napja Székesfehérváron rendezvényünket, erre is kaptunk a pályázatunknak köszönhetően pénzt. Készülünk a könyveink elmaradt bemutatására, több könyvről van szó, a tavasz nem engedte, hogy bemutassuk ezeket. A legfontosabb azonban, hogy a legnagyobb problémánkra találjunk megoldást, az életveszélyessé vált székhelyünk használatra vételre képes állapotba kerüljön. Nagy, nagy köszönet azoknak a kollégáknak, intézményvezetőknek, akik segítő kezet nyújtottak annak érdekében, hogy a rendezvényeinket máshol megtarthassuk.

Interjú

  1. 30 éve dolgozik az elesettekért

    Zsabka Attila 1994 októberében csatlakozott az akkoriban már két éve működő Kríziskezelő Központhoz és harminc éve tartozik hivatalosan munkakörébe a hajléktalanellátás. A tenni akarás, az elesettek felé fordulás, a segítségnyújtás azonban már előtte is része volt a mindennapjainak.

    2024.11.16.
  2. Interjú Patik Ferenccel

    Víziváros új önkormányzati képviselőjének Székesfehérvár az otthona, a szülővárosa, melynek rengeteget köszönhet, ezért is vállalkozott arra, hogy következő éveit a város és a városrész szolgálatára tegye fel. Patik Ferenc számára az Akóts-malom és a Fűtőerőmű területei is adnak bőven feladatot, folytatni kívánja a zöldfelületek növelését, a kereszteződések, zebrák biztonságosabbá tételét és a közbiztonság erősítését.

    2024.10.28.
  3. A felelősség most jóval több!

    A Köfém lakótelep tízemeleteseitől Ráchegy és Búrtelep kertvárosias utcáin át egészen Börgöndig húzódik Székesfehérvár legnagyobb választókerülete, amelynek minden négyzetméterét jól ismeri Békési Ferencné Ági.

    2024.10.25.
  4. Az együttgondolkodásban hiszek!

    Szontaghné Kovács Erika, Feketehegy-Szárazrét és Szedreskert megválasztott új képviselője már túl van élete első lakossági fórumán, ahol nyitottan, sok-sok kérdéssel és kéréssel fogadták őt a körzet lakói. A képviselő közel egy évtizeden át dolgozott a szociális szférában tevékenykedő civil szervezetekkel, így nem véletlen, hogy szociális tanácsnokként az ő mindennapjaikat is segítheti majd önkormányzati munkája során.

    2024.10.21.