1903. január 1-jén, azaz 120 éve indult el Székesfehérváron a villamosenergia-termelés, megkezdte működését a város első villanytelepe. Ez alkalom méltó megünneplése kapcsán a szakmai örökös SZÉPHŐ Zrt. a megőrzött képi emlékekből, az írásos feljegyzésekből és elkészített interjúkból egy több részes cikksorozattal, erőműbejárásokkal készül és hívja időutazásra az olvasókat a 2023-as év folyamán, hogy bemutassa a Király sori erőmű történetét, az idők folyamán változó szerepét.
Állami kézben a villanytermelés
1949 decemberében a jogi szabályozás kimondta, hogy a tíz alkalmazottnál többet foglalkoztató cégeket államosítják. Így került a közművekhez tartozó legnagyobb ipartelep állami kézbe, melynek akkori értéke 15 millió forint volt. Az új szolgáltató az Állami Villamosenergia Szolgáltató Nemzeti Vállalat Székesfehérvári Üzletigazgatóság lett. Ezután az erőművet a Várpalotai Erőművállalathoz, majd 1955-ben az ÉDÁSZ Székesfehérvári Üzletigazgatósághoz csatolták. Az energiatermelés az 50-es években lényeges változást nem mutatott, azonos színvonalon mozgott.
(Turbinacsarnok 1950-es évek – Koncz Dezső műszaki igazgató gyűjteményéből)
Megnövekedett hőigény a 60-as évektől
A termelésben lényeges változást az 1960-as év hozott, amikor a II. számú turbógépegységet kiselejtezve egy ellennyomásos turbina épült. A berendezéssel a turbináról távozó fáradt gőzt a távhőszolgáltatáshoz szükséges hőszükséglet fedezésére hasznosították. Ezt követően a hőszolgáltatás egyenletes növekedésnek indult, a villamos energia termelése némileg csökkent. Az 1966-ban leállított és bontásra ítélt IV. számú turbinát átalakították rontott vákuumú üzemre. Újraindítása után javította a hőfelhasználás hatékonyságát, amire a városi szintű távfűtés indulásakor nagy szükség volt.
(Olajtüzelésű kazánok - Koncz Dezső műszaki igazgató gyűjteményéből)
A nagypaneles építési technológia megjelenésével felgyorsult a lakóházak kivitelezése. A fellépő igények lekövetése érdekében 1968-ban három darab, tíz tonna/óra teljesítményű, olajtüzelésű gőzkazán került beüzemelésre a fűtőerőműben. Ezek a berendezések azonban nem voltak alkalmasak a turbinák meghajtására, feladatuk a fűtőturbina által előmelegített víz további melegítése volt.
1968-tól 2000 decemberéig az erőmű fűtőolaj-tüzelésű volt. A külön erre kialakított vasúti vágányon éjszakánként szállították, majd fejtették le a tüzelőanyagot. A pakura kezelése körülményes volt, mert csak melegítve lehetett dolgozni vele. Ha kihűlt, megdermedt, éppen ezért a pakuravezeték mellett gőzkísérő cső volt beépítve, amely gondoskodott az anyag melegen tartásáról. A melegítéssel cseppfolyós állapotban kellett tartani, csak így tudták szivattyúzni.
Az 1970-es évektől ugrásszerűen jelentkező távfűtési igény ismét fókuszba állította a bővítés kérdését. A város központjához közeli fűtőerőmű elsősorban a lakótelepi fűtési igényeket tudta kielégíteni, a város peremén elhelyezkedő, ipari szereplők hőellátása a távolság miatt nem tudott megvalósulni. 1980 táján már közel tízezer otthon fűtését és melegvíz-ellátását kellett biztosítani városszerte. A lakásszám folyamatos növekedésével lépést tartó városi hőigények szükségessé tették a fűtőerőmű további fejlesztését. Új vízlágyító berendezés és a 80-as évek első felében 4 db, egyenként 40 MW hőteljesítményű, pakuratüzelésű, PTVM típusú forróvízkazán létesült a Király soron. Az 1990-es évek elejére megtörtént a hőtermelési rendszer számítógépes automatizálása. 1994-ben az egyik elbontásra került, leselejtezett forróvízkazán helyére 2 db horvát gyártmányú, 20 MW teljesítményű forróvízkazánt telepítettek.
(Kazán telepítése 1994 – Fűtőerőmű Kft archív)
Gáztüzelés bevezetése
1992-ben az ÉDÁSZ Rt. a Király sori fűtőerőművet Székesfehérvári Fűtőerőmű Kft. néven önálló gazdasági társaságba szervezte.1995 nyarán bírósági per kezdődött a Fűtőerőmű tulajdonlásáért az ÉDÁSZ Rt. és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata között. Az ügyről végül a legfelsőbb bíróság határozott, mely döntés értelmében 2000. július 1-jével az erőmű tulajdonosa hivatalosan is Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata lett. Az öt évig húzódó jogvita időszakában az erőműben elmaradtak a fejlesztések, azonban kisebb előkészületek történtek a korszerűbb, gázüzemű működéshez. A tulajdonosváltást követően a DDGÁZ Rt.-vel megkötött szerződés következményeképp az események felpörögtek. Első körben három forróvízkazán átállítása történt meg vegyes tüzelésűre, tehát fűtőolajjal és gázzal is üzemelhettek, így 2000 decemberében megkezdődött a gázüzemű forró víz előállítása. 2001 II. félévére készült el egy PTVM kazán gázüzemre való átalakítása. Teljes csőcserét végeztek és beépítésre került egy új SAACKE égő is. Őszre gáztüzelésűre állítottak át egy további kazánt, valamint hőhasznosító felületekkel bővíttették ki, amivel javították a berendezés hatásfokát. A földgáz bevezetésével a kazánok egy költségkímélőbb és lényegesen környezetkímélőbb tüzelőanyagra álltak át. A fűtőolaj már csupán biztonsági tartalékul szolgált.
Fejlesztések a Bakony utcában
2004-ben a hőtermelés fejlesztése céljából befektetési megállapodás jött létre, melynek következtében a Fűtőerőmű 49%-a magántulajdonba került. A szerződés értelmében 2006-ra megépült a Bakony utcában egy új fűtőerőmű 6 db, egyenként 3+3 MW villamos és hőteljesítményű, Jenbacher típusú gázmotorral.
A Tóvárost ellátó fűtőműbe 2 db hasonló gépcsoport került telepítésre, és kiépült a két telephely összekötését szolgáló távvezeték. A projekt keretében a SZÉPHŐ hosszútávú szerződést kötött a Fűtőerőmű Kft.-vel a termelt hő átvételére.
2014-ben Székesfehérvár Önkormányzata megvásárolta a felszámolás alá került Fűtőerőmű Kft. vagyonelemeit, és július 1-jével a SZÉPHŐ Zrt. vagyonkezelésébe adta. Ezzel egy kézbe került a hőtermelés és a hőszolgáltatás, amelynek számos előnye van: nőtt az üzembiztonság, a hatékonyság és gazdaságosabb lett az üzemvitel.
A fűtőerőmű életpályájának utolsó szakasza
Az átvett vagyonelemek állapota és kora a biztonságos hőszolgáltatás érdekében jelentős beruházásokat tett szükségessé. Székesfehérvár Önkormányzata 2016. novemberében döntött a Király sori hőtermelés ütemezett megszűntetéséről, valamint decentralizált hőtermelő egységek kiépítéséről. Megkezdődött a tervezés, a kivitelezés, aminek eredményeképpen megújult a szedreskerti kazánház 3×5 MW hőteljesítménnyel, a Bakony utcában 3 db 20 MW-os kazán létesült, míg a tóvárosi fűtőerőműben egy gázmotor felújítása és egy meglévő kazán üzembe helyezése valósult meg.
A korszerű berendezésekkel lényegesen magasabb hatásfokkal állítható elő a szükséges hőmennyiség, ami a gázfelhasználás és a CO2 -kibocsátás csökkenésében mutatkozik meg. Az itt végbement fejlesztésekkel a székesfehérvári távhőellátás oly mértékben stabilizálódott, hogy a 120 éves Király sori erőmű még működőképes hőtermelőire legfeljebb tartós, nagy hidegek vagy komolyabb üzemzavar esetén lehet szükség. A több hőtermelő-telephely tovább növeli az üzembiztonságot, lehetővé teszi a távhőrendszer jobb kihasználását, a veszteségek minimalizálását.
