-
584 éve, 1440. július 17-én koronázták királlyá I. Ulászlót Székesfehérváron
1440. július 17-én koronázták meg I. Ulászló királyt. Uralkodását beárnyékolta az országot megosztó polgárháború, amit a két hónappal korábban megkoronázott V. László hívei ellen vívott meglehetősen rövid uralkodása alatt.
2024.07.17. -
861 éve koronázták
Lászlóról a hazai hagyományból tudjuk: 1163. január 14-én, uralkodása hatodik hónapjának betöltése előtt hunyt el, ezért koronázását nem lehet 1162. július 15-e elé keltezni. Későbbre viszont nem érdemes, hiszen Bizáncból hat hét alatt meg lehetett szervezni a királyváltást. Ily módon ezt a napot jó okkal jelölhetjük meg II. László (ellen)király (1162–1163) koronázási idejének.
2024.07.15. -
Török kori emlékek
Székesfehérvár török kori emlékeit ismerhetjük meg azon az ismeretterjesztő sétán, melyet a Tourinform Iroda szervez június 29-én, szombaton 10.00 órától. A részvételhez előzetes regisztrációt kérnek.
2024.06.27. -
Szent László napja
I. László király Hunyadi Mátyásig a legnépszerűbb magyar uralkodó volt, számos népmonda hőse, akinek népszerűsége egyszerre volt töretlen a dinasztián, a főúri és főpapi eliten belül és a nép körében. Ha életét és utóéletét egyszerre tekintjük át, akkor ő volt az egyetlen királyunk, aki szentet avatott és szentté avattatott.
2024.06.27.
584 éve, 1440. július 17-én koronázták királlyá I. Ulászlót Székesfehérváron
![584 éve, 1440. július 17-én koronázták királlyá I. Ulászlót Székesfehérváron](/_upload/images/news/60229/ulaszlo01.jpg)
Miután 1439. október 27-én Habsburg Albert magyar király (1437–1439) váratlanul elhunyt, az ország ismét uralkodó nélkül maradt. A trónutódlás megoldatlansága következtében hamarosan polgárháború kerekedett, mivel a várandós özvegy királyné mellé tömörülőkkel szemben a magyar rendek küldöttsége 1440. március 8-án a 16 éves lengyel III. Ulászló királyt (1434–1440) hívta meg a magyar trónra. Bár Ulászló meghívásához Erzsébet királyné színleg maga is hozzáhárult, és tárgyalások folytak Ulászlóval kötendő házasságáról is, valójában időt akart nyerni a maga, és időközben megszületett fia, a későbbi V. László király számára, akit 1440. május 15-én Székesfehérvárott a Visegrádról ellopott Szent Koronával az esztergomi érsek megkoronázott. Mire tehát Ulászló Budára ért, formailag törvényes módon megkoronázott királya volt az országnak.
A magyar rendek ugyanakkor nem kívánták egy csecsemőre bízni a török által fenyegetett ország vezetését, ezért június 29-én arra hivatkozva, hogy ehhez a koronázáshoz nem járultak hozzá, érvénytelennek nyilvánították a gyermek felkenését, kimondva azt az új alapelvet, hogy „a királyok koronázása mindenkor az országlakosok akaratától függ, a korona hatékonysága és ereje pedig az ő hozzájárulásukban rejlik”. Erzsébet királyné ugyanis a koronát és a gyermek László királyt a későbbi III. Frigyes német-római császárhoz (1452–1493) menekítette, annak védelme és gyámsága alá helyezve őket. Szent István koronájának hiányában tehát a magyar szokásjog szerint nem lehetett volna Ulászlót törvényesen királlyá koronázni. A rendek ezért azt is kinyilvánították, hogy az eredeti korona hozzáférhetetlensége miatt annak minden „hatékonyságát, misztériumát és erejét” átruházzák egy másik, Szent István fejereklyetartójáról levett koronára, s addig, amíg a régit vissza nem szerzik, a királyokat eme új koronával kell felavatni. A ceremónia minden egyéb eleme megfelelt a magyar szokásoknak: Szécsi Dénes esztergomi érsek kente fel az új uralkodót Székesfehérvárott, a koronázó templomban.
Ulászló ilyen módon történt felavatása ideológiailag nagy jelentőségű lépés volt. Először kérdőjelezte meg a trón legitim öröklésének elvét, és fejezte ki a rendek felsőbbségét a királyi hatalommal szemben.
Az írást Teiszler Éva, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársa készítette.