-
80 éve történt
Székesfehérvár bevételéért 1944 december 22-én indult meg a szovjetek támadása és a következő napon már ők birtokolták városunkat. Az ezt követő három hónap szinte a földi pokol volt Fehérváron, megannyi szomorú történettel. Egészen 1945 március 22-éig elkeseredett összecsapások színtere volt a város. A legszörnyűbb tettekről beszámolók maradtak fent, fotók ezekben a hetekben nem nagyon készültek.
2024.12.22. -
Ezen a napon hunyt el 1437-ben Zsigmond magyar király
Luxemburgi Zsigmond IV. Károly német-római császár (1355–1378) negyedik feleségétől, Pomerániai Erzsébettől származó fia volt. Károly császár négy házassága igen termékenynek bizonyult. Öt leánya és hét fia született, de az utóbbiak közül mindössze hárman érték meg a felnőtt kort.
2024.12.09. -
Mátyás kori bazilika digitálisan
A XV. századi Európa egyik legnagyobbjának számító templomát, a székesfehérvári koronázóbazilikát mutatja be az a szerda este megnyílt kiállítás, amely Szabó Zoltán építész több évtizedes munkáján alapul. A digitális technológia segítségével három dimenzióban elevenedik meg a hatalmas, középkori bazilika, amelyet a látogatók egy alkalmazás segítségével akár körbe is járhatnak.
2024.11.27. -
Világháborús harckocsik
Dr. Számvéber Norbert alezredes, a Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár igazgatója előadásával folytatódik a Székesfehérvár és Fejér vármegye 1944/45-ben című szabadegyetemi programsorozat. A Kodolányi János Egyetem Rákóczi utcai helyszínén november 28-án, csütörtökön 18 órakor kezdődő eseményen az 1944-45-ben Fejér vármegyében hadban álló harckocsikat ismerheti meg a hallgatóság.
2024.11.27.
584 éve, 1440. július 17-én koronázták királlyá I. Ulászlót Székesfehérváron
Miután 1439. október 27-én Habsburg Albert magyar király (1437–1439) váratlanul elhunyt, az ország ismét uralkodó nélkül maradt. A trónutódlás megoldatlansága következtében hamarosan polgárháború kerekedett, mivel a várandós özvegy királyné mellé tömörülőkkel szemben a magyar rendek küldöttsége 1440. március 8-án a 16 éves lengyel III. Ulászló királyt (1434–1440) hívta meg a magyar trónra. Bár Ulászló meghívásához Erzsébet királyné színleg maga is hozzáhárult, és tárgyalások folytak Ulászlóval kötendő házasságáról is, valójában időt akart nyerni a maga, és időközben megszületett fia, a későbbi V. László király számára, akit 1440. május 15-én Székesfehérvárott a Visegrádról ellopott Szent Koronával az esztergomi érsek megkoronázott. Mire tehát Ulászló Budára ért, formailag törvényes módon megkoronázott királya volt az országnak.
A magyar rendek ugyanakkor nem kívánták egy csecsemőre bízni a török által fenyegetett ország vezetését, ezért június 29-én arra hivatkozva, hogy ehhez a koronázáshoz nem járultak hozzá, érvénytelennek nyilvánították a gyermek felkenését, kimondva azt az új alapelvet, hogy „a királyok koronázása mindenkor az országlakosok akaratától függ, a korona hatékonysága és ereje pedig az ő hozzájárulásukban rejlik”. Erzsébet királyné ugyanis a koronát és a gyermek László királyt a későbbi III. Frigyes német-római császárhoz (1452–1493) menekítette, annak védelme és gyámsága alá helyezve őket. Szent István koronájának hiányában tehát a magyar szokásjog szerint nem lehetett volna Ulászlót törvényesen királlyá koronázni. A rendek ezért azt is kinyilvánították, hogy az eredeti korona hozzáférhetetlensége miatt annak minden „hatékonyságát, misztériumát és erejét” átruházzák egy másik, Szent István fejereklyetartójáról levett koronára, s addig, amíg a régit vissza nem szerzik, a királyokat eme új koronával kell felavatni. A ceremónia minden egyéb eleme megfelelt a magyar szokásoknak: Szécsi Dénes esztergomi érsek kente fel az új uralkodót Székesfehérvárott, a koronázó templomban.
Ulászló ilyen módon történt felavatása ideológiailag nagy jelentőségű lépés volt. Először kérdőjelezte meg a trón legitim öröklésének elvét, és fejezte ki a rendek felsőbbségét a királyi hatalommal szemben.
Az írást Teiszler Éva, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársa készítette.