Székesfehérváron az 1944 december 22-től egészen 1945 január 21-ig tartó, első szovjet megszállás időszaka alatt rettenetes és kegyetlen bűnöket szenvedtek el az akkori fehérváriak. A szovjetek által végrehajtott rémtettek, a brutalitás és a lakosság ellen irányuló kegyetlenség egyike volt a második világháború legszörnyűbb eseményeinek. Az alábbi írást csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk!
A fenti kép 1945 január 21 és 23 között készült Fehérvár belvárosáról, valószínűleg a Karmelita templom tornyából. A 80 éve történt sorozatunk a következő napokban foglalkozik majd azzal, hogyan foglalták vissza 1945 január 21-22-én a németek a Konrád hadművelet részeként Székesfehérvárt és milyen, az alábbiakhoz hasonló szörnyű bűnöket vettek jegyzőkönyvbe az akkori detektívek.
A szovjet előrenyomulás és a város elfoglalása után több esetben is dokumentálták a civilek, főleg a nők és gyermekek ellen elkövetett erőszakos cselekményeket.
A szovjet csapatok bevonulásakor számos nő és lány esett áldozatul szexuális erőszaknak. A szemtanúk beszámolói alapján a katonák csoportosan követtek el ilyen cselekményeket, különösen az első napokban (1944 december 22-től), amikor a város még nem volt teljesen biztosítva és a fegyveres összecsapások után a katonák dühüket a helyi lakosságon vezették le. Dédszülei, nagyszülei biztosan többeknek meséltek olyan történeteket azokról az időkről, hogy a lányokat sokan korommal kenték össze és bújtatták, nehogy megtalálják őket a kegyetlen keleti harctérről érkezett szovjet katonák.
Bejczy Gyula akkori püspöki titkár naplójában olvashatjuk az alábbi részletet: "...hat óra előtt újra hívat Bergendy igazgató úr, hogy most meg két orosz katona 15 leányt óhajt elvinni a pincéből. Azt állítják, hogy munkára kellenek a leányok... - Rohanok ismét a városházára. Jön a segítség, igazoltatás, minek az a következménye, hogy mindkét orosz atyafit elviszik a parancsnokságra, a leányok pedig nyugodtan maradhatnak..." A teljes napló ITT olvasható el!
Gróf Andrássy Imréné, született Stella Kuylenstierna 1948-ban írt, Ég a puszta címmel kiadott memoárjában számol be arról a székesfehérvári rémtettről, hogy a szovjet katonák a Székesegyházba terelték a nőket és lányokat, ahol csoportos nemi erőszakot szenvedtek el.
„Személyesen beszéltem anyákkal, akiket gyermekeik szeme láttára erőszakoltak meg, lányokkal, akiket anyjuk szeme előtt becstelenítettek meg. Az oroszok között sok szadista és kéjgyilkos is akadt. A templomban láttam egy 11 éves lány holttestét, akit harminchat altesti késszúrással öltek meg." - idézi fel emlékirataiban Gróf Andrássy Imréné.
A háborús válsághelyzetekben, amikor a hadseregek bevonulnak egy városba, gyakran előfordult, hogy a helyi lakosságot kifosztották. Székesfehérváron is több esetben történt, hogy a szovjet katonák kifosztották a házakat, és értéktárgyakat, élelmiszert, valamint egyéb személyes holmikat vittek el. Ezen kívül több beszámoló szerint civilek, akik megpróbáltak ellenállni vagy csak rossz helyen voltak, értelmetlen gyilkosságok áldozatai lettek.
Gróf Andrássy Imréné írja le a Paulini házaspár esetét is, akik rosszkor voltak rossz helyen és áldozatául estek a kegyetlen lincslésnek. „Számomra Fehérváron a legmegrázóbb látvány mégis a Paulini házaspár holtteste volt. Én takartam le őket egy lepedővel. Ennek az elbűvölő művészházaspárnak az életművét Gyöngyösbokrétának nevezték. Körbejárták a magyar falvakat, és felkutatták a népművészet ifjú tehetségeit. Énekből, zenéből, táncból és a legszebb viseletekből Gyöngyösbokrétát kötöttek, amelyet aztán fiatal fiúk és lányok mutattak be minden évben Budapesten egy olyan előadás keretében, amely a bensőségesség és a természetes báj tekintetében párját ritkította. A Göngyösbokréta szimfóniává terebélyesedett, valóságos pásztorjátékká, amely legtöbbször a könnyekig meghatotta nézőit. Paulininét egy korábbi támadás után az oroszok egyszer már megerőszakolták. A házaspár méregtablettákat szerzett be arra az esetre, ha ismét fenyegetné őket ez a megaláztatás. A méreg nem volt elég erős. Az oroszok újra megerőszakolták az asszonyt, mielőtt elvesztette volna eszméletét, és férjének még látnia kellett a martalócok alatt vonagló feleségét, mielőtt meghalt volna. Soha nem felejtem el haláltusától eltorzult arcukat, de nem felejtem el a Gyöngyösbokrétát sem.”
A 10-12 éves lányoktól kezdve 70 éves nőkig nem válogattak a szovjetek. A legfiatalabbak és a legidősebbek sokszor meghaltak. Többeket, akik ellenálltak vagy védelmezték a nőket, agyonlőttek. Voltak esetek, mikor 20-30 orosz katona egymásután becstelenített meg 1-1 nőt. A tömeges nemi erőszakok következtében a nemi betegek száma is ugrásszerűen megemelkedett. (Forrás: Belvedere Meridionale)
Gyújtogatások és civil áldozatok
A szovjet előrenyomulás során gyakran előfordult, hogy a katonák felgyújtották a házakat, különösen azokat, amelyekben ellenálltak, vagy ha az ott élők a német vagy a magyar honvédség tagjai voltak. Az ilyen erőszakos cselekmények még inkább fokozódtak a város teljes elfoglalása után, és a harcok következtében Székesfehérvár jelentős része is romba dőlt.A dokumentációk alapján a szovjet katonák nemcsak a város házait rongálták értelmetlenül, hanem egyes esetekben civileket is kivégeztek. Az elfogott személyeket, különösen azokat, akiket "ellenállóknak" tartottak, vagy akik valamilyen módon felkeltették a katonák figyelmét, gyakran bántalmazták és megölték.
Tragikus örökséget hagytak a túlélőkre
Bár nem minden szovjet katona vett részt ilyen rémtettekben, számos jelentés szerint sokan közvetlenül vagy közvetve hozzájárultak a helyi lakosságot ért atrocitásokhoz. A város elfoglalása után a szovjetek a fent leírtakhoz hasonlatos brutális visszaéléseket követtek el, amelyek később háborús bűnökként váltak ismertté.
Székesfehérváron 1944 karácsonya környékén a szovjet csapatok által elkövetett atrocitások és rémtettek különösen kegyetlenek voltak. A nők szexuális bántalmazása, a civilek meggyilkolása, a lakások kifosztása és a város romba döntése mind hozzájárult a háború ezen szakaszának borzalmas eseményeihez és traumatikus örökséget hagytak.
Gyakori eset volt, hogy a szovjetek az utcán a járókelők közül fogdosták össze a málenkij robotra elhurcoltakat. Egy férfit például szovjet katonák állították meg igazoltatásra, majd elvették csizmáját és egy katonai gumicsizmát kapott helyette. Amikor ezt szóvá tette, elvezették sáncásásra. Egy hétig nem tudtak róla semmit. Mire megtalálták, a lábai már teljesen elfagytak.
80 éve történt - eddig megjelent írások
