80 éve történt cikksorozatunkat még 2024 szeptember 19-én, a Székesfehérvárt ért első légitámadás nyolcvanadik évfordulóján kezdtük. Az addig békés város ezen a kora őszi napon szembesült először a háború borzalmaival. (A sorozat eddig megjelent írásait a cikk alján találja.)
Megannyi borzalom után harmadszor is a front kellős közepén
A németek 1945 március 6-án indított "Tavaszi ébredés" hadművelete március 15-én kifulladt és rá egy napra március 16-án megkezdte ellentámadását a Vörös Hadsereg. Nyolcvan évvel ezelőtt március 20-án este a IV. SS-páncéloshadtest parancsnoksága megkezdte Székesfehérvár fokozatos kiürítését , az egyetlen járható úton át, Sárpentelén és Sárszentmihályon keresztül Veszprém felé.
Német csapatok a Vasútállomáson 1945-ben a "Tavaszi ébredés" hadművelet előtt.
Az észak-északkeletrõl támadó 21. szovjet gárdalövészhadtest csapatai benyomultak Székesfehérvárra. Pusztító utcai harcok voltak a városban maradt 5. SS „Wiking” páncéloshadosztály csapataival, akik lépésrõl-lépésre vonultak vissza a város délnyugati része felé. A német utóvédek még 1945 március 21-én a délutáni órákig harcoltak a város déli részén. Ekkor jelentette Karl Urlich SS-Standartenführer az 5. SS-páncéloshadosztály parancsnoka, hogy Székesfehérvárt tovább nem tudják tartani és elrendelte a város teljes kiürítését.
A lemaradozott német utóvédek március 22-én este nyolc óráig tartották a Vasútállomás környékét.
Kilőtt szovjet tank Székesfehérváron 1945-ben. Talán ez az egyik legborzalmasabb, a különböző archívumokban fellelhető fehérvári kép közül, ami a háború szomorú valóságát örökítette meg.
80 évvel ezelőtt, 1945 március 22-én este jelentette a 21. szovjet gárdalövészhadtest, hogy Székesfehérvárt végleg elfoglalták. Harmadszorra volt már súlyos harcok színhelye a város, ami mérhetetlen pusztítást okozott testben, lélekben, az épített és a zöld környezetben egyaránt.
Székesfehérvár a harcok elvonultával borzalmas képet mutatott
A kórház épülete 1945 tavaszán.
A Magyar Városok Országos Szövetsége felmérése alapján Székesfehérvár a háborús pusztítások mértékét tekintve, Debrecen és Hatvan városok után, a harmadik helyen állt. Ezen statisztika alapján Székesfehérváron a háborús épületkárok meghaladták a 29,75%-ot. A késõbb készített pontosabb adatok ennél nagyobb értéket mutatnak: miszerint 41,44%-os pusztulást állapítottak meg.
A város 7842 épületébõl 813 teljesen elpusztult, 2788 súlyosan megsérült és lakhatatlanná vált, 4241 részben sérült meg, illetõleg részben vált lakhatatlanná.
Az üvegkár 100%-os volt. A városi közmûvek szintén jelentõs károkat szenvedtek, különösen a villanytelepet érték súlyos sérülések.
Kilőtt tankok a Havranek József utcában 1945 tavaszán.
Igen nagy pusztulást szenvedtek a város belsõ és külső útjai, valamint az utakon lévő műtárgyak, parkok és ligetek egyaránt.
A város útjai mellett található 6000 darabos faállomány szinte teljesen elpusztult, mindössze 500 darab élte túl a harcok végét.
Súlyos károkat szenvedett a város mezõgazdasága is. Az állatállományra vonatkozó adatok: „a háború elõtt végzett összeírások adatai szerint a városban 2858 darab szarvasmarha, 2130 darab ló, 4532 darab sertés volt, és ebbõl az állományból a felszabadulás idõpontjában alig 200 darab szarvasmarha, néhány darab ló volt, a sertésállomány pedig úgyszólván teljesen elpusztult. A város határának szántóterülete kereken 13690 kat. hold volt. Ebből teljesen hasznavehetetlen, gránáttölcséres, bunkeros és lövészárkokkal teljesen átszabdalt terület lett 3150 kat. hold."
A kilőtt tankok egyik gyűjtőhelye a Zichy liget volt a front elvonultával.
1945 végéig a különbözõ aknaszedõ különítmények 81.931 darab robbanótestet tettek ártalmatlanná és a mai napig városszerte előbukkanak még a földből második világháborús bombák, gránátok és egyéb robbanószerkezetek.
A fehérvári születésû író, Jankovich Ferenc ezt írta a város határában látottakról: „a ronggyá tépett természet, a letördelt fák nyers húsa, az öszszetépett erdõk, a kilyuggatott szántóföldek, tele géproncsokkal, felpuffadt dögökkel, árokba dõlt lajtokkal, ottfelejtett aknavetõkkel... mindez oly érzést kelt a szemlélõdõben, mintha elköltözött volna az élet.”
1945 március 22-én ugyan lezárultak a második világháborús harcok Székesfehérváron, de a károk összegzése és a város valódi állapotának felmérése jó pár hónapig tartott még.
"Amikor az ideiglenes városi bizottság a város vezetését kezébe vette, Fehérvár a legteljesebb elesettség képét mutatta. Épületei romhalmazok, vagy jelentős részben súlyosan megrongáltak voltak. Lakossága a négy hónapi ostromtól és hadműveletektől megviselve számban is annyira leapadt, hogy a közel 50 ezer lakosú városunknak alig több mint 12 ezer lakosa volt a felszabadulás időpontjában." - írja Dr. Gáspár János, Székesfehérvár polgármestere az 1945. évi jelentésében, megjegyezve azt is, hogy 1945 március 22-ére a város pénztára egyetlen fillér nélkül, teljesen üresen maradt. Ilyen körülmények között a városvezetés elképzelhetetlen nehézségekkel küzdött annak érdekében, hogy a város lakosságának élelmezését, és lakásszükségletét a lehető legcsekélyebb mértékben is biztosítani tudja.
Búr telepi utca 1945 tavaszán.
Szintén dr. Gáspár János polgármester jelentésében szerepel, hogy a fehérvári civil áldozatok száma megközelítette az 1200 főt, a hadműveletek következtében a város 7198 lakóháza közül 799 lakóház teljesen romba dőlt, 5140 lakóház szenvedett súlyosabb sérülést. A város belutai 27%-ban, külutai 34%-ban rongálódtak meg. Az ipari üzemek elszenvedett károsodását még az 1946. évi jelentésben sem tudták pontosan felmérni. Beszédes adat, hogy míg 1938-ban az ipari üzemek biztosított munkavállalóinak száma elérte a 4500 főt, addig ez a szám a háború utáni évben mindössze 1946 főt tett ki.
Kattintson a képre a galéria megnyitásához!
Nyolcvan éve történt - képeken a II. világháború pusztítása Székesfehérváron
A fehérvári háborús áldozatok között mindenképpen meg kell említeni a Fejér megyei zsidóság pusztulását is. Az 1941-es népszámlálási adatok szerint a megyében 4433 fõ izraelita vallású élt. Ebbõl Székesfehérváron 2075 fő. A holokauszt tragédiáját és a deportálások poklát összesen 564-en élték túl a megyében, melybõl 289-en voltak Székesfehérváriak. (Székesfehérvárról 1944. június 14-én indultak a vagonok az auschwitzi haláltáborba Dr. Hirschler Pállal a város tudós rabbijával együtt. A tettek megmaradnak - Dr. Gergely Anna által jegyzett történelmi háttér Csitáry G. Emil Székesfehérvár polgármestere és Dr. Láng Dezső székesfehérvári orvos visszaemlékezéseivel - LETÖLTHETŐ )
Ezeket az adatokat is alapul véve Székesfehérvár háborús áldozatainak száma bőven négyezer fő fölé tehető, nem számolva azokat a fiúkat, férfiakat, akik a harcok során katonaként haltak meg. Az adatok és minden egyes szám mögött azonban emberek, korabeli fehérvári családok, gyerekek, nők, anyák és apák sorsa, több mint négyezer tragikus történet húzódik. Az elhunytakra, a megkínzott és megbecstelenített korabeli fehérváriakra, az elhurcoltakra, a derékba tört életekre és az addig elképzelhetetlen pusztításra emlékezünk írásunkkal.
A 80 éve történt cikksorozatunk eddig megjelent írásai
