-
584 éve, 1440. július 17-én koronázták királlyá I. Ulászlót Székesfehérváron
1440. július 17-én koronázták meg I. Ulászló királyt. Uralkodását beárnyékolta az országot megosztó polgárháború, amit a két hónappal korábban megkoronázott V. László hívei ellen vívott meglehetősen rövid uralkodása alatt.
2024.07.17. -
861 éve koronázták
Lászlóról a hazai hagyományból tudjuk: 1163. január 14-én, uralkodása hatodik hónapjának betöltése előtt hunyt el, ezért koronázását nem lehet 1162. július 15-e elé keltezni. Későbbre viszont nem érdemes, hiszen Bizáncból hat hét alatt meg lehetett szervezni a királyváltást. Ily módon ezt a napot jó okkal jelölhetjük meg II. László (ellen)király (1162–1163) koronázási idejének.
2024.07.15. -
Török kori emlékek
Székesfehérvár török kori emlékeit ismerhetjük meg azon az ismeretterjesztő sétán, melyet a Tourinform Iroda szervez június 29-én, szombaton 10.00 órától. A részvételhez előzetes regisztrációt kérnek.
2024.06.27. -
Szent László napja
I. László király Hunyadi Mátyásig a legnépszerűbb magyar uralkodó volt, számos népmonda hőse, akinek népszerűsége egyszerre volt töretlen a dinasztián, a főúri és főpapi eliten belül és a nép körében. Ha életét és utóéletét egyszerre tekintjük át, akkor ő volt az egyetlen királyunk, aki szentet avatott és szentté avattatott.
2024.06.27.
A lovagkirály szentté avatásáról szóló írással emlékezik a Várostörténeti Kutatóközpont
![A lovagkirály szentté avatásáról szóló írással emlékezik a Várostörténeti Kutatóközpont](/_upload/images/news/64650/sztl-2.jpg)
„Boldog László király kiragyogva kimagaslott Magyarország királyainak fényes nemzetségéből. […] alkotóereje szorgalmából azon években, midőn uralkodott, az állam, sőt az egész Pannónia annyira rendezetten s meggyarapodva virágzott, hogy boldog István király ideje óta törvények, szabadság és bőség tekintetében soha még ily csodálatosan nem csillogott.” – így jellemzik a Szent László-legenda kezdő mondatai az egykori uralkodót. I. László király élete 1095 nyarán ért véget. Az 56–58 éves kort ért Szent Istvántól alig lemaradva, mintegy 55 esztendősen tért meg őseihez, ami a dinasztián belül nem volt szokványos.
Az Árpád-ház több tagja Székesfehérvárt választotta végső nyughelyéül. Ezt a szokást I. (Szent) István (997–1038) vezette be, aki egyszerre volt az utolsó magyar nagyfejedelem és az első magyar király. Mindazonáltal idő kellett, míg a fehérvári temetkezésből valódi szokás, hagyomány kerekedett. László sem Fehérvárt választotta végső nyughelyéül. (…) Felmerül a kérdés, hogy miért kellett Szent István sírba helyezése, 1038 után egészen 1116-ig várni a következő uralkodói temetésre Székesfehérvárott. XI. századi királyaink testét ugyanis mind máshová helyezték végső nyugalomra: Lászlóhoz hasonlóan általában oda, ahol egyházat alapítottak (illetve láttak el adománnyal) ….
Szabados György és Teiszler Éva, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársai írásának folytatását a várostörténeti Kutatóközpont közösségi oldalán olvashatják.