Tanulás helyett gitározott és saját erősítőt épített, Sopronból jött, éltanuló volt, tévészerelő, villamosmérnök és számítástechnika tanár lett, igazgatóként egy nemzetközi diákcsere program bázis iskoláját vezeti. Lovranits Józsefet érdekli a csillagászat, a gasztronómia, a repülés és a bűvészkedés is.
Sopronban született, de Székesfehérvár jobban érdekelte, mert itt volt a magyar szilícium völgy, a Videoton, és a mikroelektronikába szerelmes volt.
A pedagógiai indíttatás családi, Miklós bátyám volt a példakép, a másik nagybátyám Szombathelyen a Nagy Lajos gimnáziumban volt igazgató helyettes, ő egy matek könyvet is írt, az volt az érdekes hogy ő két kezes volt. Tehát írt jobb kézzel, és ha elfáradt, folytatta ballal. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy más legyek.
Milyen szakon végeztél?
Többfélén. Először villamosmérnök tanár, Budapest Kandó. Aztán számítástechnika tanár, Debrecen. Végül közoktatás vezető, Műszaki Egyetem. A harmadik diplomám az már Summa Cum Laude volt, de addigra már meg kellett öregedni. Rettenetesen megviselt a kamaszkor, lusta voltam, mint az iszap. Főleg gitároztam és készülékeket építettem tranzisztorokból, a történelem meg a földrajz abszolút nem érdekelt, de tanár akartam lenni. Fogtam magam és elmentem az akkori Járási Tanácsra. Akkoriban kevés volt a tanár, létezett ilyen, hogy képesítés nélküli, a falvakban ilyenek mentek, és miután nekem a Miklós volt a minta, mondom én is elmegyek egy pici faluba és majd megváltom a világot. Szóval bementem a Járási hivatalba és mondom az előadónak, hogy én tanár akarok lenni falun. Hát majd a plafonig ugrott az örömtől, ilyen fiatal és férfi, tanár akar lenni. Már el is kezdtünk egyezkedni, mit tanítana szívesen, földrajzot? Hát mondom, azt úgy utálom, nem. Történelem? Azt se, kiderült, hogy én semmit sem szeretek. Így aztán én nem lettem képesítés nélküli tanár. Mert az iskolákat untam, vártam a szüneteket, nem kötött le. Tehát amikor megadatott nekem, hogy később a gimnáziumban tantervet készítsünk, megengedtek egy bizonyos fokú szabadságot,azaz nem volt kötelező jellegű Nemzeti Alaptanterv, ajánlás volt, de ettől eltérhettem.
Az, hogy te annyira nem szerettél bizonyos dolgokat, befolyásolt a további életedben? Úgy,mint pedagógussá, igazgatóvá válás, toleránsabbá váltál a diákokkal szemben?
Persze, viszont komoly probléma ám, hogy a jó tanulókból lesznek a tanárok. És azt hiszik, hogy a rossz tanuló egy gazember, pedig nem.
Később többedmagaddal új "birodalmat" alapítottál..
Ennek az előzménye hosszú volt. Éjszakákat töltöttem azzal, hogy olvastam és írtam. Olvastam, hogy egyes alternatív iskolák hogyan működnek, és írtam arról, hogy mit kellene kihagyni a leendő iskolámból. Szép lassan kiderült, hogy a mai magyar porosz mintára épült iskola tele van negatív emóciókat kiváltó szituációkkal, aminek negatív hatása van. Azt hisszük, hogy a szidás majd munkára bír, ez nem így van. Azt hisszük, hogy a váratlanul lecsapó feleltetés nyomán majd minden nap tanulnak a gyerekek, ez nem így van. Aki nem tanul, az nem tanul, üthetem. Összeírtam azokata negatív emóció kiváltó szituációkat, amik hátráltatják a gyereket. És hát meglepő módon az jött ki, mindez nem pénzkérdés. A vándorlás…mi is indokolja? Semmi. Régebben talán az indokolta, hogy amíg egy osztály tesiórán volt, addig a helyére mehetett egy másik osztály, de ma a finanszírozásnem létszámfüggő. Legalábbis az állami iskoláknál. Mi bázis iskolája vagyunk már 15 éve egy nemzetközi diákcsere programnak és én megkérdezem mindig a vendégeinket, meg a tőlünk útnak indulókat is, hogy mit tapasztaltak. Igazából három országban van meg a feleltetés, ahol porosz mintát alkalmaznak, Oroszország, Románia és Magyarország. Nem való semmire. Az senkit nem inspirál, hogy ki kell állni a tömeg elé és váratlan kérdésekre válaszolni. Ez talán a bíróságon fordul elő,de máshol nem nagyon. Én azt gondolom, hogy a feleltetés az a Monarchiából itt maradt pudva, egy rossz szokás. Nem tanít meg semmire.
Ha túl nagy szabadságot adsz egy gyereknek, „nem száll el magától”?
Ne fenyegetés árán tanuljon. Aki tanul, az tanul magától is, aki nem tanul azt ütheted, akkor sem fog. Tehát itt látszólag túl nagy szabadság van, de az nem baj. Menjél be légyszíves a wc-be, nézd meg. Az magától ilyen patyolat tiszta. Mert nincs feszültség, aminek ki kellene csattannia, nincsenek lábnyomok, meg firkálás, csikkek, ez teljesen ismeretlen. A gyerekek a szünetben sem ölik egymást, nyugodtak, nekünk az erősségünk a kutató diák. Csermely Péter professzor hozta létre a kutató diákok egyesületét. Rendkívül közvetlen és nagy tudású ember. Azt találta ki, hogy mi lenne, ha középiskolásoknak adnánk kutatási lehetőséget… akkor ők egy adott témán dolgoznak egy-másfél évig, összeülnek konferenciákra, elmondják, hogy hol tartanak, munkájukat zsűri minősíti. Második harmadik díj nincs, első díj van csak, akár nyolc diák is kaphat első díjat, hiszen nem összehasonlíthatóak a témák, de aki első díjas lesz, az kap 20 pontot az egyetemi felvételire. Évente egy nagydíj is lehet, az 30 pont és meghívás Stockholmba a Nobel díjkiosztó ünnepségre. Ebben az iskolában már két nagy díjunk is volt. Az egyik egy biomágneses növénytermesztés. Azt találta ki a tanuló, hogy mi lenne, ha felmágneseznénk a növények magvait. Nos, ha ezt tőlem kérdezi, akkor rögtön mondtam volna, hogy "Emilkém, hagyjuk a fenébe, ez egy hülyeség!". Hál istennek nem kérdezte meg, körülbelül egy hétre nagyon erős mágneses mezőbe tette bele a növények magjait, és majd egy hét után már mágnes nélkül kiültette. A különbség szemmel látható és óriási. Tehát a felmágnesezett növény, körülbelül másfél, kétszer akkora, mint a mágnes nélküli és gyorsabban nő, meg tartós.
És a másik találmány?
A másik egy robotkéz volt. Egy kesztyűt alkotott a Tamás. A kesztyűt különböző huzalokkal összekötötte a robotkézzel és amit ő csinált a kezével, azt csinálta a robotkéz is. Na, most mindegyik kezdeti állapotban lévő találmány nyilván. Tehát Edison izzója is kis sárga és gyenge fényű volt, de már volt. Ez kellett ahhoz, hogy meglegyenek a mostani LED izzók.
A robotkéz hol hasznosítható?
Például Amerikában el tudsz végezni egy bonyolult szemműtétet, anélkül, hogy jelen lennél. Meg hát sok féle felhasználási lehetőség van, de hangsúlyozom, ez még csak az alap jelenség. A biomágneses növénytermesztésben az a pláne, hogy mi lenne, ha évente kétszer lehetne aratni? Ebben ez benne van. Az erdőgazdálkodás, a dísznövény termesztés…
Befogadó iskola a székesfehérvári Lánczos Kornél Gimnázium. Itt sok náció találkozik és békében megvannak egymással…
Mi valódi „multikultik” vagyunk. A gyerekek megszokták, hogy időnként van fejkendős, iszlám vallású diák, azt, hogy Aulia minden nap két órakor imádkozik, kapott is tőlem egy teremkulcsot hogy bezárkózhasson… Két haszna van ennek a diákcsere programnak, az egyik az angol nyelv, máshogy nem lehet hozzájuk szólni, csak angolul, a másik pedig a tolerancia oda-vissza. Vendégeink tanulják a nyelvünket, de mire magyarul lehet velük beszélgetni, az nagyjából már május. Télre már tudnak egész mondatokat is, de még nem szabadon. A másik pedig a szokások, tehát tudomásul kell venni, hogy más nép más szokásokkal rendelkezik. Például a Kokoru - egy japán lány- előtt nem fújhatom ki az orromat, mert nekiáll öklendezni. Ez egy bunkóság, amit mi csinálunk. Ők nem használnak papírzsebkendőt. Kicsit szipog, és ha nagyobb a baj, akkor kimegy a mosdóba és kimossa, de semmiképp nem fújdogálja, és semmiképpnem teszi zsebre a taknyos zsebkendőt.
A csillagászat iránti érdeklődésed hogyan jött?
A szomszédom vett egy távcsövet, és nem tudta összerakni. Nekem azt mondta, hogy nincs rá ideje, de én tudtam, hogy meghaladja az ő türelmét. Aztán összeraktam és olvasgattam is, aztán az egyik könyvben - talán a Bolygók és csillagok című könyvben- olvastam, hogy van egy csillag, ami szabad szemmel ezüstös szürke, de ha megnézzük távcsővel, akkor kék és narancssárga kettős csillag. Aztán mindig újat fedeztem fel, megismertem azt, hogy nem csak csillagok vannak, hanem porok, ködök, mindenféle formáció, megtaláltam azt a nagyon-nagyon halvány pipafüst szerű ködöt, ami 3000 évvel ezelőtt egy olyan fényes csillag volt, hogy nappal is látszott, ezt a kínaiak jegyezték fel. És az az érdekes, hogy a történelmet látjuk, mert az, amit most látok az már nincs is. Gyakorlati módszertani ötletem is van a nyári táborokban, például Bodajkon.
Ha már csillagászatról esett szó, akkor repüljünk egy kicsit. Úgy tudom, volt egy olyan kirándulás is,amikor képzeletben elutaztál Bécsbe és mire a gyerekek odaértek, te már meg is fordultál.
A repülés az úgy indult, hogy a repülőgép drága, a repülőgép jogosítvány is drága, viszont a szimulátorok olcsóbbak. Rácsatlakozunk egy hálózatra, ahol egymást is látjuk, vannak irányítók is,és amikor még nem volt ennyire fejlett a rendszer, nem volt webkamera, akkor azt csináltam, hogy a szimulátorral elrepültemBécsbe, megnéztem milyen az idő és akkor tudtam, hogy a gyerekeimnek milyen idejük lesz, ha odaérnek…később megtanultam repülni a valóságban is.
Milyen szinten vagy, utasszállítót is el tudnál vezetni?
Nem, egy Boeing-et el se tudnék indítani, de ha már megy, akkor el tudnám vinni, meg le is tudnék szállni. De igazából nagy biztonsággal a Cessna kisgépet tudnám vezetni. Ez egy amerikai fejlesztésű gép, amit itt Európában is gyártanak, azt hiszem a világ legsikeresebb gépe. Úgy is hívják, hogy a repülő babakocsi, mert végtelenül egyszerű.
Van még két szerelem, a gasztronómia és a bűvészet, miért is kezdtél el főzni?
Az evés szeretete gyerekkoromba nyúlik vissza. Volt egy súlyos betegségem, ami nem fájt, de ágyhoz kötött. Ez egy vesebetegség volt, édesanyámékat viselte meg, nekem olyan volt, mint a táborozás, egy évig voltam kórházban vele. Fel se kelhettem, tehát ez egy ágynyugalmat igénylő, fehérje és só szegény diéta volt. Tehát krumplicukrot ehettem, almát, tökfőzeléket, de azt is tejföl nélkül. Megettem ugyan, de amikor felszabadultam ez alól az átok alól, egyszercsak hozta a nővérke a vacsorámat. Egy szelet vajas kenyér parizerrel, mondtam, hogy én nem ehetem meg, de,válaszolta, most már szabad. Megettem azt a vajas kenyeret parizerrel, hát annál földöntúlibb finom kaja nem létezett. Aztán ehettem már sült csirkét, tehát nagyon megszerettem az evést magát. Amikor megnősültem, s miután akkor a feleségem a színháznál dolgozott és késő este jött haza, elkezdtem főzni. Az első pár ételt ki kellett önteni, olyan opálos raguleves kinek kell…de aztán belejöttem. Azóta is tart ez, nagy kikapcsolódás, ha vasárnap én főzhetek.
Na, bűvészkedjünk. Ez a szerelem is tart még?
Igen, ez is tartós, sosem kopik el. Nagypapám ragasztotta rám, talán még iskolás se voltam, amikor mutatott egy trükköt, és én úgymaradtam. Minden fiúgyermek bűvészkedik egyszer az életében, de abbahagyja. Én nem hagytam abba. Ha valaki felnőttként kezdene el bűvészkedni, akkor neki meg azt javaslom, hogy ne trükköket tanuljon, hanem fogásokat. Vegyen egy pingpong labdát, azt fújd le valamilyen zománcfestékkel, aztán azt a golyót forgasd az ujjaid között. Alaptrükk, amikor az ember ujjai között sokasodnak a golyók, biztos láttál már ilyet. És ha megy a forgatás, akkor vegyél egy 200-ast és az első ujjperceden add tovább a következő ujjadra. Ez nagyon nehéz, fél év mire olyan mintha gördülne magától. Ha ezek megvannak, akkor van esélyed arra, hogy bűvész legyél. Ez olyasmi, mint a zongorázás, vagy bármilyen hangszer, hogy kitartás kell hozzá és türelem. Én magam azt vettem észre, hogy egy trükköt akkor tudok, ha már unom.
Ezeket otthon a családban mutatod be?
Igen, én nyilvánosan már nem bűvészkedek, maximuma kollégáimnak. Legutóbb úgy jártam, hogy elasztikus láthatatlan szálat vettem,olyat, ami a nevében is benne van, nem látod, nézheted fél méterről, akkor se látod, annyira vékony kis műanyag, elasztikus, gumiszerű. Na, kibontottam örömmel, mert tudtam, hogy ebből nagyon jó, látványos dolgokat lehet majd csinálni. Elolvastam az utasítást, azt javasolták, hogy először befőző gumival gyakoroljon, mert nagyon meglepő dolgokat lehet már gyakorlásnál produkálni. Mérges lettem, ugyan már, én 40 éve bűvészkedem, most butáskodunk itt befőző gumival, mindjárt levettem egy elasztikus szálat, elugrott. És akkor egy perc alatt volt, nincs. Esélyem sem volt, hogy megtaláljam.
A PrimaPrimissima díj és egyéb elismerésekhez kapcsolódóan mi az, ami a továbbiakra sarkall? Melyek a legfontosabb tervek?
Most kényelmesen élek és dolgozom, ezt szeretném életben tartani. Nem akarok már új célokat, új feladatokat kitalálni. Amikor a gimnáziumunk indult, akkor megadatott nekem, hogy önálló tantervet írjak, és az önálló tanterv az nem tartalmi szabályozás volt, hanem megnéztem, hogy a kollégáimnak mi az érdeklődési köre. Ez olyan, mint Shakespeare és színháza, ő a színészeire írta a darabot és nem fordítva. A Lánczos földrajz tanára miben a legjobb? Az ásványtanban. Ő minden követ idehord, tehát nagyjából az udvaron is kövek vannak, 3 tonna kőzetünk van, ismerjék meg a gyerekek, hogy miből van a Föld, második évben ismerjék meg az eget, hogy miből van az ég... Hogy hány ország van a világon, azt nem tudja megmondani senki, most közel 200-at tartanak számon, de aztán lehet, hogy kettővel kevesebb lesz holnap, vagy kettővel több, ezt nem kell megtanulni szerintem.
Fővárosokat sem?
Minek? Ha dolga lesz vele, akkor megtanulja. Nekünk otthon az ebédlőasztalunknál van egy világtérkép. Pontosan a vendég diákokért. Onnan látom, onnan fogom fel, hogy a Szahara az nagyobb, mint Európa. Hogy az a kis köpet Európa a rengeteg országával mennyire kicsi, tulajdonképpen kis túlzással Ázsia egy félszigete és akkor mi veszekszünk egymással. Hogy Ausztrália irdatlan nagy és csak a partvidéke lakott, a belseje nem élhető. Tehát ezeket önmagától kell az embernek megtanulnia.
