A mostani képviselőtestület talán legfiatalabb tagjaként miként fogadták Önt a közgyűlésben, az önkormányzatnál?
Az első két hónap azzal telt el – és szerintem még a következő egy-két hónap is erről fog szólni –, hogy beletanulok az Önkormányzat működésébe, megismerkedem az irodavezetőkkel, illetve a városvezetőkkel. Egyébként még azt megelőzően, hogy képviselőjelölt lettem, el kellett végeznem a Kétfarkú Kutyapárt jelölteket felkészítő szakmai képzését, ami véleményem szerint egyedülálló a mai magyar politikai kultúrában. Visszatérve Fehérvárra, mindenhol nagyon kedvesen fogadtak a Városházán, minden kérdésünkre megkaptuk eddig a választ, találkoztunk a város jegyzőjével és a polgármesterrel is. Az első tapasztalataim szerint alapvetően egy jól működő Önkormányzatról van szó Székesfehérvár esetében, a hivatal is nagyon ügyesen, szakmailag felkészülten végzi a dolgát. Viszont apróságokon lehetne finomítani. Véleményen szerint még mindig sok olyan projektje van a városnak, amelyek esetében, ha nem is hatalmas összegeket, de néhány millió forintot meg lehetne spórolni. Vagyongazdálkodási tanácsnokként a reményeim szerint ebben is tudok majd segíteni, konkrét esetekben konkrét javaslatokkal előállni.
Ha jól tudom, igen fiatalon lett családja. Merre vitt eddig a pályafutása, illetve mivel foglalkozott korábban?
Székesfehérváron születtem, egész életemben itt laktam. Két kisfiam van, a nagyobbik most lesz ötéves, a kisebbik augusztusban volt egyéves. Ebből visszakövetkeztethető módon természetesen van feleségem is, akivel Székesfehérváron képzeljük el a jövőnket. A Széna Téri Általános Iskola után a Deák Ferenc Szakképző Iskolában szereztem felszolgálói képesítést, de az érettségit már Velencén, esti tagozaton tettem le, ugyanis nagyon korán, 16 évesen elkezdtem dolgozni. Édesanyámnak volt egy kis kertépítő cége, ott is kipróbáltam magam, illetve sokféle diákmunkát vállaltam. Az egyik hipermarketnél azonban leragadtam, és végül itt kaptam meg életem első felnőtt állását is. Végigjárva a ranglétrát raktáros, áruátvételes lettem, s egy idő után én vittem – kinevezés nélkül – a specialista pozíciót. Amikor a kisfiam megszületett, anyagi megfontolásból állást váltottam, raktáros pozícióban helyezkedtem el. Hosszútávú terveimben szerepel az egyetem elvégzése pénzügyi, gazdasági vonalon, de mivel a Kutyapártnál regionális koordinátorként dolgozom néhány éve, illetve most önkormányzati képviselő lettem, a teendők száma is nagyon megnőtt.
Miként értékeli a Székesfehérváron elért eredményüket?
Ahhoz képest, hogy az első választásunk volt helyben, szerintem nagyon jól szerepeltünk. Az, hogy mindössze 900 szavazattal maradtunk alul a „Fehérvárért közösen” nevű, hat pártot takaró civil szervezettel szemben, nem rossz eredmény. Az nagyon látszik, hogy ha nem is a városvezetésben, de a pártok elosztásában változást szeretnének az emberek. Egy képviselő kiemelt feladata a közösségek építése, s ebben az ellenzék – habár volt néhány jó ötletük – véleményem szerint nem nagyon jeleskedett az elmúlt időszakban. Ha Fehérváron városrészenként létrejönnének egymást segítő csoportok, akik például bekopognak az idős nénihez, hogy szívesen lenyírnák a füvet, az akár országszerte példaértékű lehetne. Ez volt az egyik oka, hogy indultunk: mint önkormányzati képviselő, sokkal több embert tudunk megszólítani. Ezt az erőt felhasználva szeretnénk a közösségépítést segíteni. Dr. Pásztor Eszterrel ketten vagyunk MKKP-s képviselők a testületben, én a Pénzügyi, illetve a Stratégiai bizottságban vagyok, Eszter pedig alelnök lett a Humán Közszolgálati Szakbizottságban és tag a Stratégiai bizottságban. Ezen túl négy külsős bizottsági tagunk is van.
Miért éppen a Kutyapárt?
2014-ben szavazhattam elsőként, később akadtam rá a Magyar Kétfarkú Kutyapártra, akikhez 2017-ben csatlakoztam, s amikor Kovács Gergely, a párt elnöke felkért, hogy legyek országgyűlési képviselőjelölt, azonnal igent mondtam. A Parlamentbe persze nem jutottam be, de azt sikerült elérni, hogy 2018-tól aktívan létezik a Kutyapárt Székesfehérváron is.
Az MKKP székesfehérvári képviselőit leginkább a töredezett aszfaltszakaszok befestéséről, buszmegállók építéséről és hasonló akciókról ismerik. Eddig kívülről fogalmazhatta meg a kiritkát, ám most, a testület tagjaként a felelősség innentől az Öné is abban, hogy milyen fejlesztések történnek Fehérváron.
Valóban, ilyen szempontból nagyon nehéz a két „dolgot” összefésülni, hiszen most már egy kicsit magamnak is szól egy-egy ilyen kritika. Ám szerintem ezek a kezdeményezések társadalmi szempontból és figyelemfelkeltő jellegük miatt is hasznosak. Ha valamit felújítunk, az továbbra is nem nekünk, hanem az ott élőknek öröm. Ezek az akciók nem hecc- vagy vicckampányok, hanem reményeink szerint közösségépítő alkalmak. Most egyébként, hogy az új buszjáratok miatt 30 új megálló létesült, de a fedett váró sok helyen hiányzik, készülünk egy újabb buszmegálló megépítésével. Ezek tervdokumentáció alapján készülnek, statikai leírás is van róluk, tehát biztonságosak! A kampány idején sokan jöttek oda hozzánk azzal, nem látják, hogyan születnek a döntések az Önkormányzatál. Nagyon remélem, hogy a következő öt évben el tudjuk érni, hogy az Önkormányzat kicsit közelebb kerüljön az emberekhez. A másik ilyen, hozzánk érkezett jelzés szerint a képviselők sokszor elérhetetlenek. Meglátjuk, milyen lesz a most következő év, mennyi fogadóórát, lakossági fórumot tartanak az egyéni képviselők, és ha azt látjuk, többre lenne szükség, akkor kezdeményezni fogjuk, hogy a szervezeti és működési szabályzatba kerüljön bele, minimum hány fogadóóra megtartása kötelező évente. Ha már tájékoztatás, sikerült elérnünk, hogy a város honlapján felkerüljön egy külön fül „A következő közgyűlés anyagai” címmel, ami segít abban, hogy az érdeklődők egyszerűen megtalálják még a döntéseket megelőzően az előterjesztéseket.
Volt már fogadóórájuk? Milyen kérésekkel keresik meg Önöket?
Mivel még nincsen saját irodánk (hamarosan talán lesz a Gyümölcs utcában), az első fogadóórámon levittem a Salétrom utcába egy kis asztalt, két széket, kávét, s ott beszélgettem az emberekkel. Leginkább kisebb problémákkal érkeztek, amelyeket továbbítottam a Városgondnokságnak.
Mik azok a konkrét városi problémák, amelyek megoldását igyekeznek felgyorsítani, segíteni?
Nem szoktunk ígérgetni, ezután sem fogunk, de néhány elmaradt dolgot kiemelhetek. Amikor a Seregélyesi úton, a tejüzem után a környéken dolgozó ember leszáll a buszról, át kell küzdenie magát a négysávos út másik felére, mivel a környékén egy kilométeres körzetben sehol sincs zebra, járda. Tudom, hogy a Magyar Közúté ez a szakasz, de szerintem ezt akkor is meg lehetne oldani. A Család- és Nővédelmi Központ megérdemelne egy új, saját parkolóval rendelkező épületet és korszerűbb diagnosztikai eszközöket, mert tudomásom szerint két rendelőben csak 2D ultrahang van, s csak a harmadikban működik 3D-s gép. A távlati szempontból fontos kérdések közé tartozik a közösségi közlekedés újrastrukturálása: amikor 2024-ben beismerjük magunknak, hogy lassan már éppen az autók mennyisége miatt nem lehet a városban közlekedni, de még mindig van olyan busz, ami naponta alig háromszor megy, akkor nem igazán várhatjuk el az emberektől, hogy letegyék az autót. A város egyébként foglalkozik a problémával, öröm, hogy nálunk az egyik legfiatalabb a járműpark, s kíváncsi vagyok arra is, miként válik be az új menetrend. A felújítások, fejlesztések tekintetében nem áll rosszul Székesfehérvár, talán az útfelújítások esetében kellene mondjuk egy 20 éves tervet lefektetni és forgásban felújítani az utakat. Így nem lenne az a kontraszt, hogy a város bizonyos útjai kiválóak, más szakaszok pedig nagyon rossz állapotban vannak. A szociális ellátás, azaz a megfizethető árú albérletek, illetve idősotthonok, hajléktalanokat segítő intézmények kérdése pedig a következő tíz-tizenöt év talán legfontosabb feladata.
